Dr. Pető Andrea, a Közép-európai Egyetem Társadalmi nemek tudomány tanszékének docense, az est moderátora előadásában arról beszélt, hogy Gabriele Kuby, aki szerint a nemek közötti egyenlőség a szabadság perverziója, Magyarországon előadást tartott, illetve államilag finanszírozott intézményekben jelennek meg az ő nézetei. Ugyanakkor megtörtént a keresztény feminizmus zászlóbontása is, melynek révén nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek megteremtéséről beszélnek. A sajtó is szenzitív a témával kapcsolatban, figyelemmel kíséri, jelen van az erről szóló vitákban. Bár a magyar köztévé archívumából egy kapcsolódó témájú sorozatból csak a női politizálásról szóló adás hiányzik, a kormányból pedig maga a női miniszter, de az aktorok alapvetően érdekeltek a párbeszédben. Háromfajta stratégia létezik: a gyűlöletbeszédre a jóindulatú, megmagyarázó vita a reakció – ez az első. Másodikként létezik az egyház és a stadion szövetsége, mely a tudatos harcra, EU-ellenességre, paternalizmusra, homofóbiára és kommunizmus-ellenességre, vagyis a sima kirekesztésre épít. A harmadik kérdéskör pedig az, mi a konszenzuális genderminimum, kit választanak meg az emberek politikusnak: azt, aki kislányokat meghágó huszárokról énekel, vagy aki lecserélni kívánt öregecskedő feleségekről. Ezért is kell párbeszédet folytatni, beszélni, megismerni, tanulni és megérteni egymást.

 

 

Perintfalvi Rita, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke, a Bécsi Egyetem oktatója a politikai teológia művelője. Előadását azzal kezdte, hogy bemutatott egy a Die Presse-ben megjelent egyházkutatói véleményt: a gender mainstreaming valójában egy trójai faló. Az azonos jogállást, a diszkrimináció felszámolását nem szabad óvatlan naivsággal kezelni, hiszen itt valójában a nemek megszüntetéséről van szó. A gender szerint ugyanis nincs adott nem, hanem az tetszőleges, felcserélhető és választható az aktuális hangulat alapján. Nincs természetes alap, csupán társadalmilag létrehozott valóság. Ezt a véleményt morálteológusok és szexuáletikusok konferenciáján komoly kritikával illették illetve elítélték, de a 2000-től az egyházi retorikába bekerült gender fogalmához mégis a következők társulnak: a nők egyenjogúsága, a biológiai determinizmustól való megszabadítás, a család megkérdőjelezése, a homoszexualitás heteroszexualitással egyenrangúvá emelése. A nemiség nem eleve elrendeltetett természeti, hanem egy kulturális produktum, melyet a mindenkori társadalom az adott nemhez rendel, így minden egyén szabadon eldöntheti, az adott szituációhoz, életfázishoz passzolóan milyen nemre van éppen szüksége. Aki az egyházon belül kritizálja az előbbi felfogást, könnyen feketelistára kerülhet, például katedrát veszíthet.

 

Kuby szociológus, fundamentalista katolikusnak is tekinthető, két kiadott könyvét az összes német püspök megkapta, vagy ha könyv formájában nem is, de prospektusként mindenképp: az egyház veszélyben van a genderideológia miatt. A posztkommunista országokban Kuby könyve a katolikusok válasza házasság, család és szexuáletikai kérdésekben, Nyugaton erről sokkal erőteljesebb a teológiai diskurzus. Egy Kuby - idézet: ...csak ideológiai maszlagok, amelyek közelebbről szemügyre véve amputált és perverz fogalmaknak bizonyulnak… A szabadság, igazságosság, egyenlőség fogalmakat Gabriele Kuby gyanússá teszi, ugyanakkor nem magyarázza meg őket, összeesküvésről beszél, a földi hatalom elitjének kultúrharcáról az erkölcsi normák megszűnéséért. A magyarázat az lehet, hogy a modern társadalom plurális, s ha főként Lengyelországban a vasfüggöny leomlásáig nem is volt gond a lázadás, de azóta a gender elleni harc jelenti az új érdekszövetséget. Az ellenség arca homályos, de így mindenkire lehet lövöldözni.

