Nők vagina nélkül

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Nők vagina nélkül

április 20, 2014 - 15:44
Nők vagina nélkül. Van ilyen, és – noha a mottót Enslernek a transznőkről szóló monológjából („Kiverték a fiúból a lányt”) vettem – nem csak transzneműek esetében. A Transvanilla Egyesület a Facebook-oldalán ma megosztott egy (nem saját) cikket, amely egy mexikói, cisznemű, vagina nélkül született nőről szól.

OpenClipart / Pixabay

Nők vagina nélkül. Van ilyen, és – noha a mottót Enslernek a transznőkről szóló monológjából („Kiverték a fiúból a lányt”) vettem – nem csak transzneműek esetében. A a ma megosztott egy (nem saját) , amely egy mexikói, cisznemű, vagina nélkül született nőről szól.

„Az orgazmus hullámokban ér el.
Eddig csak rángva jött.
Olyan vagyok, mint a szomszéd lány.
Alezredes apám fizette
végül
a vaginám.”

(Eve Ensler: Vagina Monológok)

A cikkel többek közt az a gond, hogy a probléma megoldását kizárólag a tudomány feladatának tekinti, és az, hogy (azzal egyidejűleg, vagy attól függetlenül) változtassunk a társadalmi és személyes attitűdünkön az olyan emberek felé, akiknek más a teste, szóba sem jön. Ettől az érintett is magáévá teszi a meggyőződést, hogy ő csökkent értékű. „Lehet, hogy így sem [a beavatkozástól sem] leszek teljesen normális, de közelebb leszek a normális élethez” – nyilatkozza ez a mexikói nő. Rossz megközelítés. Normális vagy, és jogod van bárkit elküldeni a picsába, aki az ellenkezőjét állítja. Az a nem normális, aki nem elsősorban emberként tekint rád, és nem az emberi tulajdonságaid alapján ítél meg. Természetesen jogod van a tested megváltoztatása mellett dönteni, DE nem ezen múlik, hogy normális vagy-e.  

Ez a cikk eszembe juttatott egy korábbi találkozást, egy hasonló sorsú fiatal magyar lánnyal. Mivel a történet a Facebookon érdeklődést váltott ki, ide is megírom – és azért is, mert a jelenleg tárgyalt témánk, a egy újabb aspektusát tárja fel az eset. Senki, hangsúlyozom, SENKI, egyetlen ember sem érdemel testszégyenítést, akármilyen okból, AKÁRMENNYIRE is eltér a normától, a megszokottól a teste.

Pár éve a nőgyógyászati klinikán töltöttem két napot egy kisebb beavatkozás miatt. A szomszédos ágyon egy fiatal lány feküdt, akinek iszonyú kínjai voltak, és azokra kábítószerfélét kapott, de az sem hatott sokáig, és abból sem kapott mindig. Nyöszörgött, sírt, jajgatott, ilyen szívfacsaró szenvedéssel sem előtte, sem azóta nem találkoztam, és nem, nem az akaraterő vagy az önuralom hiányáról volt szó, ezt bizton állíthatom. Édesanyja és más rokon nők szinte állandóan mellette voltak, biztatták, mosdatták, törődtek vele. Egy szobatársunk, egy nagyon undok nő, felháborodottan átkérte magát egy másik kórterembe, mert nem bírta a jajgatását – emiatt aztán a lány még inkább maga alatt lett, és már azért is sírt, hogy ő soha nem volt olyan, aki miatt mások elmennek. Hiába vigasztalta egy emberként mindenki, hogy nem vele van a baj, ez hasztalannak bizonyult.

Este, amikor már minden látogató hazament és a kórterem elcsendesedett, két roham közt, alig hallhatóan a kimerültségtől, megkérdezte, hogy abortusz miatt vagyok-e itt. Csodálkozva fordultam felé, mondtam, hogy nem. Nem tudom, hogyan folytatódott volna a történet, ha „igen” lett volna a válasz (az akkori párom napközben bent ült velem sokáig, és mint mondta, abból gondolta, hogy ilyen baleset ért minket), mert egy fura szektába nevelték bele, ahol összetartás van ugyan, el is ismertem a látottak alapján, hogy példaértékű összetartás, viszont teljes a prüdéria, nincs házasság előtti szex, stb. - mindenesetre, a lány elmesélte nekem az életét. Földre hulló gyöngyszemekként koppantak a halk szavai, visszhangokat vertek a személytelen kórterem kopár, fehér falain, és visszhangoznak az emlékeimben ma is.

