Exkluzív! - Első interjú Ta-mia Sansával, a Sötét Hórusz c. sci-fi regény írójával!

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Exkluzív! - Első interjú Ta-mia Sansával, a Sötét Hórusz c. sci-fi regény írójával!

május 05, 2011 - 12:42

Ta-mia Sansa

 Mint már korábban megígértük, interjút készítettünk , a sci-fi regény írójával. A hamarosan kapható lesz a könyvesboltokban, valamint Ta-Mia Sansával személyesen is találkozhattok a a sátrában, ahol dedikálja a regényt. (Update 2013. nov. 28.: jelenleg a kiadónál jelennek meg kronológiai sorrendben Sansa regényei AR)
 
- Kedves Sansa! Boldog vagy, hogy végre kiadták a könyved? :D
- Igen.
- Milyen várakozásokkal nézel elébe a könyv fogadtatásának?
- Reménykedem abban, hogy az olvasók szeretni fogják. A megjelenés előtti olvasói visszajelzések bizakodásra adnak okot ugyan, de azért mégiscsak első regény.
 
- Tudtommal a Sötét Hórusz csak a legelső része az általad megálmodott könyvsorozatnak, melynek bizonyos részei Bubastison, más részei Prentiestben, és néhány pedig a Földön játszódik a közeljövőben. Mesélsz az olvasóinknak, hogy hány kötetesre tervezed a sorozatot?
- Ha az elkészülés sorrendjét nézzük, akkor igen, a Sötét Hórusz az első. Maga a sorozat egyébként nem egy-egy karakter sorsát kíséri figyelemmel, hanem egy fiktív jövőbeli történelmet, ebből a szempontból a Sötét Hórusz cselekményének időszaka valahol a nagy egész utolsó harmadában helyezkedik el. De ezt szánom elsőnek, nem csupán azért, mert ezt írtam meg először, hanem a fogalmi magyarázatok is ebben vannak. És ez egy korszak, az utolsó korszak kezdő története. Tizenötre tervezem, ezeknek egy részéről elég határozott elképzeléseim vannak, öt kézirat formájában már elkészült, és néhányról csak annyit tudok még, hogy olyan korszakban kellene játszódnia, hogy kitöltse a nagyobb időbeli hézagokat.

- Mi vonzott a sci-fi regényíráshoz?
- A sci-fi, mint műfaj iránti rajongásomat Asimovnak köszönhetem, ő volt az első író, akitől olvastam. Az első könyve hatására azonnal rajongója lettem, a mai napig szeretem az általa felépített univerzumot. Innen már csak egy lépés volt, hogy én is kedvet érezzek ahhoz, hogy eljátsszak egy fiktív jövő képével. Egy olyan jövőképpel, amely nem csupán technikai, - valójában a technikai fejlődés nálam elég hamar, a 2100-as évek végén stagnálni kezd, mivel a mai őrült fejlesztéseket figyelembe véve egyszerűen képtelenségnek tartom még elképzelni is, milyen ketyerék-technológiák állnak majd rendelkezésünkre ezerötszáz, kétezer év múltán, és úgy hiszem, ez az eszelős fejlesztés-rohanás egy idő után csillapulni fog - hanem társadalmi szinten is fejlődik, változik. Ezt a témát általában nem piszkálják meg az írók, váltogatják az államformákat, megjelennek sokszor múltat idéző feudális viszonyok, de nem sűrűn találkozni olyan sci-fivel, amelyik a patriarchális társadalmat egy távoli jövőben valami mással helyettesíti. A matriarchális berendezkedést nem tartottam jó ötletnek, mint láthattuk Merle Védett férfiakából, az sem vezet semmi jóra. Ezért döntöttem az egyensúlyi társadalom mellett, ahol a biológiai nemek nem determinálnak sem szakmailag, sem megítélés szempontjából. A kérdéskör nagyjából behatárolja a regények fősodrát, mint ahogy Asimovnál is behatárolta az irányt az intelligens robotok, a három törvény. Én a gender témákon kotlom. Igyekszem több aspektusból vizsgálni a kérdést, persze ezenközben próbálok szórakoztató is maradni. 

