Az Amnesty International (AI) nemzetközi emberi jogi szervezet legmagasabb döntéshozói fóruma nemrég a prostitúció teljes körű dekriminalizálása mellett kötelezte el magát. A tanácskozást előkészítő javaslatot, majd a határozatot megdöbbenve fogadta számos prostituáltakkal és a prostitúciót túlélt emberekkel foglalkozó szervezet és érdekvédelmi szerveződés, többek között a Coalition Against Trafficking in Women-International és a Survivors of Prostitution-Abuse Calling for Enlightenment (SPACE). Részben az általuk elmondottak alapján a következőkben három, egymástól független érvet sorolok fel, amelyek szerint az AI döntése súlyos tévedés. Ez egyúttal válasz Sárosi Péter Miért nem jó kriminalizálni a szexmunkát? című cikkére, és kiegészítés Dés Fanni A legalizáció nem megoldás: a szegénységben élő nőket meg kell óvni a szexipartól című cikkéhez. Az utóbbi állításaival teljesen egyetértek, de szerintem érdemes kiegészíteni olyan érvekkel, amelyek jobban összevethetővé teszik az AI álláspontjával.Szintén teljesen egyetértek Nográdi W. Noa Miért nem helyes legalizálni a prostituáltak használatát? címmel nemrég megjelent cikkének állításaival. Részben az érveink is egybeesnek, de szerintem érdemes ezeket máshogyan összekapcsolva és szétválasztva is áttekinteni. 

„Azt mondják, hogy az európai civilizáció eltüntette a rabszolgaságot. Ez tévedés. Még most is van rabszolgaság. De most már csak a nőre nehezedik és úgy hívják, hogy prostitúció.” Victor Hugo: Nyomorultak. 1864

Az AI döntése elsősorban az ún. északi modellel szembeni állásfoglalás. A prostitúció a világ legtöbb országában, többek között Magyarországon* is teljesen illegális, vagyis illegális pénzért szexet kínálni, fizetni a szexért, vagy megszervezni azt. (Magyarországon elvileg teljesen legális pénzért szexet kínálni, de az önkormányzatok mulasztásos jogsértése miatt (nem jelöltek ki türelmi zónákat) gyakorlatilag mégis büntethetők a prostituáltak.) Ezzel szemben az úgynevezett északi vagy svéd modell, amelyet először Svédországban vezettek be, és jelenleg Norvégiában, Izlandon és Kanadában működik törvényi szinten, dekriminalizálja a prostituáltakat, vagyis ők nem büntethetők a prostitúcióban való részvételért, az ügyfelek és a futtatók viszont igen. (A vita arról is szól, hogy prostitúcióban élő emberekről és a prostituáltakat használókról vagy szexmunkásokról és ügyfelekről beszéljünk. Jelen cikk célja, hogy az érveket több megközelítés számára is hozzáférhetővé tegye, ezért nem követi szigorúan egyik elnevezés-rendszert sem.) Végül, a prostitúció teljes dekriminalizálása, amely Németországban és Hollandiában van érvényben, az ügyfelek és futtatók tevékenységét is legálissá teszi. Az aktuális vitában az északi modell és a teljes dekriminalizálás áll szemben.

Az AI határozati javaslatának fő tézise az, hogy ha a prostitúciót bármilyen vonatkozásában bünteti a törvény, akkor ez elzárja a prostituáltat attól, hogy a társadalom segítségét kérje, és többek között a rendőrség, az egészségügy és a szociális ellátás segítségével javítson a saját helyzetén. Például ha a prostitúció nem büntetendő, de valamilyen ahhoz szorosan kötődő tevékenység, például a hirdetés valamilyen formában igen, akkor a prostituáltak beszámolói szerint a rendőrség gyakrabban igazoltatja, tartóztatja le, vagy akár lakoltatja ki őket saját otthonukból mint a prostitúció helyszínéből. Másodszor, a prostituáltakat jellemzően megvetés és társadalmi kirekesztés veszi körül, és emiatt gyakori, hogy nem fogadják őket a kórházakban. Harmadszor, ha a prostituált nem büntetendő, de a kliensei igen, akkor –  és ez szintén prostituáltak beszámolóiból ismert – kénytelenek a kliens lakására menni, ahol viszont sokkal nehezebben tudnak segítséget kérni, ha a kliens erőszakos velük; és ha a rendőrség az óvszert a prostitúció bizonyítékának tekinti, akkor kénytelenek óvszer nélkül lefeküdni a klienssel. Ráadásul mindezek az északi modellt követő országokban merültek fel releváns problémaként, és a teljes dekriminalizálás – az AI szerint –  mindhárom esetben kedvezőbb helyzetbe hozza a szexmunkásokat.