Vagina nélkül született, a (szintén szektabeli) vőlegénye emiatt elhagyta. Csiklója, kérdésemre válaszolva, elmondta, van, de ha jól értettem, semmilyen kísérleti lépést nem tett a szexualitás terén, köszönhetően az ilyen szempontból elnyomó vallási háttérnek és az önbizalomhiányának is. Az orvosok neki is mondták, hogy speciális eljárással ki lehetne alakítani neki egy vaginát, de jelenleg nagyobb baj volt az a betegsége, ami a fájdalmait okozta (nem tudom, mi volt az).  Többet nem tudtam meg, mert bejött egy ápoló, és ránk szólt, hogy ne beszéljünk (volt a szobában egy harmadik beteg is, aki nem csatlakozott a társalgáshoz).

Reggel újra rátört a lányra kín, szóltam kint a nővéreknek, hogy a szobatársamnak nagy fájdalmai vannak, de elzavartak azzal, hogy valamit tűrni is kell. (Hát ez nem az a kategória volt...) Odaültem az ágya szélére, és mondtam, hogy szorítsa a kezem, ha jönnek ezek a görcsök, ne törődjön vele, hogy fáj-e nekem, a szünetekben meg itatni próbáltam, teljesen abszurd volt, de ötpercenként kérdeztem, hogy adhatok-e neki vizet, mert annyira őrjítő volt az érzés, hogy ott szenved, gyötrődik, és semmit nem tehetek érte.

Amikor én eljöttem, a lány épp ájult volt a kábítószertől, amit röpke pár óra szenvedés után végül mégiscsak bekötöttek neki. Hagytam az éjjeli szekrényén egy levelet, amiben az állt, hogy SOHA SENKINEK ne higgye el, hogy ő kevesebbet ér, mint más. Pár éve egy közös ismerősünk mondta, hogy a lány örült a levélnek, és a puszira is emlékezett, amit a homlokára adtam, csak reagálni nem tudott. Soha nem fogom őt elfelejteni, remélem, azóta jobban alakult az élete.

Ne bántsatok, és ne is sajnáljatok senkit. Minden emberre úgy tekintsetek, mint egyenrangú, azonos emberi jogokkal bíró embertársatokra. Mert mindenki az. Ennyi.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Kónya Melinda kiállítása a kozmetikai célú állatkísérletek ellen a Fogasházban

december 20, 2012 - 13:52
Kónya Melinda egyik képe.

Abból a gondolatból kiindulva, hogy az elnyomás különböző formái összefüggnek, és az erőszak elutasítása magában kell, hogy foglalja az állatkínzás elutasítását, régóta propagáljuk honlapunkon a tudatos vásárlást, használatára való áttérést. Így amikor megtudtuk, hogy a "Szépséged áldozatai" címmel kiállítja Kónya Melinda festményeit, a rendezvény felkeltette érdeklődésünket.

Egy anyától csak úgy el lehet venni a gyerekét? We are all Habiba!

június 21, 2011 - 08:07

Nemrégiben linkeltem egy hozzászólásban ezt az esetet, mely szerint egy egy spanyol menekültszálláson élő marokkói anyától a hatóságok elvették a 15 hónapos lányát, Almát. Az indok: a lányát még mindig szoptatja, együtt alszik vele, saját ételeiből ad neki pürék helyett. Habiba egy bántalmazó kapcsolat elől menekült el.
Azóta naponta egyszer láthatja lányát, szoptatás céljából, de állítólag a hatóságok ezt is megakadályozzák.

