Sonja Davies (1923–2005) új-zélandi szakszervezeti vezető, feminista, politikus, író

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Sonja Davies (1923–2005) új-zélandi szakszervezeti vezető, feminista, politikus, író

december 27, 2010 - 18:03
Amikor először szólalt fel egy szakszervezeti konferencián, a csaknem férfiakból álló közönség sóhajtozott, újságot olvasott, vagy kiment egy pofa sörre. 14 évvel később, amikor a Federation of Labour első női elnökhelyettesévé választották, a tagság felállva, hatalmas tapssal köszöntötte.
Az Order of New Zealand az ország legrangosabb kitüntetése, húsznál többen nem viselhetik egyszerre. Sonja Davies egyike volt a megbecsülteknek. Egész életében elszántan harcolt a nők jogaiért, a békéért, a szociális igazságtalanságok megszüntetéséért. 
 
Sonja Margaret Loveday Dempsey 1923. november 11-én született egy ápolónő és egy ír katonatiszt kapcsolatából. Hétéves koráig nagyszülei nevelték, majd anyja magához vette. 14 éves korában maradt ki az iskolából, többféle munkát vállalt, majd elvégezte az ápolónőképzőt. A kórházban tuberkulózist kapott, a betegséggel egész életében küzdött, fél tüdeje tönkrement. 17 éves korában férjhez ment, a rosszul sikerült házasság igen rövid ideig tartott. Egy amerikai tengerésszel való kapcsolatából született lánya, Penny, a férfi a kislány születése előtt elesett.

A kórházban töltött évei alatt Sonja megpróbálta megalakítani az ápolónők szakszervezetét, abban bízva, hogy így talán küzdhetnek a hosszú munkaidő és rendkívül nehéz munkakörülmények megváltoztatásáért.

“Úgy tekintettek rám, mintha bordélyt akartam volna nyitni” – írja emlékirataiban.

1946-ban Sonja feleségül ment Charlie Davieshez, Nelsonba költöztek, abban a reményben, hogy az ottani klíma kedvez beteg tüdejének. Nelsonban született meg fiuk, Mark, és ott folytatódott Sonja mozgalmi élete.
 
1955-ben a kormány elrendelte a helyi vasút megszüntetését, a munkások elkezdték a sínek felszedését. Hogy ezt megakadályozzák, Sonja egy csapat nővel kivonult és ráültek a sínekre. Egy hétig tartó tiltakozó akciójuk nem hozott eredményt, de nevét az egész ország megismerte. 
 
Sonja Davies a helyi kórházban dolgozott, aktiv szerepet vállalt a szakszervezet és a helyi önkormányzat munkájában. Különösen fontosnak tartotta a nők élet- és munkakörülményeinek javítását, jogaik érvényesítését, részvételüket a hazai és nemzetközi politikai életben. A hatvanas évek elején tagja a kórház bizottmányának, a helyi önkormányzatnak, a Munkáspártnak, békebíró is volt. Amikor először szólalt fel egy szakszervezeti konferencián, a csaknem férfiakból álló közönség sóhajtozott, újságot olvasott, vagy kiment egy pofa sörre. 14 évvel később, amikor a Federation of Labour első női elnökhelyettesévé választották, a tagság felállva, hatalmas tapssal köszöntötte.
 
A Working Women’s Council megalapításával Sonja Davies a nők munkájának elismerését, érdekvédelmüket biztosította. Svájctól Nepálig számtalan nemzetközi tanácskozáson, konferencián vett részt. 1987-ben munkáspárti képviselőként beválasztották a parlamentbe, ahol több bizottság tagjaként eredményesen tevékenykedett. Képviselői munkájától a törvényben megszabott 70 éves korában vonult vissza. 
 
Két memoárja jelent meg, a Bread and Roses fiatalkoráról, a Marching On főleg a parlamentben töltött időkről szól. Az elsőből TV filmet készítettek, amelyet szerte a világon nagy sikerrel játszottak. 
 
Magánéletét több tragédia árnyalta, férje 1971-ben meghalt, néhány évvel később fiát balesetben, lányát súlyos betegségben veszítette el.
 
Sonja Davies 81 éves korában halt meg Wellingtonban. Koporsóját nőtársai vitték vállukon, a kórus a -t énekelte, Új-Zéland három női vezetője – Helen Clark miniszterelnök, Dame Silvia Cartwright főkormányzó, Margaret Wilson képviselőházi elnök – búcsúztatta.
 

 

 

Selina Cooper angol munkás, politikus, feminista (1864–1946)

december 17, 2016 - 22:16

Miután apja tífuszban meghalt, megözvegyült anyjával nyomorogtak. 12 éves korában lépett be részmunkaidősnek egy textilgyárba, egy év múlva abbahagyta az iskolát és teljes állásban dolgozott. A szakszervezet aktív tagjaként kezdett foglalkozni a munkásnők helyzetével. Részt vett a Women's Co-operative Guild által szervezett oktatásban, ahol politikai képzést is kapott. Autodidakta módon orvoslást is tanult, hogy segíthessen kolléganőin, akik többsége nem engedhette meg magának az egészségügyi ellátást. 

