Aki elsőként felismerte a cisztás fibriózist: Dorothy H. Andersen

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Aki elsőként felismerte a cisztás fibriózist: Dorothy H. Andersen

május 15, 2018 - 12:06
Az első volt, aki felismerte a cisztás fibrózist és módszert dolgozott ki a diagnosztizálásra.

A Johns Hopkins Medical School hallgatója volt, 1926-ban végzett. Sebész szeretett volna lenni, de nőt egyetlen kórház sem fogadott el sebészeti rezidensnek. A Columbia egyetemen patológiából doktorált, majd egy New York-i gyerekkórház patológusa lett. Éveket töltött a cisztás fibrózis tanulmányozásával. Ugyancsak komoly eredményeket ért el a veleszületett szívrendellenességek tanulmányozásában. Tiszteletbeli tagja volt a American Academy of Pediatrics-nak és tiszteletbeli elnöke a National Cystic Fibrosis Research Foundation-nak.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Irene E. Newman, az első dentálhigiénikus (1875–1958)

november 01, 2019 - 22:42
Irene E. Newman

Irene E. Newman volt a világ első dentálhigiénikusa. Dr. Alfred C. Fones praxisában szolgált, a nevéhez kapcsolódik a "dentálhigiénia" kifejezés megszületése és a fogászati betegségek megelőzésének és a kapcsolódó fogászati eljárások elidításának mozgalma, ami mára a dentálhigiániát önálló és a megfelelő fogászati eljárások kikerülhetetlen szolgáltatásává tette.

1906-ban Alfred Fones praxisában asszisztensként dolgozott, itt kapott képesítést a fogak tisztítására és a gyermekeken végzett egyéb prevenciós kezelések elvégzésére.

Virginia Kneeland Frantz amerikai orvos (1896–1967)

november 28, 2017 - 16:40

New Yorkban született, jómódú családba. A Bryn Mawr College hallgatója volt, 1918-ban kémiából évfolyamelsőként diplomázott. A Columbia egyetemre jelentkezett orvostanhallgatónak, az volt az első év, hogy nőket is felvettek. 1922-ben diplomázott, ő volt az első nő, akit a New York Presbyterian Hospital rezidensnek felvett, két év múlva alorvosnak nevezték ki. Sebészi munkája mellett oktatott is, 1951-ben kapta meg professzori kinevezését. 1959-ben írt tanulmánya a hasnyálmirigyrákról a mai napig alapmű.