Szép Ernő: Feminista óda

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Szép Ernő: Feminista óda

december 22, 2014 - 21:23
"Nem hiszem, főleg nőalakjai ismeretében, hogy Szép harcos antifeminista, vagy masszív macsó lett volna. De vacsorázni neki is kellett. Meg hónapos szobát fizetni." - mondta Bíró Kriszta irodalmár a Literának adott interjújában. Akárhogy is, annyit megállapíthatunk, hogy a száz évvel ezelőtti antifeminista diszkurzusba legalább szorult némi kreativitás, és lehet, a korabeli feministák arcára is mosolyt csalt. 
"Nem hiszem, főleg nőalakjai ismeretében, hogy Szép harcos antifeminista, vagy masszív macsó lett volna. De vacsorázni neki is kellett. Meg hónapos szobát fizetni." - mondta Bíró Kriszta irodalmár a Literának adott interjújában. Akárhogy is, annyit megállapíthatunk, hogy a száz évvel ezelőtti antifeminista diszkurzusba legalább szorult némi kreativitás, és lehet, a arcára is mosolyt csalt. 
 
 
SZÉP ERNŐ: FEMINISTA-ÓDA (1911)
 

Műveltségünk, az szédítő,
A lábunkon cugos cipő,
Nem kecses a mi alakunk,
Bár orrunkra cvikkert rakunk
Reform-ruha lötyög rajtunk
Utálja a csókot ajkunk,
Két kezünkben könyv és lista:
Így fest egy jó feminista.
Nincs szerelmünk, nincsen álmunk,
Ám sok rossz cikket csinálunk,
S cikkeink, ha nagy a hőség,
Közli a szerkesztőség.
Nem dobog a szívünk másért
Csak az édes választásért:
Intelligens, finom nőnek
Választói jog kell főleg.
Abcug Miksa, abcug Pista,
Ne nézz rájuk feminista.
Szívünk csak a jogért érez…
Ja, jaj, mikor megyünk férjhez!

 

 

Sylvia Plath - Hajsza

január 02, 2010 - 10:37

 

Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?

Sylvia Plath: Függőleges vagyok

január 03, 2010 - 17:47

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.