Alfonsina Storni versei

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Alfonsina Storni versei

január 19, 2010 - 12:29

 

Első cikkeink közt volt

Mamika írása

a latin-amerikai feminista költőnőről - most olvassunk tőle néhány verset!

 

Egy könnycsepp

Azt mondottad: nem sírt az én apám.
Azt is mondtad: a nagyapám se sírt.
Nem sírt fajtád egyetlen férfia,
vasember volt mind

Ezt mondtad, és egy könnycspped kicsordult
és az ajkamra hullott. Mennyi mérget
ittam én meg azzal a parányi cseppel,
melyben a mult feléledt!

Mig a könnycsepp végigzuhogott rajtam
s a súly alatt meggörnyedve álltam,
én, gyenge asszony, századok fájdalmát
éreztem meg morajló áramában.

Alfonsina Storni
ford.: Imecs Béla

 

Aludni térek

Virágok foga, harmat hajhálója,
gyógynövények karja, te, tökéletes dajkám,
ágyazz meg nekem a földlepedőkkel
és a kócos mohák pehelypaplanjával.

Aludni térek, dadám, fektess az ágyba.
Állíts egy lámpást a fejem mellé;
egy csillagképet; amelyiket szeretnéd;
bármelyik jó lesz; tedd egy kicsit lejjebb.

Hagyj egyedül: hallod, ahogy a rügyek kipattannak…
egy égi láb ringat el felülről
és madár rajzolja meg a mintát neked

így tán elfeledsz… Köszönöm. Ó, és még egy kérés:
ha újra telefonál,
mondd el neki, ne próbálja többször. Elmentem…

 

 

 

 

Sor Juana Inez de le Cruz: Ha álnokul és megvetéssel...

november 28, 2015 - 16:51

Ha álnokul és megvetéssel

Tudjátok ítélni csak

A nőket és a gyengeségük,

Bolondok vagytok, férfiak.

 

Ha páratlan buzgalommal

Te ütsz rájuk billogot,

csábítva őket a bűnre,

miért keress erényt s illdomot.

 

Megszerezted elébb, aztán

Kijelented: a nő volt,

Ki téged parázna bájjal

Rútul a bűnbe sodort.

 

E léha szenvedélyben

Ki bűnösebb vajon:

A férfi, ki elbukván csábít,

Vagy, ki azt mondja: hagyom?

 

Bár egyik sem szeplőtlen,

Sylvia Plath - Hajsza

január 02, 2010 - 10:37

 

Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?

Sylvia Plath: Függőleges vagyok

január 03, 2010 - 17:47

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.