Karen Blixen (1885-1962) Dánia talán legismertebb írónője (eredeti nevén: Karen Christentze Dinesen) állítása szerint nem akart író lenni. Utazni, táncolni, élni, festeni – ez jelentette számára az élet teljességét. „Minden embernek joga van meghatározni a saját sorsát, függetlenül a mások által ráerőltetett szabályoktól…” – ez volt jelmondata és életfilozófiája, melyhez még hányattatásai és kudarcai közt is tartotta magát.  

Összeházasodott Bror Frederik Baron von Blixen-Finecke-kel és így nyílt lehetősége arra, hogy jól szituált asszonyként farmot vásárolhasson Kelet-Afrikában, Kenyában és ott kávétermesztéssel foglalkozzon (Karen Coffee Co.). Nagy elszántság és határozott körvonalú identitás kellett ahhoz, hogy nőként egy idegen kultúrában, teljességgel patriarchális felépítésű természeti népektől körülvéve irányítson egy hatalmas földet és kivívja a tiszteletet. Karen Blixen azonban rendelkezett határozottsága mellett olyan különleges, empatikus képességekkel is, melyek lehetővé tették, hogy a törzsek befogadják, sőt kitüntetett vezetőként kezelték, elismerték és megszerették. De Blixenéket is elérte a válság, az éghajlat sem kedvezett igazán a kávétermesztésnek és 18 év után kénytelen volt eladni mindenét, megválni második hazájától. Soha nem térhetett vissza.

Élményeit varázslatos és szuggesztív hangulatú könyvében, a méltán híres Volt egy farmom Afrikában (Out of Africa) című írásában örökítette meg.

A könyv páratlan szépségű, magával ragadó mestermunka, az olvasó szíve vajként olvad el az ilyen és ehhez hasonló sorok fölött:

„Fönn, ezen a magaslati levegőn könnyen lélegzett az ember, elemi nyugalmat, a szív birodalmát szívta magába. A fennsíkon reggel felébredt, és első gondolata az volt: itt vagyok, mert itt az én helyem.”

A vidék gyönyörű, Blixen olyan magával ragadó, élménydús leírásokkal szolgál, hogy úgy érezhetjük, magunk is a Kilimandzsáró hegy tövében, a Ngong vonulatai alatt élünk és csak bámuljuk Afrika szépségét, szívjuk fűszeres illatát. A könyv afféle emlékirat, leírás, anekdotagyűjtemény és etnográfia egyben, Blixennek mindenhez volt tehetsége: kiválóan ragadta meg Afrika varázslatos tájait, füle nyitott volt az őslakosság legendáira és éles szemmel figyelte meg Kenya természeti népeit. Végtelenül szimpatikus volt vonzódása az állatvilághoz, felismerte Afrika páratlan természeti értékeit és igyekezett megmenteni azt a fehér ember kizsákmányoló pusztításától.

Különösen izgalmasak azok a részek, amelyek az őslakosok (kikujuk, szomáliak, maszájok) szociális viszonyait ábrázolják, Blixen antropológusokat megszégyenítő érzékkel tárja fel a nemi szerepek alakulását vagy a törzsek közti viszályok motívumait és látta előre, miféle rombolást fog véghezvinni az afrikai kultúrában az europid rassz. Karen saját farmján igyekezett a valódi, jól értelmezett keresztény elveknek megfelelően, demokratikusan igazgatni, emellett igazi karitatív tevékenységet is végez ez a kifogyhatatlan energiájú asszony: ápolja az afrikai beteg gyerekeket, iskolát nyit nekik és mikor már világossá válik, hogy farmja csődbe megy és mindenét el kellett adnia, utolsó erejével is igyekszik mindenkinek biztos állást, közös területet keresni.

A volt egy farmom Afrikában döbbenetes hatású könyv, mély benyomást gyakorol olvasójára, különösen elgondolkodtatóak Blixen bölcs reflexiói az élet fontos dolgairól.

Karen Blixen könyve úgy gondolom, mindenkinek alapmű lehet, aki vonzódik távoli országokhoz, tájakhoz, és aki szereti a független, szabad élet varázsát.

Irodalom:

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában, Bp.: Árkádia, 1987.

Stefan Bollmann: Frauen, die schreiben, leben gefährlich, München: Elisabeth Sandmann, 2006. 91. p.