A feminista munkája a megmondóférfi (?)

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

A feminista munkája a megmondóférfi (?)

december 28, 2013 - 10:35
Tegnap az egyik legnépszerűbb női portálon megjelent egy szélsőségesen szexista cikk. Én lazán átugrottam volna rajta, mint a szokásos heti adagon, de nem tehettem, mert fél óránként elém tolta valaki, és még a civil női levelezőlistán is ezt rágták, miközben a hazai feminizmus történetéről szóló, nemrég született cikkeim még hivatalból érdeklődő közegekben is komment nélkül árválkodtak.

Illusztráció (Fotó: Comfreak / Pixabay)

Tegnap az egyik legnépszerűbb női portálon megjelent . Én lazán átugrottam volna rajta, mint a szokásos heti adagon, de nem tehettem, mert fél óránként elém tolta valaki, és még a civil női levelezőlistán is ezt rágták, miközben a hazai feminizmus történetéről szóló, nemrég született cikkeim még hivatalból érdeklődő közegekben is komment nélkül árválkodtak.

Szerintem a sokkal izgalmasabb a hatszázadik macsó fejtegetéseinél, de hiába, mert mindenki lelkesen rávetette magát az ezredik gumicsontra, így kénytelen voltam beadni a derekam - jó, írok róla.

"Mi a nő igazi feladata, és mi a férfié? Hogyan lehetnének boldogabbak a párok, és hogyan kerülhetnének végre helyükre a szerepek?"

Én már itt elvesztettem az érdeklődésemet a cikk iránt.

("Mintha férfi és nő mostanság nehezebben találna utat egymáshoz." - tesz rá még egy lapáttal a riporter. Hülye kérdésekre hülye válasz?) 


"Rejtély sokféle van, de örök rejtély csak egy: a nő, így mondják titokzatos mosollyal. (...) Örök rejtély. S azért mégis minden tizenhat éves tacskó azt hiszi, hogy meg tudja fejteni.

A férfi mindent tud az asszonyról. Ismeri rendeltetését, szükségleteit, értékét,  az egyénit és a társadalmit - tudja, milyen körülmények közt boldog, milyen körülmények közt szerencsétlen az asszony.

Kívül-belül ismeri a nőt, aki számára együttesen egy kalap alá fogható fogalom."

/: "Örök rejtély" A Nő, 1. szám, 1914, p. 2./


Nincs "a" nő és "a" férfi, emberek, egyéniségek vannak, eltérő hajlamokkal és eltérő igényekkel, az "igazi" feladatuk pedig az, hogy önmagukként kibontakozzanak.

A párok - olyan sincs egyébként, hogy "a" párok - úgy lehetnének boldogabbak, ha egymásban ezt az egyszeri és megismételhetetlen embert tisztelnék, és ezt szem előtt tartva, nem a - ebből viszont van "a" - Nagy Heteroszexuális Forgatókönyv és az abban rögzített szerepsémák szerint alakítanák ki a közös életüket.

Ami optimális esetben azért közös, mert szerelmesek az adott emberbe, és nem a külső nyomásnak vagy a belső kényszernek engedve, nem azért, mert "ideje lenne már megállapodni" - Eszter írt a megalkuváskapcsolatokról nemrég .

A szerepeknek pedig nem kell a "helyükre kerülniük" - ezt a bizonyos "szerepválság" sirámot, amitől csak ásíthatnékom támad, nem mellesleg már 100 éve is ugyanígy hallatták kétségbeesett "tudósok" és újságírók társadalmi haladásra allergiás sáskahadai.

A párkapcsolatok ma nincsenek jobban "válságban", mint a nosztalgia ködébe burkolózó - és soha nem létezett - aranykorban. A hüppögve vágyott bezzegkorszak a nők igényeinek elnyomására épült - igen, régen kevesebb válás volt, mert a nők vagy jogilag nem kezdeményezhettek válást, vagy súlyos társadalmi kirekesztést vont maga után, ha megtették, vagy - még ma is sokszor - anyagi kiszolgáltatottságuk miatt nem tudtak lépni. A letűnt értékek buzgó őrei persze ezt rendre el szokták felejteni.

A következő bekezdések a szükséges szenvedésről tartalmaznak közhelyes zagyvaságokat, nem lehet tudni, mire akar a kérdezett "szakértő" kilyukadni.  De aztán hirtelen bedobja a bombát: "Sok nőn látom például, hogy azt gondolja, az a főfunkciója, amit a munkahelyén csinál."

Az újságíró helyében én rögtön kikérném a dehumanizáló megközelítést - egy embernek nem "funkciója" van, és végképp nem valaki más határozza meg kívülről egy ember életfeladatát, hanem csakis saját maga. Ám csak annyi telik tőle, hogy alkudozni próbál a Mesterrel: "Egyik funkciónak nem jó?"  

Kap egy kis paternális buksisimit ("Egyiknek igen,"), aztán azonban megkapja a "domináns férfi vs. alávetett nő'" párkapcsolati felállás agresszíven kioktató modorban való megideologizálását. (Az olvasó pedig a boldog szerelmespár képét e csodás érvelés alátámasztása céljából.)

