Eva Gore-Booth (1870–1926) ír költő, női választójogi harcos, munkásmozgalmár

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Eva Gore-Booth (1870–1926) ír költő, női választójogi harcos, munkásmozgalmár

december 21, 2015 - 18:26
Költő, drámaíró, szociális munkás, munkásmozgalmár, állatvédő. Az elsőként a brit parlamentbe választott nő Contance (Gore-Booth) Markiewicz - húga Christabel Pankhurst egyik inspirálója.

Eva és testvére, Constance © Mary Evans Picture Library

Költő, drámaíró, szociális munkás, munkásmozgalmár, állatvédő. Az elsőként a brit parlamentbe választott nő - húga, egyik inspirálója. női választójogi harcos és munkásmozgalmár munka-, egyes források szerint egyben élettársa.

Előkelő szülei voltak, már gyermekkorában nyugtalanította az éles ellentét családja jómódja és a környékbeli szegények nyomora között, különösen az 1879-es éhínség idején. Mint későbbi társa, Esther Roper írja róla:

kísértette őt a világ szenvedése, és valami különös módon felelősnek érezte magát a társadalmi egyenlőtlenségekért és igazságtalanságokért.

Felfedező apja távollétében anyja varrni és hímezni tanította a környékbeli asszonyokat, akik az általuk készített áruk eladásából heti 18 shilling jövedelemre tettek szert. 1894-ben elkísérte apját Észak-Amerikába és a Nyugat-Indiákra. Élményeit naplójában rögzítette.

Velencében jártak, amikor egészsége leromlott. George MacDonald író itáliai villájában lábadozott, és ott ismerkedett meg rel. Kapcsolatuk természete a külvilág számára sosem vált egyértelművé - leveleik szerelemre engednek következtetni -, mindenesetre egész hátralevő életükben együtt éltek és dolgoztak. Nekik köszönhetően erősödött meg a ipari munkásnők jogaiért és a nők szavazati jogáért folytatott küzdelmek közti együttműködés. Beléptek a NUWSS-ba (Női Választójogi Szervezetek Nemzeti Uniója, a nők szavazati jogáért mérsékelt módszerekkel küzdő, vezette nőmozgalmárok, a "szüfrazsisták"), Gore-Booth Lanchasire megyét és Manchestert képviselte. 1899-től 1913-ig egyidejűleg a Lanchashire-i és Chesire-i Nők Szakszervezeti Tanácsának egyik titkára is volt. 1902-ben a munkáspárti jelölt kampányát támogatta aki megígérte, hogy ha nyer, fel fog lépni a nők szavazati jogáért. A jelölt nyert, ígéretét viszont nem tartotta be. Válaszul Eva és Esther, Sarah Reddish-sel együtt megalapították a Lanchashire-i és Chesire-i Textil- és Egyéb Munkásnők Képviseleti Szervezetét. Ennek kapcsán ismerkedtek meg Christabel Pankhursttel, aki megpróbálta rábeszélni a Nők Szakszervezeti Tanácsát, hogy vegyék fel céljai közé a nők szavazati jogát, amit azonban visszautasították. Eva ekkor lemondott a tisztségéről, egy másik női szakszervezetet alapított és annak keretében küzdött a nők szavazati jogáért. Rövid időre ő maga is munkába állt, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a munkásnők körülményeit.

Részt vett az Urania magazin szerkesztésében, a névvel kapcsolatos korabeli társítások ("uranista" = homoszexuális) nem zavarták. A lap, nőjogi témák mellett, progresszív modorban írt a nemiségről és a szexuális orientációról is.

A háború kitörése után Gore-Booth és Roper a pacifisták oldalára állt. 1915-ben részt vettek Hágában a Nemzetközi Női Békekongresszuson (ahol is ott volt). Testvére halálra ítélése után (végül nem végezték ki) Gore-Booth a halálbüntetés eltörléséért és a börtönbeli körülmények javításáért is küzdött. Mindezek mellett ismert állatvédő aktivistaként is tevékenykedett. Utolsó éveit a költészetnek és a festészetnek szentelte. 1926-ban rákban hunyt el.

 

 

Selina Cooper angol munkás, politikus, feminista (1864–1946)

december 17, 2016 - 22:16

Miután apja tífuszban meghalt, megözvegyült anyjával nyomorogtak. 12 éves korában lépett be részmunkaidősnek egy textilgyárba, egy év múlva abbahagyta az iskolát és teljes állásban dolgozott. A szakszervezet aktív tagjaként kezdett foglalkozni a munkásnők helyzetével. Részt vett a Women's Co-operative Guild által szervezett oktatásban, ahol politikai képzést is kapott. Autodidakta módon orvoslást is tanult, hogy segíthessen kolléganőin, akik többsége nem engedhette meg magának az egészségügyi ellátást. 

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

A szüfrazsett-induló szerzője: Dame Ethel Smyth angol zeneszerző (1858–1944)

április 02, 2017 - 22:42

Korának egyik jelentős zeneszerzője katonacsaládba született. Apja sokáig ellenezte, hogy lánya zenét tanuljon, végül Ethel mégis elérte, hogy beiratkozhatott a lipcsei konzervatóriumba. Sokat komponált, zongoradarabokat, szonátákat, misét, operát. 1893-ban volt első angliai bemutatója. Ő volt az első nő, akinek operáját a Covent Gardenben előadták.

Esther Roper (1868–1938) angol feminista, a munkásnők jogainak szószólója

december 21, 2015 - 22:00
Esther Roper

1868. augusztus 4-én született Edward Roper gyári munkás és az ír származású Annie Roper gyermekeként. Az első nők egyike volt, akik a Manchesteri Owens College-ben tanultak: 1886-ban vették fel az intézménybe próbaképpen, hogy megállapítsák, hogy a lányok továbbtanulása ártalmas-e a mentális és fizikai egészségükre. 1897-ben diáktársával megalapította a női hallgatóknak szóló hírlevelet, az évente kétszer megjelenő Irist. 1891-ben kapta meg diplomáját latinból, angol irodalomból és politikai gazdaságtanból.

Flora Murray angol orvos, szüfrazsett (1869–1923)

május 25, 2015 - 22:08
Louisa Garrett Anderson és Flora Murray (jobbra)

Cummertrees-ben született 1869. május 8-án. A London School of Medicine for Women majd a University of Durham hallgatója volt.

Diplomájának megszerzése után néhány évig Skóciában dolgozott, 1905-től Londonban a Belgrave Hospital for Children gyerekorvosa és a Chelsea Hospital for Women anaeszteziológusa volt.