- Honnan merítetted a könyvben megismerhető valláshoz az ötleteket?
- Több szempontot kellett figyelembe vennem. Egyrészt, a Földről 2108-ban kirajzott első telepeshullám a spiritualitásuk miatt hátrányba került, magas ESP-értékű egyénekből állt ki. Ebből következett, hogy a kezdeti időszakban fontos szerepet szántam a vallásnak. Viszont a hajók legénysége nem volt homogén közeg, a legkülönfélébb felekezetek tagjaiból állt össze, így a belső harcok elkerülése végett szükség volt egy mesterségesen kialakított, központi hitrendszer bevezetésére. Azért választottam a főként az ókori egyiptomi hitvilág szimbolikájára épülő – de nem teljesen megegyező – vallást, mert ezzel egyetlen élő, gyakorlott rendszernek sem kedveztem. Ez az egyik. A másik része a történetnek: az idegen faj, a pavonis sapiens szimbólumai között szerepelnek olyan jelképek, mint az egyiptomi kulcsos kereszt, az ankh. A telepesek ennek az idegen fajnak köszönhetik a hipertérugrás technikai ismereteit, ez egyfajta gesztus feléjük. (Terveim szerint korábban egyszer már megtörtént a két civilizáció találkozása a Földön, innen pl. az egyiptomiak koponyanyújtási szokása, és néhány hasonló jelkép, szokás).

- Egy csodálatos, ideális, egyensúlyi világot álmodtál meg Bubastisban, gondolod, hogy ez a Földön is megvalósítható?
- Nem, nem tartom valószínűnek. A közeljövőben semmiképpen. Egy egyensúlyi társadalomhoz gyökeres változtatásokra lenne szükség, és szinte mindent, a kulturális örökséget, az oktatási rendszert érintené. Nem, nem hinném, hogy ez mostanában, vagy egyáltalán megvalósulhatna. Nem errefelé látom változni a világot. Könnyű azonosulni a születésünk pillanatától elvárt, belénk nevelt szerepekkel, és ha azonosultunk, onnantól fogva identitáskérdés a nemi hovatartozás, nem pusztán biológiai tény. Nem hinném, hogy ebből a rögzült hiedelemrendszerből csak úgy ki lehetne billenteni egy társadalmat. Nálam a változás, kibillentés éppen ezért egy gyér népességű, frissen betelepített bolygón, a Földtől elzárva, és egy történelmileg instabil pillanatban történik meg, arról az első áldozat című, még megjelenésre váró regényemben írok.

- A főhős, Nekhti Starr egy eléggé disszonáns karakter, hogyan alakítottad ki a karakter személyiségét, és miért pont így raktad össze a darabkákat?

- Nekhti személyiségvonásainak nagy része egyenes következménye a gyerekkori bántalmazásnak. A félelmei, gátlásai, és a későbbi bosszúhadjárata mind-mind a nem kezelt trauma következménye a könyvben. Nekhti Starr tizenhárom évesen visszakerül Bubastisba, belecsöppen egy egyensúlyi társadalomba, ahol a környezete nem képes kezelni, sőt, fel sem fogni, amit a nőket használati tárgyként kezelt birodalomban átélt. A félelmei Bubastisban alaptalanok, de túl mélyen gyökereznek ahhoz, hogy a biztonságos környezet változtathasson rajtuk. Nekhti Starr a tetteit, az alkohol- és drogfüggőségét, valamint a hatalomra kerülése utáni agresszív és diktatórikus módszereit figyelembe véve negatív karakter ugyan, mégis, bár nem felmenthető, de a múltjának fényében valahol érthető a viselkedése. A Forradások című novelláskötetet kizárólag a személyiségének kibontására szántam, itt, a Sötét Hóruszban inkább a cselekményen van a hangsúly. 

- Mi a véleményed Kemt Daly és Nekhti Starr kapcsolatáról, és Kemt "plátói" szerelméről?
- Nos, Kemt. Hát ő elég fura fickó. Egyrészt bubastisi, tehát egyenrangú embernek tekinti a nőket, meg sem fordul a fejében, hogy valaki emberileg más megítélés alá eshet pusztán a neme alapján, másrészt a húgával ellentétben érzelmes típus. És ez az érzékenység, kiegészülve azzal, amilyen igazságtalanságokat a Prentiestben töltött kilenc éve alatt látott, teszi alkalmassá arra, hogy Nekhti sokszor – a bubastisban felnőtt, csak azt a közeget ismerő emberek számára – érthetetlen, ön- és közveszélyes viselkedését kezelni tudja.