Ennek ellenére a prostitúció teljes dekriminalizálása súlyos tévedés.

Először, a teljes dekriminalizálás kedvező lehet a prostituáltak legfelső, legjobb helyzetű rétegének, de hátrányos a striciktől és használóktól rendszeresen erőszakot elszenvedők, vagyis a prostituáltak túlnyomó része számára. Az AI határozati javaslata említést tesz arról, hogy különböző társadalmi helyzetű emberek kerülnek a prostitúcióba, de arról nem (más kritikusok viszont igen, pl. [1]), hogy a helyzetük a prostitúción belül is jelentősen eltérő. Vannak – elenyésző arányban – viszonylag jobb helyzetben lévők, akiknek nincsenek futtatóik, többé-kevésbé megválaszthatják a klienseiket, gazdaságilag viszonylag függetlenek, nem szerfüggők. A teljes dekriminalizálás számukra kedvező lehet, mert nem kell tartaniuk az ügyfeleik letartóztatásától, ritkábbak a rendőrségi ellenőrzések, és a helyzetük összességében közelebb kerül valamiféle munkához. A prostituáltak túlnyomó része számára azonban nem egy elfogadható állás körülményeinek a megteremtése, hanem a túlélés és a kimenekülés a cél. Az ő helyzetükről nehéz pontos képet adni, de van két alapvető támpont: a prostitúcióba kerülés előtti erőszak és a prostitúción belüli rendszeres erőszak. Ezekről az AI határozati javaslata is szól, de egyikkel kapcsolatban sem tesz különbséget a prostitúcióban élők helyzete között.

Ami az előbbit illeti, az utcán dolgozó prostituáltak körében végzett kutatások szerint 40-60%-ukat már gyermekkorában érte nemi erőszak [2] [3], a prostitúcióba kerülés átlagéletkora pedig (az Egyesült Államokban) 14 év [4] [5]. Vagyis jellemzően olyan emberek kerülnek a prostitúcióba, akiket előzőleg már komoly erőszak ért. A másik alapvető támpont a prostituáltakat rendszeresen érő fenyegetés és erőszak. A prostitúciót túléltek több mint felénél diagnosztizálnak poszt-traumatikus stressz szindrómát (PTSD) [2][5], és a diagnózisok szerint a prostitúcióban őket traumák a súlyosságukat tekintve összevethetők a frontvonalból visszatért katonák, a bántalmazó kapcsolatból elmenekült nők, a nemi erőszak túlélői és a vallatásos kínzást túlélt emberek tüneteivel [6]. Mindezek alapján világos [7], hogy a prostitúcióban élők túlnyomó részét rendszeresen éri erőszak, jelentős részüket nagyon súlyosan, és számukra a legeslegfontosabb az erőszak megszüntetése. Az AI javaslata, a teljes dekriminalizáció viszont nem ezt szolgálja, és ez az AI erőszakkal kapcsolatos hozzáállásából is kiderül.

A fenti tényekhez a prostitúcióba kerülés előtti erőszakkal kapcsolatban, amelyek az AI számára is ismertek, a határozati javaslat egy lábjegyzetben azt fűzi hozzá, hogy az újabb kutatások szerint a prostituáltak nagyobb körét véve ezek az arányok kisebbek. És ez igaz is, de ha egy szervezet számára a cél a leginkább kiszolgáltatottakat érő erőszak felszámolása, akkor nem bagatelizálja a helyzetet azzal, hogy vannak jobb helyzetűek, akiket kevesebb erőszak ér vagy ért korábban. Továbbá az AI határozata elismeri, hogy a prostituáltak jelentős részét rendszeresen éri fizikai vagy nemi erőszak, és hangsúlyozza az emberkereskedelem és az erőszak minden formájának felszámolását. De az AI határozata nyilvánvalóan nem veszi figyelembe, hogy ha maga a prostitúció legális, akkor az emberkereskedelem és a prostitúciót kísérő erőszak ellen is sokkal nehezebb fellépni. Például a prostituáltnak bizonyítani, hogy az őt ért erőszak nem része a „szexmunkának”, a rendőrségnek engedélyt szerezni, hogy ellenőrizzék a prostitúció helyszíneit, és így tovább. Ne feledjük azt sem, a fogvatartott, prostitúcióra kényszerített nőket arra is könnyen kényszerítik a futtatóik, hogy azt állítsák, szabad akaratukból vesznek részt a szexiparban. Ha azonban a prostitúció a futtatók és használók számára illegális, akkor a rendőrségnek lényegesen több lehetősége van fellépni az erőszak ellen. Ez azonban nyilvánvalóan akadályozza a prostitúcióban rejlő üzletet [8]. Az üzlet működtetése szemben áll az üzlettel szorosan együtt járó erőszak megszüntetésével, és a teljes dekriminalizálást hirdetők, az AI-t beletérve, az üzlet oldalára állnak. Az AI feláldozza a prostituáltak túlnyomó részének biztonsághoz, erőszaktól mentes élethez való jogát, illetve mindazt, ami ezért megtehető, hogy biztosítsa az üzletet, ami egyrészt szinte kizárólag a futtatók és a prostituáltak rendkívül szűk (kb. 2-3%-ot kitevő) „elit” rétegének üzleti hasznát, másrészt a prostituáltakat használók érdekét szolgálja. A prostituáltak helyzetére lefordítva, – mert az AI hangsúlyozza, hogy programja az érintetteket szolgálja –, a teljes dekriminalizálás hosszú távon valamivel jobb helyzetbe hozza a relatíve jobb helyzetben lévőket, a rosszabb vagy egyenesen rettenetes helyzetben lévőket pedig még kilátástalanabb helyzetbe.