 

Perintfalvi Rita a feminista teológia művelőjének vallja magát, és ha az isten női arcáról beszél – mely nagyon sokszor előfordul a Bibliában –, akkor fáj neki, ha azt mondják, ördögtől megszállott, mert ő már a genderideológiát képviseli. Ha a genderről úgy vélik, a kisebbség érdekét szolgálja, akkor ez veszélyes, hiszen bárki lehet kisebbség… Ellenzői szerint korunk szexuális forradalmának ideológiája a keresztény hit legmélyét célozza meg, melynek az antropológiai fundamentumát akarja szétzúzni, ezáltal legyőzni – az egyház veszélyben van, ezért keresztes háborút kell indítani. Kuby objektívnek állítja be magát, saját állítása szerint a jóakarat vezérli, ehhez képest gyakran említi a kritizált szerzők melegségét, leszbikusságát, feminizmusát, akiket emiatt szerinte nem is lehet kellően komolyan venni, így Judith Butlert, aki leszbikus. Ezek nem tudományos kategóriák.

 

A homoszexualitást el kell ítélni a Biblia szerint, de ez igazából nem egyértelmű, mert Dávid Jonatánt jobban szerette minden nőnél, így ebből az ószövetségi mintából kiindulva nem működik a hagyományos családmodell. Robert L. Spitzer pszichiáter, aki úgy hitte, a homoszexuális orientáltságot meg lehet változtatni, ha az egyén kellően motivált, tíz évvel a tanulmánya közzététele után bocsánatot kért a melegektől, mert elmélete megbukott – de a történet végét Kuby már nem említi, csak Spitzer régi felfogását. Butler, akit Kuby különösen nem szeret, valójában nem vitatja a nemek közti különbséget, csak szerinte kulturálisan meghatározott értelmezési minták léteznek, mi a nő és mi a férfi, hiszen például afrikai törzsi országokban a nők hordják a nagyon súlyos vizesedényt, nevelik a gyerekeket, a férfiak pedig a botjukra támaszkodva meditálnak, mennyire kilátástalan az élet. Butler dekonstrukcióról beszél, nem a férfi és női szerepeket akarja maszlaggá összemosni, hanem azt szeretné, hogy az a heteroszexuális mátrix, mely kizárja a nem heteroszexuálisakat, megnyithatóvá legyen és egy mélyebb jelentést kaphasson. Ne társadalmi megvetés, meggyalázás áldozatai legyenek a nem heteroszexuálisok, hanem ismerjék el őket emberi méltóságukban.

 

VI. Pál pápa ’64-ben a dialógus fontosságát hangsúlyozta, ugyanis ha ez nem jön létre az adott kor emberével, ha nincs képesség isten jelenlétét meglátni az egyházon kívül, akkor az egy csőlátású, ítélkező prófétai szerep. Isten mindenhol jelen van, a hit megjelenítésének alapja nem lehet a kirekesztés. Perintfalvi Rita szerint inkluzív gondolkodásra és cselekvésre van szükség, mert ha embercsoportokat megvetünk, kizárunk, akkor elveszítjük azt a méltóságunkat, hogy magunkat kereszténynek gondoljuk.

 

 

Deák Hedvig, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dogmatikai tanszékének vezetője, történész, teológus előadása szerint a katolikus egyház tanítása a férfi és női szerepről antropológiai alapon nyugszik, s minden jóakaratú emberhez szól, az általános emberi értelemre apellál. Az embernek egy eleve adott igazság szerint kell élnie, az emberi létnek van egy meghatározottsága, egy sajátos hivatása a teremtettségéből következően. Ez nem az individualista ember, aki saját magát határozza meg a szabadságról alkotott emberjogi elgondolás szerint, hanem egy képesség az ember természetéből adódó jó megtételére, mert a szabadság a jó választása, hiszen az objektív jó létezik. Mivel a gendernél nem a keresztény emberkép az alap, ezért vannak az ütközőpontok, mert manapság kétségbe vonják a keresztény hitnek az igazság iránt támasztott igényét, az értelem elválik a hittől, az ember teljes autonómiára kíván szert tenni. Van egyfajta bizalmatlanság a racionalitással szemben, a posztmodern elutasítja a totális narratívákat, ha az egyház igazságról beszél, akkor fundamentalizmussal vádolják. Teljesen autonóm lény keresztény értelemben nem létezik, és ha mindenfajta racionalitást kétségbe vonunk, akkor az értelmes párbeszéd lehetősége sem marad meg. Kérdés, hogy a szabadság vajon mi: autonómia, önmeghatározás, jóra irányul-e vagy egyfajta vágykielégítés…

 

