Betty Robinson amerikai atléta (1911–1999)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Betty Robinson amerikai atléta (1911–1999)

augusztus 29, 2017 - 00:18
Az első nő, aki futásban olimpiai bajnok lett.

16 éves volt, amikor Amszterdamban – az első  olimpián, ahol atlétikában nők indulhattak – megnyerte a 100 métert, a 4x100-as váltó tagjaként pedig ezüstérmes volt. 1931-ben 200 méteren világcsúcsot futott. Ugyanabban az évben súlyos repülőbalesetet szenvedett, ezért néhány évet ki kellett hagynia. 1936-ban visszatért a versenypályára, a 4x100-as váltóval Berlinben megszerezte második olimpiai aranyérmét. Visszavonulása után sem hagyta ott a pályát, versenyek szervezésében, lebonyolításában vállalt szerepet. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Wilma Rudolph amerikai futó (1940–1994)

június 23, 2017 - 15:36

Hátrányos helyzetű családba született, 19-en voltak testvérek. Gyermekbánulás következtében egyik lába megbénult, tízévesen tanult újra járni. 16 éves volt első olimpiáján Melbourneben, ahol a 4 x 100-as váltóval bronzérmes lett. 1960-ban Rómában aranyérmet nyert 100 és 200 síkon, valamint a a 4 x 100-as váltóval. Az Év sportolója volt 1960-ban, az Év női sportolója 1960-ban és 1961-ben, a Fehér házban fogadta őt John F. Kennedy elnök. Két évvel később visszavonult és minden energiáját a hátrányos helyzetű gyerekek segítésére fordította. 54 évesen agydaganatban halt meg.

„Ha nőként futsz, kiesik a méhed” - Kathrine Switzer a sztereotípiák ellen

augusztus 29, 2018 - 13:25

– A 70-es években általános volt az a vélemény, hogy a nők fizikailag képtelenek hosszú távú futásra – meséli Kathrine. – A közvélekedés szerint az ilyen típusú mozgáshoz szükséges, a szőrős mellkas, bajusz és a nagy lábméret. De ha nő vagy, még a méhed is kieshet futás közben! Ezért eltiltották a nőket a futástól és a versenytől, beleértve az is.

Az „Aranylány”: Betty Cuthbert ausztrál futó (1938–2017)

augusztus 07, 2017 - 12:28

Aranylánynak becézték a 18 éves korában Melbourne-ben nyert három olimpiai győzelme után. Világrekorddal lett első 100 méteren, győzött 200-on és a 400-as váltóban. 1956 és 1964 között 18 világrekordot állított fel. Az 1960-as római olimpiát sérülés miatt ki kellett hagynia. 1964-ben Tokióban újra olimpiai bajnok lett, negyedik aranyérmét 400 méteren szerezte meg, ezt tartotta élete legjobb teljesítményének. Ugyanebben az évben megkapta a Helms Award kitüntetést.