Az első európai történetíró nő: Anna Komnéné

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Az első európai történetíró nő: Anna Komnéné

november 02, 2019 - 15:40
A rendkívül művelt bizánci hercegnő a 11-12. században élt.

1083. december elsején született I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár és felesége, Dukasz Eirené első gyermekeként. Apja még kiskorában eljegyezte az akkori trónörökös Konsztantin Dukasszal, a kislány leendő anyósa házában nőtt fel. Tanárokat fogadtak mellé, így elmélyülhetett a matematikában, a történelemben és az orvostudományban. 1092-ben azonban apja a fiát, Anna 1087-ben született öccsét, Jóannész Komnénoszt jelölte utódjának - hiába próbálta felesége erről még a halálos ágyán is lebeszélni. Két évvel később Konsztantin meghalt. Anna így 14 évesen Nikeforosz  Briennioszhoz ment hozzá, és négy gyermekük született. 

1118-ban férjével és anyjával összeesküvést szőtt, megpróbálták Jóannészt eltávolítani a trónról (Nikeforosz javára, aki azonban vonakodott együttműködni). A császár emiatt kolostorba záratta anyját és nővérét - azonban ezt nem börtönként, hanem egy kisvárosszerű létesítményként kell elképzelni. Itt írta meg Anna apjáról szóló művét, az Alexiaszt, melyben - Bellér Béla történész szerint - "nemcsak az I. keresztes háború eseményeiről fest lenyűgöző képet, hanem feltárja a túlcivilizált, de hanyatló Bizánc, és a barbár, de életerős Nyugat közti ellentétet is". Az 1150-es években halt meg. 

A művet Passuth László magyarra fordította.

Kapcsolódó tartalom

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Őt alázták meg, férje lett öngyilkos: Maderspach Károlyné

március 31, 2017 - 14:01

A tehetős aradi orvos lánya, az 1804-ben született Buchwald Franciska gondos nevelést kapott, több nyelven beszélt, érdekelte a történelem, az irodalom. 1823-tól férjével Ruszkabányán éltek. A alatt fegyverekkel és ágyúgolyókkal látták el a honvédséget, a bukás után a bujdosókat segítették.

Alida Bosshardt, a holland üdvhadsereg tagja (1913–2007)

június 07, 2017 - 22:00

Utrechtben született, ápolónő szeretett volna lenni, de gyenge egészsége és rossz látása miatt nem vették fel a képzőbe. 18 évesen csatlakozott az Üdvhadsereghez, a kiképzés befejezése után 1934-től amsterdami gyermekotthonukban dolgozott. 1940-ben a német megszállók az Üdvhadsereg tevékenységét betiltották. Az otthonban élő gyerekeket – köztük sok zsidót – Alida bajtársai segítségével különböző vidéki házakba menekítette. 3 gyereket állapotos anyjukkal együtt szülei házában bújtattak el. Tevékenységéért 2004-ben a Jad Vasem a Világ igaza kitüntetést adományozta neki.