Előző cikk
Szoptass szabadon!
Következő cikk
A Karacs család

Emily Dickinson: Mért lennél szoba...

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Emily Dickinson: Mért lennél szoba...

október 04, 2010 - 17:54

„Mért lennél szoba, hogy szellem kísértsen,

Minek lennél a ház.

Fölülmúlják agyfolyosók a

Matériát.

 

Éjfélkor kísértetet látva,

Künn biztosabb,

Mint szemközt látni bent a hűvös

Háziurat.

 

Jobb galoppozni kolostorban

A köveken,

Mint találkozni önmagunkkal

Fegyvertelen.

 

Magunk mögé rejtett magunk

Ijeszt agyon.

Hálónkban rejtőző orgyilkos

Nem oly borzalom.

 

A test revolvert kölcsönöz,

Ajtót becsuk,

Egy felsőbb szellemre vagy többre

Látása vak.”

                       

 (Károlyi Amy fordítása)

 

 

Topolcsányi Laura: Aludj el szépen, magyar nő (2014)

november 18, 2014 - 19:35
Harriet Hosmer: Beatrice Cenci (1865)
lehunyja sok szemét a nép…
egynemű mindig a szócső
s eszméje makacsul stabil:
aludj el szépen, magyar nő
 
lábadra lehajtja fejét
a vak komondor; szeret ő…
veled alszik a gyerek is
aludj el szépen, magyar nő
 
odakint lassacskán pitymallik
s bár hömpölyög a tüntető
veled senki se számol még
aludj el szépen, magyar nő
 
beszédet mondasz (azt lehet)
-beleásít a szervező
a jó cukrod is felszökhet
aludj el szépen, magyar nő
 

Kosáryné Réz Lola: Vasárnap

október 11, 2010 - 10:20
Kosáryné Réz Lola unokáival - a képet beküldte Dr. Nagy Domokos Imre

 

Emlékeimnek könnyes vánkosán

Vágyom régi vasárnapok után.

Miért, hogy most már nincs olyan soha?

Egyik nap, mint a másik: bús, zajos,

Lent az utcán zörög a villamos.

 

… Messzi vén város. Régi ház szobája.

Kint a fenyők nehézfehér subába’ –

Mint öreg, hűséges tót bakterek –

Állnak sorban a vén kapuk előtt.

Őrzik a házat, hegyet, temetőt.

 

Sétálni megy a kis cselédleány.

Csönd. Majd csengő szól. Jön édesanyám,

s vasárnapi süteményt hoz nekünk.

Imre Flóra: Szerelem

december 14, 2009 - 09:30

Szerintem zseniális...

 

Imre Flóra: Szerelem

 

A szűk völgyben szögesdróttal lezárt út.

Bronzpatájú, verítékes lovak,

Kékesvörösben hullámzik a hátuk,

Rohannak a láthatatlan hómezőkön,

 

Felnyilallik a föld a lábuk alatt.

 

És ég és hegy. És árnyékuk a víz.

A szem egy pillanatra visszahőköl.

Más ég és hegy, más színű itt a víz.

 

Valami kiált a nyers levegőben.

Egy percnyi görcsbe rándult némaság.

Feszülések. Az érdes semmin át