Rendkívül veszélyes dolog a hétköznapi életben óhatatlanul felmerülő problémákat (fáradság, munkahelyi elégedetlenség, súrlódások a párkapcsolatban) nemiszerep-válságként diagnosztizálni, és "gyógymódként" a nő alárendelését felírni.

"Egy férfi, akiben hisz a felesége, nagyságrendekkel többet keres, mint a kettőjük fizetése, a közös ügy szinte legyőzhetetlenné teszi."


"S ha a nő sokfélesége tudatában fogalommá zsugorítása ellen lázong, ha rendeltetését a férfi megállapításaitól eltérően magyarázza: fenyegető megvetéssel állítják elébe az "örök rejtély" varázsszavát: "Te asszonyagyú lény, akarod az örök rejtély talányait megfejteni?
Több kell ahhoz, ami tőled telik. Ennek a feladatnak legfeljebb egy férfi merészkedhetik." /Schwimmer Rózsa/

Melyik bolygón él ez az ember, kérdezem. Talán ?

De még ha a gazdasági helyzet szempontjából ez reális is lenne - ismét egy hétköznapi tényt (minden embernek szüksége van biztatásra, dicséretre, képességei elismerésére, és optimális esetben ezt a párkapcsolatában mindenképp meg kell kapnia) facsar ki a nemi egyenlőtlenségek javára.

"Legbelül minden férfi alkotni, hozzátenni akar a világhoz." Fatális tévedés. Az emberek jelentős hányada beéri a beszűkült élettel, azzal, hogy élete egyharmadában az órát nézi az utált munkahelyén, és gondolatai nem törnek ki a vacsora-tévé-számlák Bermuda-háromszögéből - a jelenük kereteit áttörni vágyó kevesek viszont kikerülnek férfiak ÉS NŐK közül egyaránt.

Továbbá: vajon nem alapjaiban elhibázott az az "egyéni" projekt, amely a kivitelezéshez egy másik ember egy az egyben való elnyelését, magába olvasztását (így dehumanizálását) igényli?  

Joós István még csak nem is találta fel a spanyolviaszt, nézeteit már Byron és Méhes György is kifejtette ("Man's love is of man's life a thing apart,; 'Tis woman's whole existence." illetve a Gina reklámszlogenje: "A férfi a világot akarja meghódítani, a nő csak a férfit.")

Az újságírónő mégis energiát akar a megértésébe ölni, meg akarja fejteni, mint egy izgalmas rejtvényt, "meg akarja fogni", a Nők Lapja Café pedig drága felületet pazarol e nézetek megjelentetésére, holott a látogatottságuknál, presztízsüknél fogva a Nők Lapja marketingszempontból is megtehetné, hogy progresszívebb nézeteket közöljön a nőkről, és a mammutvadász-macsókomplexusos, talán túl sok Conan a barbárt olvasott paternális "szakértők" mentális maszturbációja helyett valóban a nők önbizalmát megerősítő, érvényesülésüket segítő, a mai világ realitásaihoz igazodó írásokat közöljön.

A kritikusan gondolkodó nők pedig megtehetnék, hogy nem harapnak rá az ezredik ilyen gumicsontra és nem kezdik el önfeledten csócsálni - a sok szexizmusellenes, ám a "jaj de szar ez nekünk, bizony"-nál tovább soha nem jutó írásból, előadásból, fórumbeszélgetésből lassan megszületik a feminista bulvár műfaja -, hanem ehelyett a felgöngyölítésére (gyakorlatilag feleslegesen verem a billentyűzetet, mert a anno már mindent leírt, csak elő kellene szedni) és az érdemi munkára koncentrálunk inkább, és megpróbáljuk inkább azt megfejteni, hogy egy ilyen cikk megjelentetése után a szexizmussal szemben siralmasan toleráns magyar nők - akikben annyi kurázsi valószínűleg nincs, hogy csapatostól berontsanak a szerkesztőségbe, vagy felháborodott levelekkel és telefonokkal árasszák el - miért nem kezdik el legalább bojkottálni a Nők Lapja vásárlását. Amíg csak puffogunk, addig úgyis meg fog jelenni a jövő héten is egy ugyanilyen cikk. Amiről majd szintén írunk, és akkor az lesz a vége, hogy úgy ugrálunk, ahogy a férfiuralmú kultúra fütyül.

Ahogy a nőnek nem a férfi a munkája, a feminista nőnek nem a mindenhol jelenlevő ügyeletes megmondóférfi a munkája. A nőmozgalom nem állhat puszta reflexióból, még ha ez könnyebbnek is tűnik. Autonóm módon kell működnünk, a naponta jövő-menő szexistákkal való hadakozások helyett megismernünk, és arra építkeznünk.


