Az Üvegplafon blog alapítói, Gát Anna és Réz Anna filozófus nyerték a Glamour magazin Az Év hősnője díját - gratulálunk!
„A férfiak állatok. Szexuális ösztönök által hajtott biológiai gépek, akiknek nem szabad hinni, mert semmi mást nem akarnak, csakis dugni." Ha egy nő szájából hangzott volna el ez a magvas kijelentés, az illető (ha egyáltalán leközölték volna az írását) már rég le lenne frusztráltnémberezve, férfigyűlölőzve, horribile dictu feministázva, és ropogna alatta a máglya. De egy férfi hozakodott elő vele – őt pedig e vagány szókimondásáért még jól hátba is veregetik.
Ha nem várna a Pussy Riot három tagjára szabadságvesztés, most egy kávé mellett jóval kellemesebb témákról elmélkedhetnék. Például arról, hogy milyen minőségűek a politikai performanszaik zeneileg, nevezhetőek-e egyáltalán punkegyüttesnek, és mennyiben értek egyet a figyelemfelkeltő módszereikkel.
Október 31-én, Szihám és az LMP nőtagozata szervezésében az Ó utcai Retox bárban "Nem nőnek való vidék?" címmel beszélgetős estet tartottunk a populáris kultúrában és a közéletben megnyilvánuló szexizmus különböző formáiról.
Férfimilliók irigységének tárgya, több mint fél évszázadot egy luxusvillában, pár éves rotációban cserélődő szőke bombázók gyűrűjében élt le. Valószínűleg sajnálkozva hagyta itt földi mennyországát, az elcsábított lányok visszaemlékezései viszont nem mindig idilliek. Ugyanez a kettősség igaz Hefner teljes életművére: az állítólagos progresszió, amit képviselt, legfeljebb a férfiaknak vált előnyére.
A Nőkért eddig nem politizált a szó köznapi értelmében. A politika csak annyiban érintette az oldalt, amennyiben az kifejezetten „nőpolitika” volt. Ám a politikai paletta ennél kicsit szélesebb – s a nem konkrétan női témák mentén alakuló szegmensei is erőteljesen befolyásolják a népesség több mint felét kitevő nők életminőségét, mindennapjait.
Ennek ellenére a politika mint férfitéma vonult be a köznapi megítélésbe olyannyira, hogy éppen a napokban jegyezte meg oldalunkon hozzászólásában egy regisztrált tagunk :
