Lane Bryant (1879–1951) a "méretes” hölgyek öltöztetője

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Lane Bryant (1879–1951) a "méretes” hölgyek öltöztetője

június 29, 2013 - 15:54
A XX. század eleji Amerikában a terhes nőknek nem illett mutogatni magukat. Egyik gyereket váró vevője megkérte Lanet, hogy tervezzen számára valamit, ami „ápol és eltakar”. A rugalmas derekú, rakott szoknyás darab volt az első kismamaruha, ami hamarosan elsöprő sikert aratott.

Az 1879. december elsején Litvániában született Lena Himmelstein 16 éves korában az Egyesült Államokba emigrált, ahol varrónőként, heti egy dollárért kereste a kenyerét. Ötletes szabású ruhái annyira népszerűek lettek a hölgyek körében, hogy egy év múlva a komoly jövedelmet jelentő heti tizenöt dollár volt a bevétele.

Néhány évvel később házasságot kötött David Bryant ékszerésszel. Egy fiúk született, de nemsokkal utána David meghalt. Hogy el tudja tartani magát és a fiát, Lena otthonában újra elkezdett varrni. 1904-re már annyi kuncsaftja volt, hogy önálló varrodát tudott nyitni. 

A Lane Bryant márkanév a véletlennek köszönhető – egy banktisztviselő felcserélte keresztnevének magánhangzóit.

A XX. század eleji Amerikában a terhes nőknek nem illett mutogatni magukat. Egyik gyereket váró vevője megkérte Lanet, hogy tervezzen számára valamit, ami „ápol és eltakar”. A rugalmas derekú, rakott szoknyás darab volt az első kismamaruha, ami hamarosan elsöprő sikert aratott. A középosztálybeli nők, akik szakítani akartak a viktoriánus hagyományokkal, valamint azok, akiknek munkába kellett járni, hamarosan népszerűvé tették ezeket a darabokat. 

1909-ben Lane férjhez ment Albert Malsinhoz, és ettől kezdve csak a ruhatervezéssel foglalkozott, az üzleti rész a férjre maradt. Két évvel később forgalmuk elérte az évi 50 ezer dollárt. Lehetőségeiket korlátozta, hogy a kismamaruhákat nem tudták újságokban reklámozni, a „kényes” témáról nem illett nyilvánosan beszélni. 1911-ben sikerült először meggyőzniük a New York Herald szerkesztőit, és megjelent a hirdetésük. Másnapra egész készletüket eladták – a cég jövője most már biztosítva volt.

Az újságok terhesruha bojkottja miatt a Malsin házaspár remek dolgot talált ki – elkészítették az első kismamaruha katalógust, amelyből a vevők postán rendelhettek. 1917-re a postai rendelésük több, mint egymillió dollár volt.

A kismamaruhák és a katalógusból való vásárlás meghonosítása mellett a következő nagy dobásuk az extra méretű konfekciós ruhák bevezetése volt. 

Az áruházában megforduló többezer nőtöl vett méretek, valamint statisztikai adatok elemzése alapján Lane a testes nők három típusát különböztette meg, és elkezdte számukra a megfelelő ruhák tervezését. A kezdeményezés talán még a kismamaruháknál is sikeresebb volt, néhány évvel később a cég forgalma meghaladta az ötmillió dollárt. 

Lane 1915-ben nyitotta meg Chicagoban az első fióküzletét, az évek folyamán az áruházlánc több mint 100 üzletében az összforgalom többmillió dollárt tett ki.

A Malsin házaspár rendhagyóan viselkedett alkalmazottaival is. Az elsők között voltak, akik a fizetés mellett bevezették a részesedést a profitból, a nyugdíjat, csoportos életbiztosítást, orvosi és kórházi költségek térítését.

Lane Bryant Malsin 1951-ben halt meg, az üzletet fia, Raphael vitte tovább.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Barbara Bodichon angol nőjogi aktivista, író (1827–1891)

április 30, 2011 - 11:30

Szülei, Anne Longden masamód és Benjamin Leigh Smith radikális unitárius, Norwich parlamenti képviselője öt gyereket neveltek együtt az asszony haláláig, de házasságot nem kötöttek. A családban fiúk és lányok egyforma, alapos, komoly taníttatásban részesültek, látókörük szélesítésére sokat utaztak, apjuk önművelődésre, független gondolkodásra szoktatta őket. Barbara egyik barátnője emlékirataiban visszaemlékezik a szokatlan jelenetre, amint az apa - viktoriánus apától igencsak szokatlan módon - letérdel, hogy megkösse lánya cipőfűzőjét.