Mítoszok a prostitúcióról

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Mítoszok a prostitúcióról

március 09, 2014 - 10:34

#1: „A prostitúció a legősibb mesterség a világon”

Ellenkezőleg: talán inkább a striciség a legősibb mesterség. Egyébként abból, hogy valami régóta létezik, egyáltalán nem következik, hogy nem is kell, vagy nem is lehet változtatni rajta. Senki nem mondja, hogy „gyilkosság mindig volt, mindig lesz, így hát sajnos nem lehet mit tenni ellene.” Jusson eszünkbe a halálbüntetés vagy a rabszolgaság példája.

 

 

#2: „Ez is csak munka, mint bármi más.”

Van-e tudomásunk szerint még egy foglalkozás, amelynek művelői a lakosságra jellemző átlagos halálozási arányszám 10-40-szeresével kénytelenek szembenézni? Tudunk-e még egy munkakörről, amelyben a „dolgozók” 60-80 százaléka tapasztal meg rendszeresen fizikai és szexuális erőszakot? Ha ez ugyanolyan munka, mint bármi más, akkor vajon miért oly kevés nyugat-európai nő él a kitűnő lehetőséggel? Miként lehet, hogy a prostituáltak túlnyomó többsége Nyugaton bevándorló, a szegényebb országokban pedig kisebbségi és egyéb okból hátrányos helyzetű nők közül kerül ki? Vannak olyan munkafajták ezek szerint, amelyeket csak bevándorló és kisebbségi nők végezhetnek? A nemi egyenlőség jegyében volna esetleg kedvünk azért kampányolni, hogy minél több férfi választhassa e szép hivatást?
Az európai szakszervezetek nem tekintik munkának a prostitúciót, mivel az összeegyezhetetlen a biztonsággal és méltósággal, ahogy a „karrier” fejlődésével is, mi több, magának a hivatásnak a fogalmával is.

 

 

#3: "Így döntött"

„Ha társadalmunkban a nőknek több gazdasági lehetőségük lenne, nyilván nem a prostitúció, s benne a naponta átélt abúzus, erőszak, bántalmazás mellett döntenének.” – mondja Fiona Broadfoot, egy Egyesült Királyságbeli volt prostituált. A választás sosem független a környezettől. Európában ma sincs egyenlőség a nemek között: vessünk csak egy pillantást a férfiak és nők munkabére közötti különbségre (európai átlagban 16%), vagy idézzük fel a nők elleni erőszak gyakoriságát (5 nőből 1 párkapcsolati erőszak áldozata), tekintsünk a szexista sztereotípiákra, a nők alulreprezentáltságára az üzleti, a tudományos és a politikai életben (Európa nemzeti parlamentjeiben a képviselőnők aránya mindössze 24%. Nálunk, Magyarországon nem egész 9%.)
A nőket érő diszkrimináció, erőszak és szegénység közepette nem meglepő, ha a beleegyezés pénzzel megvásárolható.
Számos kutatás bizonyítja, hogy a szegénység, a diszfunkcionális családok, a hajléktalanság, a drogfüggőség, a fizikai és szexuális erőszak kombinációja következtében rendkívül sérülékennyé váló fiatal nők vonódnak be a prostitúció világába. Az első lépéseket a prostitúció felé vezető úton jelentős részük fájdalmasan korán teszi meg.
Szeretnénk, hogy a lányunk, testvérünk a prostitúciót válassza? Semmi akadálya. Már holnap kezdheti.

 

#4: „A prostitúcióban jól lehet keresni.”

Kérdés: kinek? Az Interpol szerint Európában egy strici egy prostituálton évente 110 000 Eurót keres. Ha a prostitúció tényleg olyan jól fizető munka, akkor vajon hogyan lehetséges, hogy a prostituált nők többségének nincs autója, lakása, vagy megtakarítása? Mítosz, hogy a prostitúcióval jól lehet keresni (a prostituáltnak). Különben sem tisztességes dolog a prostitúcióban kereshető pénz nagyságrendjét latolgatni: mindegy, mennyi. A prostitúcióban a prostituált testéhez, a nemiségéhez való hozzáférést vásárolják meg.
Az emberi lény nem áru.

