Férfi létemre

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Férfi létemre

augusztus 15, 2010 - 21:28

(A kép illusztráció.)

Férfi létemre a két nemet elsősorban egyenlőnek tartom, a különbségeikkel együtt,

- felismerem, hogy a férfi neműek kiváltságosak, és ez az egyik alapja a társadalmunk működésének, aminek én is része vagyok,
- felismerem, hogy attitűdjeimet, nézeteimet és szexualitásomat programszerűen formálja a többségi társadalom az oktatásban és a médiában, és hogy ez rám nézve sem kötelező érvényű,
- felismerem, hogy a társadalmat nemi és másféle egyenlőtlenségek előidézésével és fenntartásával működtetik, és működtetjük,

- jobban örülnék, ha emberként, egyenlően viszonyulhatnánk egymáshoz,
- elfogadhatatlannak tartom folyton letaposni, megalázni, átlépni és semmibe venni (férfi és női) embertársaimat a szociáldarwinista "túlélési verseny" vagy bármi más ideológia ürügyén,
- ezért nem hagyom magam lebeszélni, megfélemlíteni vagy kifárasztani, mivel tudom, hogy passzívan is az elnyomást erősítem,

- elfogadhatatlannak tartom, hogy üres gesztusok, értelmetlen aláírásgyűjtések, jelképes látszatmegoldások felmutatásával próbálják megnyugtatni a tudatos férfiak és nők lelkiismeretét, és hátráltatni az érdemi lépéseinket az erőszakos elnyomás felől az egyenlőség irányába,
- semennyi bizalmat nem szavazok annak az államnak, ami programszerűen a nőket elnyomó (férfiakból és nőkből álló) többséget képviseli,
- megtagadom a nemek szerint megosztott, a férfiaknak mindig kedvező előjogaimat, és elutasítom a többségi konszenzust,

- nem terhelem alapértelmezetten a nőre a felelősséget a párkapcsolatban, házasságban, gyereknevelésben, válásban,
- nem terhelem nőkre a számukra szervezetten egyenlőtlen feltételek közt a férfiakénál nehezebb munkaterheket,
- nem gúnyolom a nőket, akik (akár velem egy pályán) dolgoznak/vezetnek/

politizálnak/szurkolnak/szakértenek,
vagy éppen hibáznak, tévednek,
- nem hibáztatom a nemi erőszak áldozatokat,
- nem bálványozom az anyaságot, a szépségideálokat, a hagyományosnak mondott nemi sztereotípiákat, az idealizált családot, csak mert rám erőltetik,

férfi létemre felelősséget vállalok, és merek önállóan dönteni.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Félresikerült kapcsolatok - ki (mi) a hibás?

április 02, 2011 - 11:53

Az utóbbi időben egyre többet hallani, hogy társadalmi szintű „probléma”, hogy nagy az egyedül élők száma, mind a férfiak, mind a nők körében. Valamelyik nap ezzel a témával összefüggésben a következőket olvastam az egyik internetes fórumon, az egyik férfitől: “A hölgyek illúzióktól átitatott igényeit kellene szabályozni.

A férfiak a Földről jöttek! És a nők is…! (Dr. Gary W. Wood: Nemek, hazugságok és sztereotípiák)

augusztus 07, 2011 - 08:49

Régebben olvastam egy könyvet, amelyet akkor teljesen készpénznek vettem: Dr. Marianne J. Legato „Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők?” c. művét (Hajja Kiadó, 2008).

Ki kezd? Aki kérdezi! - avagy kezdeményezhet-e a nő?

március 14, 2011 - 20:18

Különböző, hétköznapi létkérdéseket tárgyaló fórumokon rendre belefutok a következő kérdés valamilyen változatába: "Kezdeményezhet-e [ismerkedést, kapcsolatot] a nő?". Ezekre néha érkeznek ugyan olyan válaszok, amiken csak csóválni tudom a fejem (bár szerencsére ilyen válaszokból mintha kevesebb lenne), de ami még inkább töprengésre késztet, az maga a tény, hogy ez a kérdés még egyáltalán felmerül – mégpedig a jelek szerint sokakban, és rendszeresen.