- A könyveidet rengeteg grafikával, rajzzal illusztrálod, megtekinthetőek ezek valahol?
- A feltöltöttem egy részüket.

- Mi a véleményed a prentiesti társadalomról, tartható ez hosszútávon?
- Gazdaságilag elég hosszú ideig fenntartható szerintem egy ilyen modell. Gyakorlatilag az emberiség felét, a nőket, ingyen haszonállatként tartják a Császárságban. Ami Prentiestben a fő gondot okozza, az a túlnépesedés, valamint a kulturális igények szándékoltan alacsony szinten való tartása. És persze a birodalom mérete, amely miatt eléggé kezelhetetlenné válnak a dolgok egy idő után – ez Asimov Galaktikus Birodalmában is feltűnik problémaként – ezt a kérdést még nem bontottam ki. A legutolsó kötetre tartogatom.

- Hol lehet a könyveidhez hozzájutni?
- Boltokban. A kiadótól is megrendelhetőek a e-mail címen. (Update 2013. nov. 28. A könyvek a nagyobb könyvesboltokban, valamint a Delta Vision Kiadó Bp. Ferenc krt. 40. alatt (Corvin negyed megállónál) található Sárkánytűz könyvesboltjában kaphatók, vagy a Kiadó honlapjáról rendelhetők.) A tervezett megjelenés dátuma május 10.

- A szerkesztősége nevében is szeretnénk Neked a legmelegebben és a legőszintébben gratulálni első könyved kiadásának alkalmából, és köszönjük az első exkluzív interjú lehetőségét. Nagyon reméljük a közösségünk nevében is, hogy a sorozatod könyvei mind napvilágot látnak, mert személyes véleményem szerint napjaink egyik legtehetségesebb írója vagy.

 

 

 

A menekülés éve: Ta-mia Sansa új feminista science fiction regénye

június 08, 2013 - 15:27
Két személyes okom is van rá, hogy különös büszkeséggel mutassam be a napokban megjelent új könyvét, A menekülés évét. Egyrészt, szerzője, Snyehola Anett – aki a Sansa megszólítást részesíti előnyben – barátom és csapattársam: a Nőkért Egyesület és a Nőkért.hu szerkesztőségének alapító tagja.

"Mintha megszűntem volna embernek lenni" - az "életpártiság" iróniája (Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma)

június 13, 2013 - 16:47
Jane Rogers Jessie Lamb testamentuma című, az Ad Astránál nemrég magyarul is megjelent regénye (ford. Béresi Csilla) egyaránt sorolható az apokaliptikus science fiction és a reproduktív horror műfajához.
 

Női karakterek és science-fiction 2.

január 26, 2010 - 04:07
A szerző rajza

Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.

„Könny, kacagás, izgalom, az égvilágon minden…” Angela Carter. Esték a cirkuszban. Budapest: Magvető, 2011. Ford. Bényei Tamás

november 13, 2011 - 15:25

Érthetetlen, hogy a nemzetközi elismertségnek örvendő, számtalan nyelvre lefordított, és az angol nyelvterületen mára már klasszikusként számontartott írónő tollából ezidáig magyar nyelven csak egyetlen novelláskötete, A Kínkamra és más történetek látott napvilágot még 1992-ben, az Európa Zsebkönyvtár jóvoltából.

Könyvajánló – Whitley Strieber: Éhség (1981, magyarul: Metropolis Media Group, 2011, ford. Császár László)

december 12, 2011 - 09:35
David Bowie és Catherine Deneuve a regényből készült filmben (Tony Scott: Az éhség)
Mivel eddig úgy tűnt, vámpírtémában az utóbbi években szinte csak a könnyedebb műfajú tinirománcok kelendők (önmagukban nem lenne velük baj, de az már a magyar olvasóközönség szegénységi bizonyítványa, hogy műveinek kiadása értesüléseim szerint nem lett nyereséges...), igen kellemes meglepetés volt számomra a magyar könyvpiacon is találkozni az angol változatban már régóta a polcomon díszelgő, science fiction,