Nemrégiben linkeltem egy hozzászólásban ezt az esetet, mely szerint egy egy spanyol menekültszálláson élő marokkói anyától a hatóságok elvették a 15 hónapos lányát, Almát. Az indok: a lányát még mindig szoptatja, együtt alszik vele, saját ételeiből ad neki pürék helyett. Habiba egy bántalmazó kapcsolat elől menekült el.
Azóta naponta egyszer láthatja lányát, szoptatás céljából, de állítólag a hatóságok ezt is megakadályozzák.
Ez az írás nem a meggyőzésről szól. Trendekről, vagy az általános gyermekvállalási kedv csökkenéséről sem szeretnék beszélni, mert bár sokan vallják magukénak azt a gondolatot, miszerint ebbe a rideg és kiszámíthatatlan világba nem jó gyereket szülni, a tudatos gyermektelenség nem pusztán ebből eredeztethető, és nem is az utóbbi évek gazdasági-társadalmi problémái hívták életre. Sőt, a róla való diskurzus is jó pár évtizedes, és irodalmi példákat is említhetnék már a 20. század elejéről.