 

#5: „A prostitúció anyagi függetlenséget biztosít a nők, főleg a migráns vagy a kisebbségi nők számára”

Gazdasági válság idején, magas munkanélküliségtől és rasszista megnyilvánulásoktól sújtva nem is hangzik rosszul, hogy a prostitúció megoldást jelent a nők, különösen a bevándorló és kisebbségi nők számára. Még a végén segít leszorítani a munkanélküliségi rátát is, igaz?
Nyugat-Európában a bevándorló, nálunk a szegény, munkanélküli, roma nők előtt álló problémákat – a munkaerő-piaci lehetőségek hiánya, alacsony képzettség, kirekesztettség – nem oldja meg a prostitúció. Miféle gazdasági függetlenség az, aminek ára bántalmazás és sérülés? A XXI. századtól ennél azért valamivel jobb megoldást várunk.

 

6#: „A prostitúció a szexuális szabadság világa, ha eltörölnék, jönne a prüdéria.”

Legyünk pontosak: kinek a szexuális szabadságáról is beszélünk? Abban mindenki egyetért, hogy a szexuális szabadság magában foglalja az egyenlőségen alapuló, mindennemű megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentes szexuális egészséghez és önrendelkezéshez fűződő jogot (a WHO definíciója).
A prostitúció nem szexuális, hanem hatalmi kérdés. Aki szexet vásárol, semmibe veszi a másik ember vágyait.
Aki a szexért fizet, megtagadja egy másik ember jogát a szexuális kívánsághoz, s egyben mélységesen aláássa az adott személy szexuális önrendelkezését.
Más szavakkal: a szexuális szolgáltatás vásárlása köszönőviszonyban sincs a szexuális szabadsággal. Akik a prostitúció eltörléséért harcolnak, azok a valódi, igazi szexuális szabadság, a nők és férfiak közötti egyenlőség hívei. Ez pedig mindaddig elérhetetlen marad, ameddig szexet lehet venni a piacon.

 

#7: „A prostitúció a nők által a testi önrendelkezésért vívott történelmi küzdelem része.”

Az 1970-es évek Európájában a nők valóban küzdöttek reprodukciós és szexuális jogaikért, különösen a biztonságos abortuszhoz való jogért.
Felléptek a társadalmi nemi egyenlőtlenségekkel szemben, s ezzel mindazon tekintélyekkel/hatalmakkal szemben is, amelyek meghatározták a nők emberi jogainak alakulását: a vallással, a hagyományokkal … és a piaccal szemben is. A szexualitás és a női test piacosítása nem egyenlő a nők jogaiért folytatott küzdelemmel. A prostitúcióban a férfi szerez jogot arra, hogy szexet vásároljon magának: szó sincs itt nemek közötti egyenlőségről.

 

 

#8: „Vannak nők, akik azt állítják, jogukban áll prostituálni magukat.”

Olyanok is vannak, akik önként beleegyeznek, hogy a minimálbérnél kevesebbért dolgozzanak (gondoljunk csak a feketemunkásokra); olyan is akad, aki önként eladja valamelyik saját szervét, testrészét. A mi társadalmunk azonban úgy döntött, hogy megvédi a legsebezhetőbbeket, mindenkinek biztosítja a megfelelő életfeltételeket; s a felsorolt példákban jogi felelősség terheli mind a munkáltatót, mind az emberi szerv megvásárlóját. Ugyanígy, a prostitúció világában a jogi felelősségnek a szexuális szolgáltatás vásárlóját kellene terhelnie, s nem a prostituáltat. Vannak persze, akik valóban arra hivatkoznak, hogy ők maguk választották a prostitúciót; de egy demokratikus társadalom nem a meghatározó többség helyzetét nem tükröző kivételek egyéni igényeire épít. Itt most a jövőnk forog kockán, az a táradalom, amelyben élni szeretnénk. A nők prostitúcióban való részvételéhez fűződő jogának fontolgatása helyett ma talán inkább a nőknek és férfiaknak a prostitúciótól mentes élethez fűződő jogának a biztosításával kéne foglalkoznunk.

