Conchita Wurst vs. Harrach Péter

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Conchita Wurst vs. Harrach Péter

május 11, 2014 - 17:44
Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte.

Harrach Wurst (Kép: Jánosi-Mózes Tibor)

Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte. A felrobbant Facebookon a kommentelők pusztuló társadalomról, iszonytató erkölcsi relativizmusról, nők számára kötelező és férfiak számára szigorúan megtiltott szakállviselésről, fenyegető világvégéről, Szodomáról, Gomorráról, és utcán ürítkező járókelőkről értekeznek. Legszembetűnőbb azonban - a youtube nemzetközi kommentjei közt is - a gyermekek miatti aggodalom. Hogyan hat a kis lelkükre, ha meglátnak egy szakállas nőt a tévében? Mi lesz, ha, horribile, dictu, kedvet kapnak a látottak utánzásához?

A rendszerváltás utáni években, amikor hirtelen és korlátlanul beömlött a pornó hazánkba, és még a taxik is tele voltak ragasztva ilyen képekkel, a budapesti és a tiltakozott, cikkek, nyilatkozatok formájában és a magazinok címlapján, taxik falán stb. elhelyezett matricákkal is, melyek közül az egyiken ez állt: "Féltjük a gyerekeinket!" Az össztársadalom részéről kevés támogatásban részesültek; és a mai napig is bármelyik gyerekre minden mennyiségben zúdul a tömény nőalázás, ha késő este a kábel tv távirányítóját nyomogatja (az internet adta lehetőségekről már nem is beszélve).

Az érintett korosztály egyre fiatalabb. Néhány hete a Nők Lapjában Vekerdy Tamás gyermeknevelési tanácsadás rovatában egy olyan szülő levele szerepelt, akinek az öt éves (!!!) gyermekét egy hasonló korú társa, meztelenre vetkőzve, és a kislányról leparancsolva a bugyit, a pornóban látottak utánzására kényszerítette. Az ügynek - talán mert mindennapos? - SEMMILYEN visszhangja nem lett.

Szintén a közelmúltban egy feminista pszichológus, Szigeti Vera petíciót indított, mert egy vezető hazai lap a gyermekek elleni szexuális abúzust bagatellizáló, és egy gyermekerőszakoló rendezőt "mesterként" vállba veregető cikket jelentetett meg. A petíció aláírói kinevetésben, megszégyenítésben, majd ügyvéddel, perrel fenyegetésben részesültek, és a lap - miért? mert megtehette! -, a cikksorozat következő részében pofátlan célzást tett a petíciónkra.

A és a túlélőket segítő együtt rongyosra téphetjük a szánkat arról, hogy milyen gyakori a gyermekek elleni szexuális abúzus - a reakció közöny, hitetlenkedés, hallgatás. Szinte senkit nem érdekel, hogy a pornó milyen káros hatást tesz a gyerekekre, és az sem, hogy a környezetükben milyen gyakran lehetnek pedofil bántalmazóknak kiszolgáltatva. Erről ugye, hallgatni "kell."  

És akkor most megjelenik a tévében egy "szakállas nő" - aki mást nem tesz, mint létezik, és énekel - és hirtelen mindenki elkezdi nagyon félteni a gyerekeket. Vagy netán, ahogy egy kedves olvasónk - maga is édesanya - megfogalmazta: nem inkább a saját előítéleteit, viszolygását rejti a gyerek miatti látszólagos aggodalom mögé? Persze, érthető: gyerekekre hivatkozással még a gyűlöletet is jobban el lehet adni; az ilyen tálalás jóval hálásabb, mint a szimpla fröcsögés.

Csak az a kár, hogy a gyerekeket a szakállas nő egyáltalán nem zavarja: a megkérdezett szülők elmondása szerint a gyerekük vagy fent sem akadt Conchita külsején, vagy ha igen, megértette a korának megfelelő magyarázatot az emberek sokféleségéről, arról, hogy ő azért néz így ki, mert ez tetszik neki, így érzi jól magát. Ha meg ő maga is ki akarja próbálni? Hát istenem, hadd próbálja. (Kislánykoromban én is szerettem menyasszonynak öltözni, felnőtt koromra mégsem lettem menyasszony. :P ) Ha meg "ilyen marad", akkor legalább volt egy jó alkalom, hogy gyerekként tisztába jöjjön a saját identitásával. De akkor sem Conchita szerepeltetése a médiában lesz a "hibás". Egy látvány a tv-ben identitást nem hoz létre. (Felnőttben sem, így csak annak van oka félteni a nőiességét-férfiasságát-heteroszexualitását, akié bizonytalan. Bocs.) "Csak" azoknak lesz könnyebb, akiknek már eleve van ilyen identitásuk - és azt hiszem, ez nem elhanyagolható. Magyarul, attól, hogy láthatók a buzik (transzneműek, queerek, stb.), nem lesz több buzi - hanem azoknak lesz könnyebb, akik már eleve buzik.  