A katolikus feminizmus a huszadik században jelent meg. A nők szerepének hangsúlyozásában II. János Pál pápának volt a legnagyobb jelentősége, aki írt a női méltóságáról, a férfi és a nő együttműködéséről, az egyenlőségükről, mely az isten képmási mivoltán alapszik. Az ember test és lélek egysége, így a szexualitás nem pusztán biológiai tény. A férfi és nő különbözősége komplementer, személyük azonos méltósága fizikai, pszichológiai és ontológiai komplementaritás, kölcsönös kapcsolat és nem versengés. A nők elnyomása az ember bűnének következménye, II. János Pál az egyház nevében bocsánatot is kért a nőktől az egyház által a nők ellen elkövetett objektív bűnökért. Női géniuszról beszélt, mely a kedvenc kifejezése, általános emberi, sajátosan női tulajdonságok összessége ez: elfogadás és önátadás, az anyaság képessége miatti nagyon finom érzékenység, befogadás, gondoskodás, az élet iránti érzékenység, a személyek elsőbbsége a dolgokkal szemben – ezekből a tulajdonságokból a férfiaknak is tanulniuk kell. A specifikus női jelenlét, a nőknek a fokozottabb társadalmi jelenléte hozzájárul a csupán teljesítmény- és produktivitásközpontú szemléletből eredő társadalmi ellentmondások kiküszöböléséhez, és a rendszerek átalakítását segíti elő, egyben a szeretet civilizációjában körvonalazódó humanizációs folyamatokat. Minden keresztény hívőnek elsősorban nőnek kell lennie, mert a női lét testesíti meg jobban a befogadást, az érzékenységet, az istenszeretetre adott válasz elsősorban egy női modell. A radikális feminizmus által szétszakított biológiai nem és társadalmi nem összekapcsolása az új katolikus feminizmus célja. A nőknek nem a férfiak által meghatározott standardokhoz kellene igazodni, hanem a komplementaritásra törekedni, hiszen a két nem így gazdagítja és egészíti ki egymást, partnerek a közös emberségben. Ezek a témák az egyház számára központi jelentőségűek, mert illetékesnek érzi magát annak meghatározásában, mi is az ember hivatása.

 

 

Perintfalvi Rita az előző előadásra reflektálva elmondta, szerinte a radikális feminizmus elhal, ha azok a helyzetek és problémák is megszűnnek, melyekre radikálisan kell válaszolni, de sajnos még nem tartunk itt. A feminizmus női reflexió a női létre és a női kérdésfeltevésekre, ha férfiak akarják előírni, milyen is legyen, az az ő elvárásaikat hordozza. Az anyaság a női létben nagyon fontos, de egy nő az anyaság megtapasztalása előtt is nő. A komplementer jelleg szerint a nő és férfi is egyaránt fél és nem egész, ő inkább a bipolaritást tartja helyes megközelítésnek, hiszen mindegyik nem hordozza az istenarcúságot a maga teljességében. Az empátia sem anyaságfüggő, férfiak is lehetnek empatikusak, pl. írók, művészek…

A közönség soraiból elhangzó kérdések kapcsán szó esett a posztmodern szabadságfogalmának filozófus és teológus általi értelmezéséről, az abortuszokkal kapcsolatban bébikausztról, a gender által a nősülés kötelezettsége alóli felszabadulás lehetőségéről, nők megfigyelői státuszban való részvételéről a II. vatikáni zsinaton.

 

Deák Hedvig az előzőekben felvetett témák kapcsán elmondta, hogy a teológia a hitigazságokra való reflexió az értelem segítségével; a homoszexualitás megítélése az egész Szentírás alapján evidens, hiszen az a katolikus teológia számára a normatív szöveg. A katolikus egyház nem mondja, hogy kötelező megházasodni, de a házasságot értéknek tekinti, a Bridget Jones-i értelemben vett szingli életmódot az egyház nem ajánlja. Női papságról nem lehet szó, annak felvetése az egyenlőség félreértelmezése.

 

Perintfalvi Rita kifejezte afeletti örömét, hogy teológiai diskurzus folyik a konferencia keretein belül. A kontextuális teológia jelentősége szerinte az, hogy az embert ott kell megszólítani, ahol van, az egyént a saját kontextusában kell megérteni. Kuby kapcsán elmondta, hogy bár a szociológusnak lábjegyzetei vannak, morálteológiai, szexuáletikai, bibliatudományos irodalmat nem használ, a kor tudományos hozzáállását nem ismeri. A nők döntéshozatalba való bevonásáról pedig elhangzott, hogy Ferenc pápa felvetette, a pápai kúriának esetleg lehetnének házas nők a tagjai.

