Victoire Léodile Béra Lusignan-ban született, értelmiségi családba. 1851-ben férjével, akinek a 1848-as forradalomban való részvételéért menekülnie kellett, Svájcba költözött. Két fia nevén – André, Léo – kezdett publikálni, újságcikkei, elbeszélései, regényei jelentek meg.

Férje halála után hazatért és 1866-ban megalapította a Société de la revendication des droits de la femme (Egyesület a nők jogainak követeléséért) feminista szervezetet. A változást akaró nők - köztük Maria Deraismes, Louise Michel  és Paule Minck - az ő házában talállkoztak. Mivel voltak köztük nézetkülönbségek, elhatározták, hogy közös munkájukban a nők továbbtanulási lehetőségeire koncentrálnak.  

1871-ben a párizsi kommün ismert szereplője volt, Louise Michellel együtt egyszer le is tartóztatták.

Ezután ismét Svájcban élt. Sokat utazott, hogy tanulmányozza a nők élet- és munkakörülményeit, tanuláshoz való lehetőségeiket. Tagja volt az International Workers Association-nek. Utolsó munkájában az állam és az egyház szétválasztását sürgette. 

Néhány munkája: 

• La Femme et les Mœurs : monarchie ou liberté;
• Un mariage scandaleux;
• La Commune de Malenpis;
• La Grande Illusion des petits bourgeois;
• Le Petit Moi;
• La Famille Audroit et l’éducation nouvelle.