Eva Gore-Booth (1870–1926) ír költő, női választójogi harcos, munkásmozgalmár

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Eva Gore-Booth (1870–1926) ír költő, női választójogi harcos, munkásmozgalmár

december 21, 2015 - 18:26
Költő, drámaíró, szociális munkás, munkásmozgalmár, állatvédő. Az elsőként a brit parlamentbe választott nő Contance (Gore-Booth) Markiewicz - húga Christabel Pankhurst egyik inspirálója.

Eva és testvére, Constance © Mary Evans Picture Library

Költő, drámaíró, szociális munkás, munkásmozgalmár, állatvédő. Az elsőként a brit parlamentbe választott nő - húga, egyik inspirálója. női választójogi harcos és munkásmozgalmár munka-, egyes források szerint egyben élettársa.

Előkelő szülei voltak, már gyermekkorában nyugtalanította az éles ellentét családja jómódja és a környékbeli szegények nyomora között, különösen az 1879-es éhínség idején. Mint későbbi társa, Esther Roper írja róla:

kísértette őt a világ szenvedése, és valami különös módon felelősnek érezte magát a társadalmi egyenlőtlenségekért és igazságtalanságokért.

Felfedező apja távollétében anyja varrni és hímezni tanította a környékbeli asszonyokat, akik az általuk készített áruk eladásából heti 18 shilling jövedelemre tettek szert. 1894-ben elkísérte apját Észak-Amerikába és a Nyugat-Indiákra. Élményeit naplójában rögzítette.

Velencében jártak, amikor egészsége leromlott. George MacDonald író itáliai villájában lábadozott, és ott ismerkedett meg rel. Kapcsolatuk természete a külvilág számára sosem vált egyértelművé - leveleik szerelemre engednek következtetni -, mindenesetre egész hátralevő életükben együtt éltek és dolgoztak. Nekik köszönhetően erősödött meg a ipari munkásnők jogaiért és a nők szavazati jogáért folytatott küzdelmek közti együttműködés. Beléptek a NUWSS-ba (Női Választójogi Szervezetek Nemzeti Uniója, a nők szavazati jogáért mérsékelt módszerekkel küzdő, vezette nőmozgalmárok, a "szüfrazsisták"), Gore-Booth Lanchasire megyét és Manchestert képviselte. 1899-től 1913-ig egyidejűleg a Lanchashire-i és Chesire-i Nők Szakszervezeti Tanácsának egyik titkára is volt. 1902-ben a munkáspárti jelölt kampányát támogatta aki megígérte, hogy ha nyer, fel fog lépni a nők szavazati jogáért. A jelölt nyert, ígéretét viszont nem tartotta be. Válaszul Eva és Esther, Sarah Reddish-sel együtt megalapították a Lanchashire-i és Chesire-i Textil- és Egyéb Munkásnők Képviseleti Szervezetét. Ennek kapcsán ismerkedtek meg Christabel Pankhursttel, aki megpróbálta rábeszélni a Nők Szakszervezeti Tanácsát, hogy vegyék fel céljai közé a nők szavazati jogát, amit azonban visszautasították. Eva ekkor lemondott a tisztségéről, egy másik női szakszervezetet alapított és annak keretében küzdött a nők szavazati jogáért. Rövid időre ő maga is munkába állt, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a munkásnők körülményeit.

Részt vett az Urania magazin szerkesztésében, a névvel kapcsolatos korabeli társítások ("uranista" = homoszexuális) nem zavarták. A lap, nőjogi témák mellett, progresszív modorban írt a nemiségről és a szexuális orientációról is.

A háború kitörése után Gore-Booth és Roper a pacifisták oldalára állt. 1915-ben részt vettek Hágában a Nemzetközi Női Békekongresszuson (ahol is ott volt). Testvére halálra ítélése után (végül nem végezték ki) Gore-Booth a halálbüntetés eltörléséért és a börtönbeli körülmények javításáért is küzdött. Mindezek mellett ismert állatvédő aktivistaként is tevékenykedett. Utolsó éveit a költészetnek és a festészetnek szentelte. 1926-ban rákban hunyt el.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Selina Cooper angol munkás, politikus, feminista (1864–1946)

december 17, 2016 - 22:16

Miután apja tífuszban meghalt, megözvegyült anyjával nyomorogtak. 12 éves korában lépett be részmunkaidősnek egy textilgyárba, egy év múlva abbahagyta az iskolát és teljes állásban dolgozott. A szakszervezet aktív tagjaként kezdett foglalkozni a munkásnők helyzetével. Részt vett a Women's Co-operative Guild által szervezett oktatásban, ahol politikai képzést is kapott. Autodidakta módon orvoslást is tanult, hogy segíthessen kolléganőin, akik többsége nem engedhette meg magának az egészségügyi ellátást.