Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán végzett 1922-ben, többek között Deák Ébner Lajos, Glatz Oszkár, Réti István és Csók István voltak a mesterei. A főiskola mellett a szentendrei, nagybányai, kecskeméti művésztelepeken is megfordult. Képei 1916-tól szerepelnek különböző kiállításokon. Tájképei, portréi napjainkban is az aukciós házak keresett darabjai.
Súlyos tüdőbetegsége miatt egy davosi szanatóriumban élt. Író apja és testvére tehetsége benne is megvolt, ezt Fehér árnyékok címmel publikált regénye is bizonyítja, melyben a szanatóriumi életet mutatja be. A könyv az írónő halála után jelent meg, Péczely-díjat kapott.
Gyerekkorában kezdett érdeklődni a hímzés, pingálás iránt. A hímzést édesanyjától, a hímzéstervezést Király Ilus mellett tanulta. 1982 augusztusában Kalocsán önálló kiállításon mutatta be hímzéseit a nagyközönségnek. Mint pingálóasszony külföldön is nagy sikereket ért el.
Riseliős, szomorú pamukos terítője (Forrás: Lengyel Györgyi Kalocsai virágok c. könyve)