Másodszor, az AI láthatóan nem vizsgálta, hogy a prostituáltakat érő társadalmi kirekesztés, ami az AI programjának fő célpontja, nem csak a teljes dekriminalizálás útján csökkenthető, különben felismerte volna, hogy a teljes dekrimiminalizálás szükségtelen.

Mindenekelőtt, az AI-nak igaza van abban, hogy meg kell szüntetni a prostituáltakat érő társadalmi kirekesztést. Ehhez azonban nincs szükség a teljes dekriminalizálásra. Az északi modell is a kirekesztés megszüntetését szolgálja azzal, hogy áldozatnak, illetve túlélőnek tekinti a prostituáltakat (és a döntő többségükre ez minden további nélkül igaz is), akik nem büntethetők a prostitúcióban való részvételért, és akiknek széles körű társadalmi segítségre van szükségük. Akiket ez a modell megbélyegez, azok az ügyfelek és a futtatók, akik legjobb esetben is tudomásul veszik a prostituáltak túlnyomó részét érő fizikai és szexuális erőszakot, és hasznot húznak abból.

Továbbá, az AI-nak igaza van abban is, hogy a prostituáltak rendőrségi zaklatásának is véget kell vetni. De ehhez sem szükséges a teljes dekriminalizálás. Egyrészt, a rendőrségi zaklatással szemben sokkal alkalmasabb eszköznek látszik például a rendőrség tagjainak képzése. Hasonlóan ahhoz, hogy ha Magyarországon a rendőrség pitiáner okokból több tízezer forintra büntet meg szegénytelepeken élő embereket (mert hiányzik a csengő a kerékpárról, vagy nem a járdán haladt a gyalogos), akkor a KRESZ szabályainak átírása helyett, érdemes inkább a rendőröket képezni, hogy felismerjék a társadalomra valóban veszélyes bűneseteket (mint például a szegénységben élő nők prostitúcióra kényszerítése). Másrészt a rendőrségi zaklatással szembeni fellépéshez az északi modell is megfelelő jogi és elvi hátteret ad.

Harmadszor, a prostitúció teljes dekriminalizálása felülírná azt a széles körben elfogadott kulturális normát, hogy az ember szexualitása, nemi élete nem eladó. Tenné ezt egy olyan ipar érdekeinek megfelelően, amelyről közismert, hogy nagyon gyakori benne a fizikai erőszak, a nőket érő szexuális erőszak és a rablás. Ez nem egyszerűen kockázatos, hanem abszurdan, cinikusan az.

A nyugati kulturális hagyomány szerint a szexualitás és a szexuális aktus az ember személyiségének, lelki életének része, és az embernek árt, ha pénzért szexel. Ennek a hagyománynak a részleteit gyermekkorunkban tanuljuk meg, és talán nem kell antropológusnak lennem, hogy erről hitelesen beszélhessek. Ebben a kultúrában a nemi szervek látványa nem nyilvános, idegen emberek nemi szerveit megérinteni súlyosan sérti a másik ember személyes szféráját. Az intim partnerek közötti érintkezés szintén nem publikus. Mindez arra utal, hogy ebben a kultúrában a szexualitás szorosan a személyiséghez tartozik, és amennyiben az emberek személyisége, személyes szférája kiemelten fontos érték, úgy az emberek szexualitása is az. Mindezek miatt nem létezhet, és nem is létezik olyan munka, amelyben valaki mások nemi szerveit megvásárolhatja és szabadon használja. Igaz, hogy ez egy kulturális hagyomány, amely elvileg megkérdőjelezhető  és megváltoztatható. Lényeges azonban, hogy kik és milyen érdekek mentén kezdeményezik a változtatást.

