Anna Ahmatova néhány verse

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Anna Ahmatova néhány verse

november 11, 2009 - 17:11
"Rémület kavarta éji árnyak"
 

Rémület kavarta éji árnyak,
Hullongó holdfényben fejszefej.
Házfal mögött zajok motoszkálnak.
Patkány? Szellem? Tolvaj illan el?

Fülledő konyhámon vízbe csobban,
Rozzant padlón számvevést kopog,
Szikrázó koromszakállat ontva
Szökken túl a padlásablakon.

Villan föl, de elhalványul nyomban,
Gyufám dugta el, gonosz manó,
Mécslángom kioltja. Csillanó
Fegyver jobb – puskák mellembe nyomva.

Volna jobb csak zöldellő mezőben
Nyers, ácsolt vérpadra dőlve, kint
Örömszó és nyögdelések közben
Piros vérem elfolyatni mind.

Én keresztem, szívemhez szorítlak,
Isten, add, jaj, vissza lelkemet,
Édes-rothadó enyészetillat
Émelyít. S az ágyam jéghideg.

1921.

 

Nincs a szív a szívhez kötve tán...

(“Szerdce k szerdcu nye prikovanno...”, 27.)

Nincs a szív a szívhez kötve tán,
Ha akarod, jobb, ha mész,
Boldogság itt arra vár csupán,
Aki elszánt, s útra kész.

Szót se szólok, s nem rimánkodom,
Boldogság rám nem talál.
Csók se kell, bú ül a vállamon,
Majd megcsókol a halál.

Szívem szörnyű kínokban búsong,
Fehér téllel élve már.
De mitől vagy te, mitől vagy te, mondd,
Jobb a választottamnál.

1911.

 

Élek, mint órában a kakukk...

(“Ja zsivu, kak kukuska v csaszah…”, 30.) **

Élek, mint órában a kakukk,
Nem irígylem én az erdő lombjában lakót.
Felhúznak, s szólok.
De, lásd, ezt a sorsot
Az egész világon
Az ellenségnek kívánom.

 

Jóslat

(Predszkazanyije, 137.) **

Láttam én az aranyból vert koronát.
Rosszul teszik, akik irígylik,
mert hiszen azt a koronát úgy lopták,
és az archoz sehogy nem illik.

Ágas-tüskés vessző - szorosra fonva,
ez a koronám, s nézd, hogy’ ragyog,
az a fény hull fehér, finom arcomra,
hűs árnyékok, rózsa-bíborok.

1922. május 8.

 

Jósoltam én kedveseimnek

(“Ja gibelj naklinala milüm...”, 163.)

Jósoltam én kedveseimnek
Halált, s meghaltak sorra mind,
Jaj, jaj nekem, e sok sírvermet
Előre látták szavaim.
Keringnek, mint hollók, kavarva
A vért, mely frissen párolog,
Jaj, szívem kéjes riadalma
Zúdítja őket, vad dalok.
 
Mint szív a mellemben, közel vagy,
Oly’ édes nékem ily’ közel.
Jöjj és hallgass meg – engem elhagyj,
Bűvöllek – menj, menj tőlem el.
Ne tudjalak, úgy küldenélek,
Jaj, Múzsa, ne hívd őt sosem,
Éljen, s ne mondja őt az ének,
Ki ismeretlen kedvesem.
 
1921.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Rozsmán Erzsébet költő (sz. 1934)

november 29, 2016 - 20:05

A szlovéniai Göntérházán született, iskolái befejezése után a lendvai Varstroj vállalatnál dolgozott. Fiatal korától publikál, verseit a Naptár, Népújság, Muratáj közölte. 1982-ben Vallomások címmel jelent meg kötete. 

 

Rozsmán Erzsébet: Legyek fehér tél

 

Legyek tél, fehéren szálló hó.

Legyek fehér hótakaró.

Ne legyek lucskos sár.

Legyek egy fény vakok szemén,

És lelkem maradjon fehér.

Legyek zöld falevél,

Új remény.

Vihartól megtépett kis falevél.

Kis eltaposott fű az út szélén.

Aspazija lett író, költő, feminista (1865–1943)

március 16, 2017 - 14:54

Elza Rozenberga Pliekšāne jómódú falusi család lányaként, korán kezdett verseket írni. Éretttségi előtt kimaradt a középiskolából, 1886-ban feleségül ment V.M. Valtershez, aki ezzel minden vagyona felett rendelkezett, azt egy év alatt eljátszotta és eltűnt. A következő évben jelent meg először az Aspazija név egy vers alatt, és hamar ismert lett. Versek, újságcikkek, szindarabok szerzője, az ébredező feminista mozgalom ismert alakja lett.

"az egész világon de különösen Magyarországon oly nagyon rettegett feminizmus" - Dedinszky Erika költő

április 04, 2017 - 00:20

Középiskolai tanulmányait Magyarországon kezdte, Hollandiában fejezte be. A nijmegeni egyetmen francia nyelvet és irodalmat, filozófiát hallgatott. A kétnyelvű művész rendkívül sokat tett a magyar és holland irodalom, kultúra egymással való megismertetéséért. 1981-ben Martinus Nijhoff-díjat kapott.

Néhány műve: