Lázadó asszonyok. A magyar nőmunkásmozgalom története 1867–1919

Súlyos volt a dolgozó nők helyzete a múlt század utolsó, századunk első évtizedeiben. Aranyossi Magda meleg, asszonyi együttérzéssel mutatja be, milyen erősek és bátrak voltak azok az asszonyok, akik elsőként ismerték fel helyüket a kor szocialista harcaiban, és sorakoztatták fel maguk köré a munkásasszonyok mind nagyobb tömegét.

Jó dolog kissé magunk elé idézni anyáink sorsát. A tőkés társadalom nem könnyítette meg a dolgozó nő helyzetét, sőt megvetéssel, sújtotta, kisebb munkabérrel büntette őket. Az építőmunkásnő, aki terhessége utolsó idejében is kézzel hordta a téglát, durva szavakon kívül, ugyanezen munkáért a férfiak munkabérének felét, harmadát kapta.

Hol voltak még a bölcsődék, óvodák, készételek, mosógépek! Milyen emberfelettien sokat dolgozott az a munkásasszony, aki éjszakai munkája mellett gyermekét tiszta kötényben, gondosan foltozott ruhában küldte iskolába. Aki nemcsak ellátta férjét, hanem vele egy sorban lépkedett a tüntetésen!

E könyv szomorú és felemelő. Szomorú, mert ma már elképzelhetetlen szenvedést tár fel. - és felemelő, mert ezeknek a szenvedő asszonyoknak kemény harcát tükrözi.

Ajánljuk ezt a könyvet azoknak a fiatal lányoknak és nőknek, akik ma már felszabadultan, könnyed léptekkel járnak a világban, és az anyáknak, akiknek válláról társadalmunk sok intézménye igyekszik levenni a gyermeknevelés terhét.