Kertész Erzsébet, a magyar és külföldi nőtörténet jelentős alakjainak életrajzírója (1909–2005)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Kertész Erzsébet, a magyar és külföldi nőtörténet jelentős alakjainak életrajzírója (1909–2005)

szeptember 29, 2016 - 14:35
Regényes életrajzokat írt, melyeknek hősei mindig olyan nők, akik a férfiak világában önálló életet, karriert érnek el.

Kertész Erzsébet

 Önéletrajzi regényét ezekkel a mondatokkal indítja:
 
 Apám és nagyanyám fiút vártak, helyette egy sovány, sűrű fekete hajú, síró-rívó kislány jött a világra 1909. szeptember 29-én. Anyám elbeszélése szerint reggel érkeztem, a szülés könnyen ment, mert olyan apró voltam. Apám este jött meg, és nagyanyám már a kapuban fogadta azzal a lesújtó hírrel, hogy a várva várt trónörökös helyett újra lánya lett. Apám önkéntelen mozdulattal visszafordult, néhány lépést tett, aztán megadóan bejött a házba. Anyámat megölelte, talán rám is vetett egy röpke pillantást, de egy szót sem tudott kipréselni magából. Olyan mély volt a csalódása.
 
Gyerekkora jómódban telt, a jóeszű kislány otthon tanult meg írni-olvasni, az iskolában kitűnő tanuló volt. A közgazdasági egyetem kémia-földrajz szakán végzett 1933-ban. Apja vállalkozása tönkrement, a férfi öngyilkosságot követett el, búcsúleveléből kiderült, hogy tragikus tettével várt egy hetet, hogy ne zavarja meg Erzsébet utolsó vizsgát. „Hát akkor mégis szeretett” – vigasztalta magát lánya.
 
Az elszegényedett családnak nagy szüksége volt Erzsébet keresetére, munkát azonban nehezen talált. Néhány írása már megjelent, de ő vegyészként szeretett volna elhelyezkedni. A munkaadók első kérdése azonban a vallására vonatkozik, és Erzsébet zsidó. Az Újság című napilap könyvtárában kapott végül állást, később a Dolgozó Asszonyok segédszerkesztője lett. 1935-ben jelent meg első könyve, a Gyönyörű nyár a Franklin Társulatnál. Sokat dolgozott, cikkeket írt, fordított, és ebben az időben ismerkedett meg jövendő férjével, Bratmann Pál ügyvéddel. Kertész Erzsébet neve egyre ismertebbé vált, több lap kérte írásait, és megbízást kapott egy fiatal lányoknak szóló könyvsorozatra.
 
A háborús évek, a zsidóüldözés alatt eleinte álnéven publikált, kislányát vidékre menekítette, majd a munkaszolgálatból visszatért férjével bujkáltak. 
 
A háború után sorra jelentek meg könyvei, fordításai. Regényes életrajzokat írt, melyeknek hősei mindig lányok, asszonyok, akik a férfiak világában önálló életet, karriert érnek el. Az írónő kilencvenedik életévén túl járva írta meg önéletrajzát, címe: Fiút vártak, lány született – ez az életem. Munkásságát 1995-ben Köztársasági érdemrenddel, 2000-ben József Attila-díjjal ismerték el.
 
Néhány könyve:
 
 
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Alba De Céspedes kubai/olasz újságíró, író, feminista (1911–1997)

március 02, 2017 - 01:46

Nagyapja, Carlos Manuel de Céspedes, “a haza atyja”, kubai nemzeti hős, apja Kuba olaszországi nagykövete, anyja olasz nemesi család leszármazottja volt. Az 1930-as évek elején olasz újságoknak dolgozott. Első regénye  L’Anima Degli Altri címmel 1935-ben jelent meg, ugyanebben az évben antifasiszta tevékenysége miatt bebörtönözték. Nessuno Torna Indietro és La Fuga című regényeit megjelenésük után betiltották. 1943-ban ismét börtönbe került, mert a Radio Partigiana nevű partizánrádió munkatársa volt. A háború után Párizsba költözött.

Marija Jurić Zagorka horvát író, drámaíró, újságíró (1873–1957)

március 01, 2017 - 20:37

Az első horvát női újságíró és az egyik legolvasottabb horvát író. Szülei igen fiatalon férjhez kényszerítették, férje jóval idősebb volt nála és durván bánt vele. Kimenekült a házasságból, Zágrábba ment ahol az Obzor című lapnál kezdett dolgozni. Álnéven írt, hogy ne derüljön ki női mivolta. Elbeszéléseket, regényeket és színdarabokat publikált, könyvei a horvát történelemről és női sorsokról szólnak. Gordana című 12 (!) kötetes munkája Mátyás király halálától a mohácsi csatáig tartó időszakkal foglalkozik. 

Az osztrák nőmunkásmozgalom úttörője: Emma Adler (1858–1935)

március 24, 2017 - 23:41

Debrecenben született, a család néhány év múlva Bécsbe költözött. Anyanyelvén kívül tudott franciául, angolul, olaszul és oroszul, remek sportoló volt. Fiatalon bekapcsolódott a mozgalomba, rendkívül fontosnak tartotta a munkások művelődését, oktatását, és tevékenyen részt is vállalt benne.  20 éves korában házasodott össze Viktor Adlerrel, az osztrák szociáldemokrata párt alapítójával. Rendszeresen publikált cikkeket a Gleichheit-ben és az  Arbeiter Zeitung-ban, sokat foglalkozott a munkásnők kiszolgáltatottságával. Alapító tagja a Arbeiterinnenzeitung-nak (Munkásnők lapja).