A pánikolókat - akiknek maguknak sokszor nincs is gyerekük - persze mindez nem győzi meg. Nőjogi törekvéseimet lelkesen támogató ismerősöktől látok, hallok ma gyűlölködő kommenteket.

Persze, tudom, a toleranciának is fokozatai vannak:

- van, aki szerint "női jogok igen, LMBT+ jogok nem." Azaz, persze, hogy küzdjünk a nők elleni erőszak ellen, a nők legyenek egyenlőek, kapjanak egyenlő bért, legyenek többen a parlamentben, a férfiak pedig vegyék ki a részüket a házimunkából - na de a buzik, fúj, ők hogy jönnek ide egyáltalán? (Egy idő után nehéz lesz ezt megideologizálnia az illetőnek, tekintve, hogy a nők között is vannak LMBT emberek, de egy darabig azért kitart.) ---- /és baloldali liberális férfikörökben van ennek fordított változata, roma-, zsidó, és melegjogok igen, a nőjogok meg le vannak szarva. A szelektív tolerancia gáz, de igen gyakori./

- egy lépcsővel feljebb: "buzik, jó, rendben (pláne ha "nem tehetnek róla"), transzneműek nem." (Ugyebár, az oké, hogy egymást szeretik, de nemet "váltani", fúj, az milyen dolog már?) 

- a következő lépcsőfok (amit ma több kommentben láttam): "transzneműek igen, genderqueerek nem." Azaz, azt megérti, ha az illető "férfi testben nő", "de akkor ne legyen szakálla." (Jó, hogy beleszól a másik testébe, nem?) Azaz, döntse el, hogy melyik dobozban akar lenni - esetleg elfogadjuk, ha úgy érzi, át akar menni egyik dobozból a másikba - de ne zavarja már össze a világképünket azzal, hogy az egyes nemekhez kötődő reprezentációs formákat keveri.  

Pedig a rossz hír az, hogy a nemiség nem két, szigorúan elkülönülő "doboz", hanem inkább egy spektrum. És vannak olyan emberek, akik akár a viselkedésükben, akár a külsejükben "keverik" az egyes nemekre jellemző szerepeket, viselkedésformákat, vagy megjelenési elemeket. És ezzel nincs semmi gond. Meghökkenés ér (érthető reakció a szokatlanra), gyűlöletbeszéd nem ér.  Mindenkinek joga van úgy megjeleníteni magát, ahogy szeretné, ahogy tetszik neki. És ehhez a személyes ízlésnek sincs köze: egyáltalán nem igazolja a gyűlöletbeszédet az sem, ha egy embert nem találunk szexuálisan vagy esztétikai értelemben vonzónak.

 "Oké, rendben, fogadjuk el, de akkor sem szép dolog, hogy egy dalversenyt megnyer a szokatlan külseje miatt" - zúgolódik a kommentelők egy másik csoportja. És itt jött a képbe Harrach Péter. Hogy miként? Úgy, hogy ha egy társadalmilag hátrányos helyzetű (és/vagy szokatlan külsejű) ember történetesen elnyer egy díjat vagy pozíciót, rögtön megjelennek a "persze, ezt CSAK AZÉRT kapta, mert buzi" (zsidó, nő, cigány, stb.) - szinte senki nem valószínűsíti, hogy az elismerést érdemei szerint kapta. Viszont ha cisznemű heteroszexuális konzervatív fehér férfiról van szó, akkor meg az a természetes, hogy CSAKIS az érdemei miatt tart ott, ahol.

A nőket műlt héten anyák napja ürügyén jól lehordó Harrach Péterről senki nem mondja, hogy "persze, CSAK AZÉRT lehet képviselő, mert férfi." Pedig ez sem kevésbé igaz.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

november 20, 2009 - 10:20

Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes.

Sajtóbeszámoló az SZTE TNT családon belüli erőszakról szóló beszélgetéséről

március 30, 2014 - 00:57

Március 5-én a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Tudománya kutatócsoportjának meghívására Antoni Rita Kérchy Anna irodalmárral és Czapáry Veronika íróval beszélgetett Cazpáry Megszámolt babák c. újonnan megjelent regénye kapcsán a családon belüli erőszakról és azon belül a gyermekkori szexuális abúzusról.