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

Gabrielle Duchêne francia pacifista, feminista (1870–1954)

március 31, 2018 - 22:08

Párizsban született, apja a város főkertésze volt, jómódban nőtt fel. Fiatalon rádöbbent, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben él a dolgozó nők nagy tömege. 1908-ban L'Entraide néven varrónők részére szövetkezetet alapított, amely később szakszervezeti funkciókat is ellátott. 1913-ban létrehozta a Conseil national des femmes françaises(francia nők egyesülete) munkás szekcióját. Követelte, hogy a nők ugyanannyi bért kapjanak, mint a férfiak. 1915-ben részt vett a Hágában tartott nemzetközi nőkongresszuson, ahol megismerkedett a pacifista irányzat képviselőivel.

Jogokat a munkásnőknek! Agnes Nestor amerikai szakszervezeti vezető

április 22, 2017 - 01:52

17 éves korában kezdett dolgozni egy kesztyűgyárban Chicagoban. A következő évben a munkásnők a nyomorúságos bérek és a hosszú munkaidő miatt sztrájkba léptek, akkor indult Agnes közéleti karrierje. Gyorsan kiderült, a fiatal, törékeny lány meggyőző fellépéssel, hatásos szónoki képességekkel, jó szervezőkészséggel bír. 1902-ben létrehozta a munkásnők önálló szakszervezetét, a következő évben alapító tagja volt az International Glove Workers Union-nak, melynek elnökévé választották. 1904-ben megválasztották a Chicago Women’s Trade Union League elnökévé is.

Dame Anne Loughlin brit szakszervezeti vezető (1894–1979)

április 22, 2017 - 14:50

12 éves volt, amikor anyja meghalt és neki kellett ellátnia négy testvérét. 16 éves volt, amikor apja is meghalt, és ő lett a családfenntartó. Leeds egyik ruhaüzemében dolgozott, belépett a szakszervezetbe, nemsokára bizalmivá választották. Kiderült, hogy ügyesen tud tárgyalni, jó szervező és szenvedélyes szónok. 1916-ban, 22 éves korában, hatezer munkás sztrájkját szervezte és irányította. A harmincas években az NUTGW (Union of Tailor and Garment Workers) felső vezetésében dolgozott, 1948-ban főtitkárrá választották.

Adelheid Popp osztrák munkásnő, feminista (1869–1939)

december 27, 2016 - 00:57

A tizenötgyerekes bécsi munkáscsaládból származó lány tízéves korában kezdett dolgozni. Az SPÖ (Sozialdemokratischen Partei Österreichs) egyik gyűlésére bátyja vitte el. A párt vezetői felfigyeltek a jó fellépésű, a nők problémáiról hatásos beszédeket tartó fiatal lányra, segítették tanulni, továbbképezni magát.

Marie Baum német tanár, politikus, szociális munkás, író, feminista (1874–1964) 

március 18, 2017 - 22:57

A nőmozgalom egyik legsokoldalúbb alakja az első nők közé tartozott, akiket beválasztottak a német parlamentbe. Apja orvos, anyja ismert nőmozgalmár volt. Mivel német egyetemek nem vettek fel női hallgatókat, a zürichi egyetemen tanult, 1896-ban doktorált. Hazatérése után vegyészként dolgozott, a gyárakban tapasztalt körülmények felháborították, különösen a női-  és gyerekmunkások kizsákmányolása. 1909-től a  Deutschen Vereins für öffentliche und private Fürsorge vezetőségi tagja volt.

Florence Jaffray Harriman amerikai feminista, szociális munkás, diplomata (1870–1967)

május 04, 2017 - 21:55

Apja hajómágnás, férje bankár. Kivételezett helyzetét és kapcsolatait szociális problémák megoldására igyekszik felhasználni, a gyermekmunka felszámolását, a munkásnők helyzetének javítását, a nő szavazati jogát szorgalmazza. 1937-ben Franklin Roosevelt elnök norvégiai nagykövetnek nevezte ki. Norvégia német megszállása idején Svédországból szervezte az üldözöttek kimenekítését. 

Grete Rehor osztrák politikus (1910–1987)

május 04, 2017 - 00:16

Bécsben született, a polgári iskola elvégzése után tanár szeretett volna lenni, de a háborús körülmények miatt nem tudta a főiskolát elvégezni. Textilgyári munkásnő lett, munka mellett esti iskolákba járt, kereskedelmi, szociálpolitikai kurzusokat végzett. A huszas évek végétől aktiv szerepet vállalt a textilmunkások szakszervezetében, az ÖVP (Österreichischen Volkspartei, osztrák néppárt) tagja lesz. Ausztriának 1966-ban lett első ízben női minisztere Grete Rehor személyében. 

Louisa Lawson ausztrál feminista, kiadó, költő, író (1848–1920)

április 04, 2017 - 01:51

18 évesen ment férjhez, öt gyereket szült. Egy farmon éltek, amelyet gyakran egyedült vezetett, mert a férje elment aranyat ásni. 1883-ban elhagyta férjét és gyerekeivel Sydneybe költözött és panziót nyitott. 1887-ben részt vásárolt a The Republican című lapban, és fiával közösen szerkesztette. Az így nyert tapasztalait felhasználva 1888-ban The Dawn címmel lapot alapított nőknek, amely feminista eszmék terjesztését is felvállalta. 1889-ben létrehozta a The Dawn Club-ot, amely Sydney nőmozgalmi központja lett.