Lesz utánpótlás: egy hatéves kislány levelet írt a Hasbrónak a nemek közötti egyenlőtlenségről

december 28, 2012 - 13:40
Van egy jó hírem: találtam egy újabb hőst, mégpedig egy kislány személyében, aki immár felkerülhet a „még 10 éves sincs és milyen jól nyomja” típusú ismerőseink listájára. De tényleg, mi ütött ezekbe a kis Duracell-nyuszikba? Kezdem miattuk nagyon rosszul érezni magam... Én 15 éves korom előtt még rendesen fésülködni se kezdtem el, ők pedig már irányítják a világot. Komolyan, lányok, lazítsatok. (JK, te viszont soha ne hagyd abba!)

Ne hajtogasd többé, hogy "van barátom"!

június 16, 2014 - 22:42
Szeretek bulizni járni. Szeretek táncolni, zenét hallgatni, inni, szeretek az ismerőseimmel együtt lenni, és szeretek ismeretlenekkel találkozni, beszélgetni, barátkozni. Azt is értem, hogy sokan (férfiak és nők) romantikus/szexuális kaland reményében is járnak kocsmába meg szórakozóhelyekre, ami persze elméletben teljesen helyénvaló.

Progresszív lovagiasság? – a férfiasság változó formái

április 24, 2015 - 10:23
Hadas Miklós (fotó: FES)

A szokásosnál is nagyobb volt az érdeklődés „A férfiasság változó formái” című párbeszédfórum iránt, amely az alapítvány 2012 óta futó Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című regionális projektje keretében valósult meg. A projekt keretében 2014-ben indult egy vitasorozat, Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről címmel.

Láthatatlan munka, láthatatlan összefüggések: igenis számít, hogy ki mennyit mosogat

április 02, 2013 - 13:18
Ma van a láthatatlan munka világnapja. "A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Még akkor is több fizetetlen munkát végeznek a magyar nők (és ez ellen nincs is különösebb kifogásuk), ha ők a kenyérkesők a családban, és a férfi munkanélküli" - olvashatjuk egy, az alkalomból megjelent ben.

Több orgazmust, kevesebb pornót!

november 09, 2017 - 21:35

A feminizmus mai, „negyedik hullámának” állítólag központi kérdése lesz a szexuális kizsákmányolás kontra „szexmunka” vita, azonban a „szexuális kérdés” okozta feszültség nem újdonság a nőmozgalomban. A huszadik század elején viszont a megszerzése olyan egységes, közös cél volt, ami felülírta ezt az ellentétet.

„Ne a liftben engedjenek előre, hanem a döntéshozatalba engedjenek be!” - mit (kénytelen) vállal(ni) egy nő?

augusztus 10, 2014 - 18:48
Alföldi Andrea, Szél Bernadett, Keveházi Katalin, Simon Ildikó
Az LMP által 2010-ben, az aktív állampolgárság elősegítése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása, valamint a politikai és civil szféra közti távolság, bizalmatlanság csökkentése céljából létrehozott 2014. aug. 7. és 10. között t rendezett a bajai Petőfi Ifjúsági Centrumban.

Hogyha emberek leszünk (válasz Puzsér Róbert írására)

augusztus 08, 2016 - 23:46

„A férfiak állatok. Szexuális ösztönök által hajtott biológiai gépek, akiknek nem szabad hinni, mert semmi mást nem akarnak, csakis dugni." Ha egy nő szájából hangzott volna el ez a magvas kijelentés, az illető (ha egyáltalán leközölték volna az írását) már rég le lenne frusztráltnémberezve, férfigyűlölőzve, horribile dictu feministázva, és ropogna alatta a máglya. De egy férfi hozakodott elő vele – őt pedig e vagány szókimondásáért még jól hátba is veregetik.

Mémek és méhek

február 17, 2019 - 13:17
Mémek és méhek, van amikor már felesleges viccet csinálni

Január elseje óta nem követem a magyar híreket, s csak rövid címsorokban, többnyire külföldi oldalakon találok utalásokat az országra, no és az ismerőseim megosztásaiból következtethetek dolgokra, annak ellenére, hogy az ismert magyar híroldalak mind le vannak tiltva a falamról. Akad bőven látnivaló, mert egy dolgot nehéz letiltani: a mémeket. Ezek a humorba csomagolt grafikus tartalmak dömpingszerűen jelennek meg, ha valami megrázó történik.