Greksa Borbála hímző- és pingálóasszony (1927–1985)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Greksa Borbála hímző- és pingálóasszony (1927–1985)

május 03, 2017 - 23:42

(A kép illusztráció.)

Gyerekkorában kezdett érdeklődni a hímzés, pingálás iránt. A hímzést édesanyjától, a hímzéstervezést Király Ilus mellett tanulta. 1982 augusztusában Kalocsán önálló kiállításon mutatta be hímzéseit a nagyközönségnek. Mint pingálóasszony külföldön is nagy sikereket ért el.

Riseliős, szomorú pamukos terítője (Forrás: Lengyel Györgyi Kalocsai virágok c. könyve)

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ujfalvy Krisztina (Máté Jánosné) költő (1761–1818)

december 27, 2016 - 14:15

 

Híres székely nemesi család sarja, 1761-ben a Kis-Küküllő mentén, Szőkefalván született. Hétéves volt, amikor édesapja, Újfalvi Sámuel küküllői főbíró meghalt, édesanyja egyedül nevelte fel. A híresen szép fiatal lány szerelmes lett Haller László grófba, de az, noha viszonozta érzelmeit, mást vett feleségül, mert családja nem tolerálta a vallási különbségeket. Csalódásában, és a szülői nyomásnak engedve Krisztina feleségül ment a Mezőcsáváson gazdálkodó, művelt, gazdag Máté János földbirtokoshoz. A viharosra sikeredett házasságból egy kislánya született.

Forrai Eszter költő, festő (sz. 1938)

április 14, 2017 - 00:35

Az ELTE bölcsészkarán végzett, 1962-től Párizsban él, publikál magyarul, franciául, fordít, fest. Munkásságáért kapott kitüntetései: Roboz Károly-díj (Izrael), Prix Mérit (Franciaország), Magyar Köztársasági Érdemkereszt. Néhány kötete magyarul: Faágak tánca, Lépcsők, Napóra mögött, Színné vált szavak; és franciául: L’escalies de vogul, L’ombre des eclairs, Dechirure de ciel. 

 

Részlet Lépcsők című verséből:

Akkor január volt,

Kegyetlen hideg

A Dunába vezettek a lépcsők

Mikor a kis cipőkből kilépve

Megálltunk -

Tary Gizella vívó, író (1884–1960)

december 28, 2016 - 00:27

A Rákosi Szidi-féle színiiskolában ismerkedett meg a vívással, majd Fodor Károly vívóintézetében fejlesztette tudását. 1909-ben Pozsonyban az első magyar női tőrvívóbajnokság nyertese. Az 1924-es párizsi olimpiai játékokon ő szerezte meg a magyar női sport első olimpiai helyezését,  hatodik lett. 1925 -29 között háromszor nyerte meg a szlovenszkói, 1930-ban pedig a Tátra-bajnokságot. Évtizedeken át vívómesterként működött. 

1924-ben Pécsett bemutatták Mátkaság című színművét; egyfelvonásosait fővárosi kabarék játszották.