Ő hozta divatba a rövid hajat, a lebarnult bőrt (akkoriban még a sápadtság volt a sikk), és nevéhez fűződik a "kis fekete". Sok évtizeddel később még mindig az elegancia jelképe a Chanel-kosztüm, az egyenes szabású gyapjúkosztüm paszpóllal, és ő alkotta meg a világ talán leghíresebb illatszerét is, a Chanel No 5-öt.
1903-ban Párizsba költözött és élete végéig ott is maradt. Otthona a modern írók, festők, művészek találkozóhelye volt, akiket sokszor anyagilag is támogatott. Párizsi lakásában fivérével létrehozta az egyik legjobb modern művészeti gyűjteményt, amely 1993 januárja óta Salon de Fleurus elnevezéssel New Yorkban látható.
Néhány műve:
Előkelő családból származott, miután eleget tett elvárt kötelességeinek – férjhez ment és gyerekeket szült – saját kedvére alakította életét. Patagóniába utazott, élményeiről írt Riding across Patagonia című könyve bestseller lett. 1879-ben a The Morning Post haditudósítója volt a délafrikai angol-zulu háborúról. Az utazás mellett a sport volt a másik szenvedélye, elnöke volt a British Ladies’ Football Club-nak.
Nővérével, Nadiaval együtt rendkívüli hatást gyakoroltak a francia zenei életre. Lili volt az első nő, aki elnyerte a Prix de Rome-ot, a párizsi Conservatoire hallgatói számára (kantáta komponálására) évente kiírt, pályázaton elnyerhető ösztöndíjat, amely a nyertes számára két év római és egy további év valamely másik országban történő eltöltését biztosítja az Académie des Beaux Arts vendégeként.
