"Égdörgés harsogása, villám vakító fénye szeretnék lenni" - A feminista földműves asszony: Bordás Istvánné Rokon Tóth Sára

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

"Égdörgés harsogása, villám vakító fénye szeretnék lenni" - A feminista földműves asszony: Bordás Istvánné Rokon Tóth Sára

december 27, 2016 - 23:37
A földművesasszonyokból álló Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet a Feministák Egyesülete egyik vidéki tagszervezete volt. A jellemzően közép- és felsőosztálybeli nőkből álló vezetőség szolidáris volt velük.

 A nek 1904-es budapesti alapítása után nem sokkal szerte az országban alakultak hasonló szervezetek, többek közt Balmazújvároson, mintegy 80, különböző korú nővel - ez volt a Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet, amely jól példázta, hogy a Feministák Egyesülete, a korabeli rosszindulatú híresztelésekkel ellentétben, nem csak az "úriasszonyok" érdekeiért küzdött. A velük szinte folyamatos feszültségben levő szociáldemokrata nők "balesetnek" tekintették, hogy a balmazújvárosi földműves asszonyok nem hozzájuk, hanem a "polgári" feministákhoz csatlakoztak. ék ugyanakkor maradéktalanul szolidaritást vállaltak velük és ha szükség volt rá (pl. nem fizették ki a napszámjukat, vagy zaklatták őket), személyesen siettek Balmazújvárosba a segítségükre. 

Hozzájuk fűződik a magyar "Rosa Parks"-történetünk: Szeifertné Pokrócz Julianna elmondása szerint, amikor az 1913-as budapesti Nemzetközi Női Választójogi Világkongresszus alatt ő és társa, Béke Imréné villamosra ültek, felszólította az utas közönséget, hogy álljanak fel és adják át a helyett a parasztasszonyoknak, "mert ők keresik mindnyájunknak a kenyeret".

A Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet vezetője Rokon (Tóth) Sára (Bordás Istvánné) volt, a kiváló szónoki képességekkel rendelkező hétgyermekes édesanya. 1992-ben a Balmazújváros - Városi Lap így írt róla (VI. évf, 11. szám, 2. oldal)

"A balmazújvárosi feminista egyesületnek "egyszerű parasztasszonyok voltak a létrehozói, akik méltóak voltak a politikában, a mozgalom szervezésében a férfiakhoz. Nem országos központból sugallták a szervezést, hanem az itteni nők saját erejükből teremtették meg a szervezetet. 
A nőmozgalom szervezése mindenek előtt Bordás Istvánné Rokon Tóth Sára nevéhez fűződik. 1880-ban Balmazújvároson született. Ő lett az újvárosi feministák vezetője. 
Bordás Istvánné értelmes, intelligens, megnyerő parasztasszony volt; emellett melegszívű feleség és édesanya, aki a nehéz anyagi körülmények közt is képes volt a hét gyermekét tisztességgel felnevelni. 

Kiváló beszédkészséggel bírt ő is. Az Országos Földmívelő Párt 1908. évi karácsonyi röpiratában jelent meg kiáltványa:

Testvéreim! Földmívelő asszonyok és lányok! Hozzátok szólok, szegény nyomorgó testvéreim. Hozzátok kiáltok a nyomorúságból. Szeretném, ha kiáltásom erős lenne, mint az égdörgés, amelynek szavát mindenki meghallja, aki az országban él. Égdörgés harsogása, villám vakító fénye szeretnék lenni.

Veres Péter a Falusi krónikában idézi e sorokat, és ezt írja: „Ez a mi népünk hangja. Református zsoltárok komor pátoszát érzem. Ezeket a mondatokat Bordásné Rokon Sári nehézkes pennájára a magyar nép lelke diktálta."
Az újvárosi asszonyokra felfigyelt az akkori művelt világ. , a Feministák Magyarországi Egyesülete vezetője Újvárosra utazott, hogy találkozzon Bordás Istvánnéval és társaival. 1909-ben angol nyelvű meghí­vót kaptak Londonba, a nemzetközi nőkongresszusra. Pénzt nem tudtak előte­remteni, ezért nem utazhattak el.

Az asszonyok szervezete élt és virágzott éveken át. 1913-ban Budapestre hívták őket a Nők Választójogi Világszövetsé­gének kongresszusára. A hat tagból álló küldőttségetBordás Istvánné vezette. Fogadáson vettek részt a királyi várban, ahol grófnők, iparmágnások feleségei között kuriózumként hatott a naptól ki­égett, sötét arcú és kérges kezű, fejkendős újvárosi asszony. Bordás Istvánnét itt , a világszervezetet vezető milliomos asszony tüntette ki. (Megj. egy másik forrás szerint: "Bordásné is felszólalt, olyan hatással, hogy Carrie Chapman Catt levette melléről a „jus suffraigii” feliratú aranyérmet és Bordásné mellére tűzte.")

R. Tóth Sára az első világháborúban sem maradt tétlenül. 1917-ben a Nők Lapja közölte háborúellenes vezércikkeit. Az őszirózsás forradalom után alábbhagyott a nők forradalmi lendülete. A húszas években szervezetük végleg feloszlott. Bordás Istvánnét egy ideig még számon tartották a fővárosi feministák. Ő azon­ban teljesen visszavonult a politikától, talán csak az emlékeiből élt megözve­gyülve. 1957-ben hunyt el."

Rokon Tóth Sára nevét ma utca viseli Balmazújvárosban.

Felhasznált forrás: 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Lida Gustava Heymann német feminista (1868-1943)

november 15, 2015 - 00:15
Lida Gustava Heymann

Tehetős családjában gondot fordítottak neveltetésére és iskoláztatására. Egy szegények számára létesített iskolában tanított, majd megalapította saját varróiskoláját. Apja halála után örökségét egy dolgozó nők számára nyitott étteremre, gyermekek napközijére és egy reformiskolára fordította. Történelmet, politikatudományt és közgazdaságot tanult Berlinben és Münchenben, de csak mint vendég – rendes hallgatónak nem fogadták el.

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

március 11, 2013 - 18:58
Teleki Sándorné Szikra (Tolnai Világlapja, 1914)

Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864. márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.

Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.

Viktorinánus úrilányból vegetáriánus feminista: Charlotte Despard kalandos élete (1844–1939)

június 15, 2016 - 11:50

1844. június 15-én született. Fiatalkorában a viktoriánus úrilányok életét élte, később férjével beutazta Indiát és Ázsiát, ebben az időben írta romantikus regényeit.

Férje 1890-ben hajóbalesetben meghalt, Charlotte ezután barátai ösztönzésére a jótékonysági munka felé fordult. Eleanor Marx jó barátja volt, részt vett a Második Internacionálén, és fellépett a búr háború ellen.