 

 

#9: „A prostitúcióról beszéljenek a „szexmunkások”: végtére is ők tudják!”

Párkapcsolati erőszakról ezek szerint kizárólag az erőszak női áldozatai beszélhetnek? A családon belüli erőszak köztudottan a nők elleni erőszak egyik strukturális formája, amely mindannyiunkat, nőket és férfiakat egyaránt érint, hiszen társadalmi értékekről szól. A prostitúció ugyancsak közös ügyünk: miközben normákat és mintákat közvetít a fiatalok felé, a média hol hétköznapi, jelentéktelen dolognak állítja be, hol egyenesen dicsőíti.
Ne csodálkozzunk hát, hogy a „kurva” szitokszót olyan gyakran hallani.
Minden egyes mediatizált „szexmunkásra” túlontúl is sok, a prostitúció borzalmait átélt szenvedő jut, akik azonban, szörnyű élményeik traumatizáló hatása miatt csak igen ritkán nyilatkoznak meg.
És további láthatatlan milliók a prostitúcióban. Ideje végre észrevenni őket.

 

 

#10: „A prostitúció társadalmilag hasznos dolog, főleg az izolált és magányos férfiak számára.”

Akik szexet vesznek, nem illeszkednek ehhez a sztereotípiához: egy nemzetközi kutatás szerint a szexuális szolgáltatást vásárló férfiak zöme nős vagy párkapcsolatban él, és jellemzően több, a prostitúción kívüli szexuális partnerük van, mint a többi – prostitúciót nem használó – férfinak.
A prostitúció társadalmilag szükséges intézményként való elismerése egyben azt is jelenti, hogy elfogadjuk, hogy vannak nők, akiknek az a rendeltetése, hogy feláldoztassanak e férfiak igényei kedvéért.
Kész szerencse, hogy az Ön húga, neje, leánya, barátnője nincs a feláldozottak között, igaz?
A prostituált nők mindenekelőtt nők. Nekik, mint minden nőnek, ugyanúgy egyenlő jogok és egyenlő méltóság jár.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Mire van szüksége egy nőnek?

augusztus 26, 2010 - 17:52

A szlogenünk, mint ahogy mindenki láthatja: "Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van." Ennek az a története, hogy 2003 májusa körül minden reggel egy olyan (idegesítő "bugyuta nőci" hangon elvisított) hirdetést voltam kénytelen hallgatni a rádióban egy új női magazin reklámjaként, miszerint: "fogyókúra, receptek, horoszkóp, sztárhírek, szépségápolás - minden, amire egy nőnek szüksége van." Ezt én kikértem magamnak, mint ahogy ma néhányan (mindkét nemből) Tóth Krisztina tegnap linkelt írását a tudálékoskodó férfia

Kis magyar képmutatás: "Jaj fogy a népesség" vs. fúj, nyilvános szoptatás

június 04, 2010 - 09:24

A társadalom hisztérikusan elvárja a nőktől, hogy mindent elsöprő vágyat érezzenek az anyaságra, és ezt a "szerepet" a véljék az életükben - sőt, ahogy haladunk jobbra, az is kívánatos, hogy ezért mindent feladjanak, pl. a csúnya , a még csúnyább önérvényesítést.

Új Magyar Női Szemle - a szellemi pályákon működő nők lapja (letöltés)

augusztus 11, 2014 - 15:59
A Magyar Női Szemle az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesületének (az IFUW - International Federation of University Women hazai tagszervezetének) lapjaként működött 1935 és '39 között. Az első főszerkesztő, egyben az egyesület elnöke Dr. Magyari Zoltánné Dr. Techert Margit volt.