"Mit tudhat a nő a nőről?
Igaz is. Mit tudunk mi asszonyok önmagunkról? Igazi természetadta énünkről, erről a férfinyomorította átalakította énről? Ismerjük önmagunkat, mint a férfihoz idomított, ugyan tagadhatatlanul az emberi fajhoz tartozó, de annak minden esetre másodrangú képviselőjét. De nem ismerjük, mert nem  szabad ismernünk igazi önmagunkat. 
Elsenyvedt önérzetünk, de öntudatunk nem pusztult ki csírájában." /Schwimmer Rózsa/

 

 

Pussy Riot vs. nyíregyházi "hölgyek" - a lányok és a törvény

szeptember 08, 2012 - 23:00

Ha nem várna a Pussy Riot három tagjára szabadságvesztés, most egy kávé mellett jóval kellemesebb témákról elmélkedhetnék. Például arról, hogy milyen minőségűek a politikai performanszaik zeneileg, nevezhetőek-e egyáltalán punkegyüttesnek, és mennyiben értek egyet a figyelemfelkeltő módszereikkel.

Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről: Egyenlő méltóság és női jogok

április 21, 2016 - 00:00
Fotó: FES (KATTINTS A KÉPRE A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ)

A Friedrich-Ebert-Stiftung a „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című, 2012 óta futó regionális programja keretében 2016. március 21-én tartotta „Egyenlő méltóság és női jogok” című párbeszédfórumát. Mi az emberi méltóság fogalmának politikai relevanciája? Milyen viszonyban van az egyenlőséggel és az egyenlő jogokkal? Van-e különbség nők és férfiak méltósága között? Mit jelent a méltóság az állam szerepéről való elképzeléseink, illetve a média szabadsága szempontjából?

Vicces bankreklámok - genderalapon

szeptember 26, 2011 - 09:23
2011, Slutwalk, New York. Forrás: Charlotte Cooper, Flickr

A reklámozás tulajdonképpen kommunikáció útján végrehajtott stratégiai cselekvés, melynek célja a befolyásolás, valamely dologgal, személlyel kapcsolatos attitűd megváltoztatása. Egy reklám akkor sikeres, ha kedvező attitűdöt alakít ki valamely céggel vagy termékkel kapcsolatban. A következő lépés a megváltozott attitűdnek megfelelő cselekvés, a cég felkeresése, a termék megvásárlása. Az attitűd mint szociálpszichológiai kategória kognitív és érzelmi elemekből épül fel.

Nők lap nélkül

augusztus 29, 2010 - 15:22

 Régóta rágódom a problémán, hogy nincsen a magyar piacon egyetlen olyan újság sem, mely felnőtt, intelligens, kulturált nőket szólít meg. A napilapokban és a gazdasági / politikai hetilapokban 90 %-ban férfiakról van szó. Ez még csak hagyján is volna, ám amikor a maradék 10%-ban mégis nők kerülnek a figyelem középpontjába ( pl. „laplánya” meztelenül), akkor mindig azt érzem: ennél akkor még az is jobb lett volna, ha marad a 100%-os férfiorientáció…(és akkor lenne már ez  is „lapfia”, meztelenül :) )

Abortuszról, társkeresésről, szexről - milyen értékeket közvetít a legolvasottabb magyar női magazin?

szeptember 24, 2010 - 11:27
Várakoznom kellett, nem volt nálam könyv, így gondoltam, kivételesen veszek egy magazint. Mivel úgy véltem, hogy az újságosnál elérhetőek közül még a Nők Lapja a legnormálisabb, mert nincs tele bulvárhírekkel, fogyókúrával, pornótechnikákkal és celebpletykákkal, ezt választottam.
 

A női magazinok propagandája és az eredmények

január 07, 2010 - 11:55

Az aktuális „szerelmi” partner erőn és természetes vágyakon felüli, egyoldalú kiszolgálásának propagálása újabban nem áll meg az ágynál és az ágyéknál, s az összes dugható lyuk repertoárja mellett utóbb a teljes női egyéniség lelketlen bedarálására törekszik. Szomorú ezt látni annak tudatában, hogy a média mekkora hatást gyakorol a felnövekvő generációkra.

Szerelemféltés

szeptember 27, 2010 - 06:00

A nők elleni erőszakkal foglalkozók gyakran szembesülnek azzal, hogy ha egy férfi megöli párját vagy feleségét, akkor a média „szerelemféltésből”, „féltékenységből” elkövetett gyilkosságról beszél. Erre a nagyon káros eufemizációra jó példa a szombati Fókusz Plusz adása, amit főműsoridőben, valószínűleg nagyon magas nézettséggel vetítettek, „" címmel. 

Je Suis Plázacica

május 07, 2015 - 16:03
Sidney van den Bosch (Forrás: Facebook)

"A magyar négy szöveggel dolgoztak a vizsgázók. Megint közéjük. Amikor viszont az tudósítanak, mindig csinos lányok szerepelnek a képeken" - tette szóvá tegnap egy olvasónk. A Hír24-nek máris sikerült még ezt a "megszokott" szexizmust is felülmúlnia című anyagával.