Az első ismert leszbikus feminista: Anna Rühling

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Az első ismert leszbikus feminista: Anna Rühling

augusztus 18, 2020 - 01:14
Élete fő célja volt, hogy szövetséget hozzon létre a növekvő nőmozgalom és a kibontakozó LMBTQ-mozgalom között. 

Anna Rühling

Theodora Anna Sprüngli 1880. aug. 15-én született egy hamburgi középosztálybeli családban. Tehetségesen hegedült, de a művészi pályáról egy kézsérülés miatt - amit egy gyerek megmentése közben szenvedett el - le kellett mondania. Így az újságírás felé fordult. Elsősorban művészeti témájú cikkeket és színikritikákat írt, Anna Rühling álnéven.

Családja követelte, hogy menjen férjhez, de ő meg volt róla győződve, hogy ha egy leszbikus nő, engedve a nyomásnak, így tesz, nem lesz boldog, és másokat sem tehet azzá. Apja kijelentette, hogy ilyesmi az ő családjukban „nem történhet meg”, Anna viszont 1904-ben nemcsak hogy felvállalta kapcsolatát egy másik nővel, de még a hangos érdekérvényesítéstől sem riadt vissza. 

1904. október 9-én Berlinben felszólalt a Tudományos-Humanitárius Társaság alakuló ülésén. Ez volt a világ első LMBTQ-szervezete, de az érintett nők problémáit egyedül Rühling tárgyalta, a többi előadás mind a meleg férfiak helyzetéről szólt. Beszédének - melybe nyilvános coming outját is beleszőtte - a  „Miért érdeke a nőmogalomnak a homoszexuális probléma megoldása?” címet adta.  

Ha arra gondolunk, hogy mennyit tettek a homoszexuális nők a nőmozgalomért, és mennyi mindent értek el az elmúlt évtizedekben, megdöbbentő, hogy ennek a mozgalomnak nagy és befolyásos szervezetei mindmáig a kisujjukat sem mozdították, hogy nem kevés uranista tagjuk számára biztosítsák az őket állampolgárokként és a társadalom tagjaiként megillető jogokat

- nehezményezte. 

Némi megfontolás után könnyen belátható, hogy a homoszexuálisok és a nők törekvései nem állnak szemben egymással, sőt a két mozgalom inkább kölcsönösen segíti egymást a jogok és az elismerés kivívásában és az igazságtalanságok felszámolásában

- mutatott rá.

1906-ban leszbikus témájú novelláskötetet adott ki. Ezután Düsseldorfba költözött, és a jobboldali Neue Deutsche Frauenzeitungban jelentek meg írásai. A háború alatt nacionalista érveket hangoztatott. A harmincas évek végén Ulmba költözött, és az ottani színházban dolgozott, egy ideig az igazgatói posztot is betöltötte. 72 éves korában hirtelen érte a halál. 

Őt tartják az első leszbikus aktivistának, noha ezt a címet kapcsán is szokás emlegetni. 

Sajnos életében az áhított szövetség nem jött létre. A nőmozgalmárok és a szüfrazsettek közt valóban sok leszbikus nő volt (pl. , , , ), de ezt vagy titokban tartották, vagy (mint az imént felsoroltak) ha nem, akkor sem akarták a szavazati jogért folytatott harcba a szexuális orientáció kérdését „belekeverni”.  

Ez még a második hullám idején is probléma maradt,  például „levendulaveszélynek” titulálta a leszbikus nők azon igényét, hogy a feministák az ő érdekeiket is képviseljék.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ellen Anckarsvärd svéd feminista (1833–1898) 

december 27, 2017 - 00:03

A svéd feminista mozgalom egyik úttörője és vezető alakja értelmiségi családba született. Egyik alapítója volt 1873-ban az első svéd nőjogi szervezetnek, a Föreningen för gift kvinnas äganderätt-nak, melynek titkárává választották. Komoly szerepe volt 1884-ben a legjelentősebb svéd feminista egyesület, a -förbundet megalakításában is, ahol az elnökhelyettesi posztot töltötte be.

Maria Deraismes (1828–1894), az első francia feminista szervezet alapítója

május 17, 2012 - 23:00

Maria Deraismes (ejtsd: dörem) 1828. augusztus 17-én született, jómódú, művelt középosztálybeli családban. Szülei gondot fordítottak taníttatására, iskoláit Pontoiseban kezdte, majd Párizsban fejezte be. Miután szüleitől komoly vagyont örökölt, meg tudta őrizni függetlenségét, és úgy döntött, nem megy férjhez.

Emma Graf svájci tanár, szüfrazsett (1865–1926)

október 11, 2017 - 16:35

Langenthalban született, jómódú üzletember lánya, a tanítóképző elvégzése után 1887-től szülővárosában tanított. Később a berni egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, 1901-ben védte meg doktori értekezését. 1907-ben ő volt az első nő, aki a Tanárképző főiskolán tanári állást kapott. 1902 és 1920 között a Schweizerischen Lehrerinnenvereins (Svájci tanárok egyesülete) elnöke volt. 1912-től aktivan részt vett a szüfrazsett mozgalomban, 1915-ben alapítója és egyik szerkesztője volt a Jahrbuch der Schweizerfrauen-nek.