Jostein Gaarder: Sofie világa – könyvajánló

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Jostein Gaarder: Sofie világa – könyvajánló

december 19, 2010 - 15:24

A norvég szerző könyve (1991, magyarul Budapest: Magyar Könyvklub 1995, ford. Szöllősi Adrienne), mint alcíme is mutatja, „regény a filozófia történetéről.” A szórakoztató és egyben rendkívül informatív mű elsősorban tizenéveseknek íródott, de kortól függetlenül ajánlható bárkinek, aki még csak most ismerkedik a filozófia tudományával, és szeretné gyarapítani ezirányú műveltségét.

A főszereplő, Sofie egy norvég lány, aki pár nappal tizenötödik születésnapja előtt rejtélyes leveleket kezd el kapni, melyek – érhető nyelvezettel, sok demonstratív példa segítségével – korszakonként beavatják őt a filozófia történetének alapjaiba. A narráció kb. a könyv felétől a posztmodern regény jellegzetességeit mutatja: bebizonyosodik, hogy Sofie, és tanára, Alberto többszörösen fiktív szereplők.

A levelek ugyanis visszatérően emlegetnek egy bizonyos (szintén tizenötödik születésnapját ünneplő) Hilde Möller Knagot, aki számára, mint kiderül, Libanonban állomásozó ENSZ-tiszt édesapja ajándékként e regényes filozófiatörténeti művet írja. Mint identitásukért küzdő marginalizált, elnyomott figurák (a posztmodern irodalom illetve valóság sajátos szereplői), Sofie és Alberto mindent elkövetnek önállósodásukért, annak érdekében, hogy kitörjenek az őrnagy által húzott határaik közül. (Illetve, amikor ez lehetetlennek látszik, a fiktív világ "szabadságát" igyekeznek kihasználni - tudatosítva, hogy ha nem léteznek, akkor a szabályok sem léteznek, melyekkötik őket.) Természetesen felmerül a lehetőség, hogy Hilde és az őrnagy is csak egy író fejében vannak jelen – ugyanakkor a karakterek önállósodási törekvései példaként hatnak a determinista, pesszimista felfogással szemben.

A szöveg a feltételezetten fiatal (illetve filozófiában járatlan) olvasót nem terheli felesleges műcímek sokaságával, évszámokkal és bonyolult terminológiával; a tudomány történetének felvázolása – a milétoszi filozófusoktól Sartre és Beauvoir gondolkodásáig – problémaorientált módon történik, és soha nem mulasztja el az összefüggések hangsúlyozását.

A filozófia férfidominanciájának ellensúlyozása végett alkalmaz a szerző – rendkívül szimpatikus módon – egy lány főszereplőt, aki ráadásul ellentmond a sztereotípiáknak: a tipikusan korabeli lányokkal társított felszínes témák és céltalan tevékenységek kevéssé foglalkoztatják, (pl. a külsejével való elégedetlenség, noha egy-két mondat erejéig jelen van, nem tölti ki az életét és a gondolatait), ezek helyett – csak úgy, mint Doppelgängerének is tekinthető Hilde – igen fogékonynak bizonyul a filozófia-tanfolyamra. A szerző a „tananyag” során is tudatosan reflektál a filozófiatörténet gender vonatkozásaira. Nem csak hogy a főszereplő neve beszédes: sophia = bölcsesség (mely a korai kereszténységben Isten női oldalát volt hivatott jelölni, csak a nyugati irányzatokban ez feledésbe merült), de a szerző már a mű elején – helytelenítve! – leszögezi, hogy „a filozófiatörténet meghatározó alakjai többnyire férfiak voltak. Bizonyára azért, mert a nőket mind biológiai, mind gondolkodó lényként háttérbe szorították. Csak sajnálhatjuk, hogy így történt, mert emiatt számos fontos tapasztalat ment veszendőbe.” (38.) A következőkben mindig kitér arra, ha egy-egy filozófus pozitív vagy éppen negatív véleményt fogalmazott meg a nőkről: éles kontrasztba állítja pl. Arisztotelész tudományos zsenialitását és ehhez képest érthetetlenül ostoba nőgyűlöletét, Platón, Locke és Condorcet esetében viszont elismerőn kitér profeminista kijelentéseikre. Cenzúráról beszél ott, ahol Sofie hiába próbál a lexikonban utánanézni a tanfolyam során említett Hildegard von Bingen filozófusnak, és bemutatja a lánynak Olympe de Gouges korai feministát is.

Mindezek tükrében, ha egy tizenéves lánynak kellene ajándékot vennem, ez a könyv feltétlen esélyesként jönne szóba – de örülhet neki bárki, aki szeret kérdezni és válaszokon gondolkodni, és a könyv metaforájával élve, nem húzódik mélyen az ismeretlen bűvész által a cilinderből kihúzott nyúl bundájába, hanem fel mer kapaszkodni a szőrszálak csúcsára.

A művet, mely az elkelt 30 millió példányt tekintetbe véve az egyik legnépszerűbb norvég regény, világszerte több, mint 53 nyelvre fordították le és 1999-ben meg is filmesítették.

 

 

 

Mi a felnőttség? – Identitáskeresés és a nőiséghez való viszony alakulása Carson McCullers Az esküvői vendég (1948) c. regényében

szeptember 17, 2010 - 12:36

A cselekményben nem túl fordulatos, inkább a főszereplő gondolataiba betekintést engedő mű a tizenkét éves Frankie-ről szól, aki a nyarat a városban egyedül kószálva, vagy otthon, az afro-amerikai szakácsnővel, Berenice-szel, és hatéves unokatestvérével, John Henry-vel kártyázva, beszélgetve tölti. Jól érzi magát velük, de elvágyódik, és ez az elvágyódás párhuzamban áll önmaga, saját identitása keresésével. Akárcsak a „Magányos vadász a szív” hősnője, Mick, ő is túl magas kortársaihoz képest, és „fiús” külsejű:

Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

november 20, 2009 - 10:20

Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes.

Női karakterek és science-fiction 2.

január 26, 2010 - 04:07
A szerző rajza

Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.

„Könny, kacagás, izgalom, az égvilágon minden…” Angela Carter. Esték a cirkuszban. Budapest: Magvető, 2011. Ford. Bényei Tamás

november 13, 2011 - 15:25

Érthetetlen, hogy a nemzetközi elismertségnek örvendő, számtalan nyelvre lefordított, és az angol nyelvterületen mára már klasszikusként számontartott írónő tollából ezidáig magyar nyelven csak egyetlen novelláskötete, A Kínkamra és más történetek látott napvilágot még 1992-ben, az Európa Zsebkönyvtár jóvoltából.

Rados Virág: Bántalmazó házasság (könyvajánló)

március 03, 2013 - 21:34
Rados Virág

Az Előhangban felvillan egy jelenet Anna gyermekkorából: a kislány tehetetlenül hallgatja a konyhában anyja és apja veszekedését, és hiába vágyakozik a korábbi családi harmónia után. A szülők viszonyának megromlásával Anna háttérbe szorul, és a kétségbeesett szeretetvágy fiatal felnőttként is kísérti. Az egyedül maradástól való félelem méltatlan kapcsolatokra sarkallja, majd - miután abortuszra kényszerül, melynek során a kórházi bánásmód egy időre traumatizálja - partnerváltogatásra.