A huszadik század latin-amerikai íróinak egyik legjelentősebb, legszínesebb egyénisége, sok kalanddal, váratlan fordulatokkal fűszerezett élete jelenik meg alkotásaiban.

Korában szokatlan nyíltsággal beszél az egyedülálló nő nehézségeiről a férfidominancián alapuló társadalomban, a nők egyenlőségét, az egyenrangú kapcsolatokat hirdeti, gyakran visszatérő témái a szerelem és a halál.

A feminista eszmék iránti érzékenysége és a nők társadalomban betöltött szerepének kritikai szemlélete személyes tapasztalatain alapul. Alfonsina 1892. május 29-én született a svájci Capriascaban, néhány évvel később szülei Argentínában telepedtek le, ahol apja családjának sörfőzdéje volt.

A vállalkozás tönkrement, alkoholista apja egy kávézót nyitott, ahol a kamaszlánynak is dolgoznia kellett. A kávézó csődbejutása után Alfonsina – 12 éves korában – gyári munkásként a család egyedüli kenyérkeresője lett. Apja két évvel később meghalt, anyja újra férjhez ment, az akkor már 14 éves lány pedig egy vándorszínész trupphoz csatlakozott, akikkel bejárta az ország nagy részét. Egy év után otthagyta őket, beiratkozott a tanítóképzőbe, a tanuláshoz szükséges pénzt kóristalányként kereste meg.

1910-ben, tanítónői oklevelének megszerzése után Rosarioban kezdett tanítani. Megismerkedett és szerelembe esett egy nős újságíróval. Amikor terhes lett, Alfonsina Buenos Airesbe költözött, hogy ne keverje a férfit botrányba. Fia születése után, egy kereskedelmi cégnél helyezkedett el, de irodalmi ambícióit nem adta fel. Első elbeszélése 1914-ben, első verseskötete 1916-ben jelent meg.

A húszas évek elejére a latin-amerikai női írók legjelentősebbjének tekintették, elnyeri Argentína két rangos irodalmi díját, befogadja a fővárosi művészek társasága. A versek, elbeszélések mellett esszéket is publikált, melyekben a feminista eszmék, a nők jogainak elismerése mellett állt ki és felhívást intézett a kormányhoz a nők szavazati jogáért. Az első nőíró volt, aki tagja lett a nagytekintélyú irodalmi körnek, az Anaconda-nak, barátságot kötött kora jelentős íróival. Műveiben gyakran jelenik meg a nők sztereotip ábrázolásával szemben érzett frusztrációja. Ez legélesebben a „Tu Me Quieres Blanca” (Tisztán akarsz engem) c. művében van jelen, témája a latin férfiak álszentsége, akik csak az ártatlan nőket becsülik. Irodalmi munkásságnak fontos részét képezik a fiatalok számára írt színdarabok, amelyeket egy gyerekszínházban személyesen tanított be.

1938-ban kiderült, hogy mellrákja van. A radikális műtét után depressziós lett, egy ideig még küzdött a betegséggel. Október végén azonban Mar del Plataba utazott, „Voy a Dormir” (Elalszom) címmel verset írt és elküldte a kiadójának, utána besétált az óceánba...  Magyarul a „Dél keresztje” (Budapest: Európa Könyvkiadó, 1957) és a „Szenvedély: latin-amerikai szerelmes versek” (Budapest: General Press) című válogatásokban jelentek meg versei.