Összehasonlításképp, New Yorkban kb. húsz évvel ezelőtt felülírták azt a hagyományt, hogy a nők nem mutatkozhatnak meztelen felsőtesttel nyilvános helyen. Egy nő, akit megbírságoltak, fellebbviteli bírósághoz fordult, és a bíróság döntése kimondta [9], hogy bár a meztelenség ellentmond a kulturális elvárásoknak, egyes emberek megbotránkozása önmagában nem elegendő a nemi diszkriminációhoz, és mivel a nők meztelen felsőteste nem veszélyes „a közegészségre és az emberek jólétére”, a tiltás és a bírságolás alaptalan. Ezzel szemben a prostitúció, és ezt az AI is elismeri, nagyon veszélyes a benne élő emberekre.„A prostituáltakról szóló minden egyes kutatás – nem, nem magyar, természetesen – megdöbbentően magas halálozási rátákat, alacsony átlagos halálozási életkort, nagyon nagy gyakoriságú testi és lelki betegségeket regisztrál.” [8]. Az AI most mégis azt javasolja, hogy szüntessük meg a prostitúció büntethetőségét.

A teljes dekriminalizálás, ha jól értem, azon az elképzelésen alapul, hogy ha kivonnánk az összes jogtalan erőszakot és kényszerítést a prostitúcióból, akkor maradna két ember szabad akaratból tett kereskedelmi ügylete. Félretéve most, hogy a prostitúció a kliensek és a futtatók túlnyomó része számára egyet jelent valamiféle erőszakkal, és emiatt kivonni az erőszakot a prostitúcióból láthatóan teljesen reménytelen, a prostitúció ebben az elvi, elképzelt helyzetben is azt jelentené, hogy a kliens a prostituált nemi szerveit használja, azokkal pénzért rendelkezik. Vagyis még a szabad akarattal létrehozott szerződés is súlyosan sértené a személyiség, az emberi intimitás határait, legalábbis ahogyan ezt a nyugati kultúrákban gondoljuk. Tehát adva van egy iparág, amelyben nagyon gyakori a fizikai erőszak, a szexuális erőszak és a rablás, és ennek az iparágnak a haszonélvezői azt javasolják, hogy adjunk fel egy olyan elvi határt, amely az ember személyiségét, szexualitását, intimitását védi.

Szerző: Hudy Róbert

Köszönöm Dósa Mariann megjegyzéseit.

Hivatkozások

1. Moran, Rachel. (2015) Buying Sex Should Not Be Legal. The New York Times. http://www.nytimes.com/2015/08/29/opinion/buying-sex-should-not-be-legal.html
2. Farley, Melissa, Isin Baral, Merab Kiremire and Ufuk Sezgin. (1998) Prostitution in Five Countries: Violence and Post-Traumatic Stress Disorder (South Africa, Thailand, Turkey, USA, Zambia) Feminism & Psychology. Volume 8 (4): 405-426. https://www.academia.edu/2567561/Prostitution_in_Five_Countries_Violence_and_Post-Traumatic_Stress_Disorder
3. Bagley, Chris. & Young, Loretta (1987). Juvenile Prostitution and Child Sexual Abuse: A Controlled Study. Canadian Journal of Community Mental Health. http://psycnet.apa.org/psycinfo/1989-01752-001
4. Shared Hope International. (2009). The National Report on Domestic Minor Sex Trafficking: America’s Prostituted Children. http://sharedhope.org/wp-content/uploads/2012/09/SHI_National_Report_on_DMST_2009.pdf
5. Farley, Melissa, Cotton A., Lynne J., Zumbeck S., Spiwak F., Reyes M.E., Alvarez D. and Sezgin U. (2003) Prostitution & Trafficking in Nine Countries: An Update on Violence and Post-Traumatic Stress Disorder. Journal of Trauma Practice. Volume 2 (3-4): 33-74 http://www.prostitutionresearch.com/pdf/Prostitutionin9Countries.pdf
6. Farley, Melissa. 2004. Prostitution Is Sexual Violence. Psychiatric Times. http://www.psychiatrictimes.com/sexual-offenses/prostitution-sexual-violence
7. Young-Eun Jung, Jeong-Min Song, Jihye Chong, Ho-Jun Seo, and Jeong-Ho Chae. (2008) Symptoms of Posttraumatic Stress Disorder and Mental Health in Women Who Escaped Prostitution and Helping Activists in Shelters. Yonsei Medical Journal 49(3):372-38 http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2615337/
8. Betlen, Anna. (2013) Legfőbb érték az ember... azazhogy a nő. TNTeF volume 3(1): 95-112 http://tntefjournal.hu/vol3/iss1/betlen.pdf
9. The People &C., Respondent, v. Ramona Santorelli And Mary Lou Schloss, Appellants, et al., Defendants. July 7, (1992) https://www.law.cornell.edu/nyctap/I92_0160.htm