 

Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő a francia helyzet ismertetése kapcsán elmondta, hogy ott az állam és egyház szétválasztását a legradikálisabb módon végrehajtották. A női jogokkal kapcsolatban megemlítette, hogy ’67-ben az antibébi tabletta legalizálása de Gaulle támogatásával történt, aki bár hívő katolikus volt, úgy vélte, az élet átadásának tudatosnak kell lennie. A republikánus francia politikai elitben a női jogokkal kapcsolatban egyetértés, megegyezés és folytonosság van. Az egyházaknak nincs politikai státusza, igazán keresztény politikai erő sincsen.

 

Politológusként az előadó az egyházat politikai intézményként tekinti, a vallásos értékrendet pedig politikai értékrendnek. A gendert analitikus fogalomként kezeli, az ő felfogása szerint társadalmi nemet jelent. A fő kérdés az, vajon megváltozott-e már a francia társadalomban a család fogalma, vagy tevőlegesen akarják megváltoztatni. A genderviták a melegházasság körüli vitákban öltöttek testet, melyet a szocialisták a kétezres évek eleje óta támogattak. A törvény kiterjeszti a házasság jogát a meleg párokra, de a béranyaság és a mesterséges megtermékenyítés kérdésköre kimaradt belőle. A béranyaságot a test egyfajta kiárusításának, eltárgyiasításának gondolják, és a gyermekhez való jogot sem ismerik el. Az egyházak kivétel nélkül elutasították a melegházasságot. Az ellene irányuló mozgalom széles társadalmi támogatottságot igyekszik felmutatni, többek közt melegházasságot nem támogató melegeket. A sokszínűség hátulütője a mozgalom viszonylag gyors bomlása vagy a radikális ágat fasisztázó nem radikális ág. Marie Le Penről meleg barátai kapcsán azt mondták, egy meleglobbi tartja kézben, ezért a Nemzeti Front is radikálisabb szerepet vállalt a mozgalomban. A béranyaság a nagy választóvonal gendertémában a francia társadalomban, illetve a leszbikus párok mesterséges megtermékenyítésének lehetősége. Mindenki tudta, hogy át fog menni a melegházasságról szóló törvény, és nagy valószínűséggel nem is fogják visszavonni. Az új politikai törésvonalba, mely a globalizáció, az EU és az ezekkel szembeállított nemzeti lét között húzódik, betagozódhat a gender problematikája is, ennek kapcsán alakulhat a következő évtizedek új politikai struktúrája.

 

A hallgatók soraiból felmerült kérdésként, hogy a homofóbia mennyire hatja át a gender elleni harcot? Mennyire szól ez az egész az LMBT-emberekről? Megfogalmazódott az is, hogy a genderellenzőket szinte mindig primitív, szélsőjobbos, náci, képzetlen embereknek állítják be, holott komoly tudományos elemzések szólnak az ellenérvekről.

 

Perintfalvi Rita felvetette, vajon kik lesznek a győztesek rövid- és hosszútávon. Félti a saját egyházát, mert sok ember reagálhat ijedtséggel és az egyház elhagyásával. Közép-Európában problémák vannak a demokráciával, és innen indul minden.

 

Soós Eszter szerint Franciaországban a genderhelyzet kapcsolódik a homofóbiához, ez tulajdonképpen egy értékvita, évtizedek is eltelhetnek vele. Akkor lesz teljes egyenlőség, ha mindenki megkapja az összes polgári jogot.

 

Deák Hedvig véleménye az, hogy aki nem támogatja az egyneműek házasságát, azt nem kellene feltétlenül homofóbnak kikiáltani. Így az USA-ban azon vitatkoznak, szabad-e katolikus iskolában azt tanítani, hogy a homoszexuális cselekedet isten ellen való. Ezek már szólásszabadságot és vallásszabadságot érintő kérdések.

 

Az estébe nyúló konferencia a következő megállapítással ért véget: a párbeszéd elkezdődött.

Köszönet ezért a Friedrich Ebert Alapítványnak!

 

 

Linkek:

 

Videó összefoglaló + Soós Eszter Petronella prezentációja: http://franciapolitika.sooseszter.com/196-gender-vitak-franciaorszagban-frissitve/

A Magyar Narancs beszámolója: http://magyarnarancs.hu/szex/homoszexualitas-a-bibliaban-gendervitak-tudomanyos-es-egyhazi-fronton-90629