Az 1. rész itt./

Március 7-én délután, Vilija Blinkevičiūtė az EP Női jogok és a Nemek közötti egyenlőség bizottságának az elnöke nyitotta meg a Women’s Economic Empowerment – Let’s act together című sajtószemináriumot. Nyitó beszédében a résztvevők köszöntése és a szeminárium céljainak és okainak taglalása után, rögtön élesen bírálta Janusz Korwin-Mikke lengyel képviselőt szexista gyűlöletbeszéde miatt. (Akit azóta példásan megbüntettek ezért)

Ezt követően Rebecca Amsellem beszélt, aki közgazdász Phd és innovatív üzleti modellekkel foglalkozik valamint alapítója a http://lesglorieuses.fr/ feminista oldalnak. Szerinte a feminizmus létjogosultsága nem is kérdés, még a modern nyugati társadalmakban sem. Ugyanezt gondolja Gina Miller angol vállalkozónő is, aki tudatos kapitalistának vallja magát:  a True and Fair Foundation nevű szervezet - http://www.trueandfaircampaign.com/ - alapítója, a modernkori rabszolgaság ellenzője, a társadalmi igazságosság híve.  Elmondta, hogy Angliában is stigma a feminizmus sokak szerint. Mindennapos a szexizmus,  és a backlash (visszacsapás)  is gyakori, az interneten különösen. A Facebook, Twitter, és más közösségi oldalak hemzsegnek a szexista kommentektől. Így tömeges támadás érik azokat a nőket, (és férfiakat) akik feministának vallják magukat és nyíltan vállalják ezt. A jelenség elharapózása félelemkeltő, hiszen a jogok, amiket a feminizmus a nők számára kivívott , úgy tűnik, sokak számára nem jelentenek semmit, nem egyértelmű számukra, hogy az egyenjogúság minden nőt (és embert)  megillet. Szerinte az igazi világban – azaz nem a közösségi oldalakon, álnéven trollkodók világában – a feminizmus nem egy szitokszó, hanem egy emberséges hozzáállás a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségek felszámolásához.

Tatjana Zdanoka (Greens/EFA, képviselő Lettország) szerint az egyenlő munkáért egyenlő bért jogos követelése, azért nehéz kérdés az Európai Unióban mert az EU tagországok között is nagyok a bérkülönbségek. Példának Németországot hozta fel, ahol ötször akkorák a bérek, mint Lettországban, valamint a kormányok hozzáállása ehhez a kérdéshez, szintén különböző.  

A március hetedikei szeminárium egyik kuriózuma Héléne Langevin-Joliot előadása volt. Héléne, 1927 –ben született Párizsban. Ő, Irène Joliot-Curie és Frédéric Joliot-Curie gyermeke, azaz Marie Curie és Pierre Curie unokája. A nukleáris fizika professzora, a Francia Atomfizikai Intézet kutatási igazgatója. Jelenleg 90 éves, de még ma is aktív ösztönzője annak, hogy a nők részt vegyenek a tudományos és akadémiai életben.

A szemináriumot, este Nick Danziger fotógráfus „Eleven women facing war” - http://www.nickdanziger.com/films/documentary-series/docu-women-facing-war - című kiállítása zárta a Parlamentáriumban. Nick Danziger tizenegy nő történetét meséli el a fotókon keresztül. Azt, hogy hogyan élnek a nők a háború által sújtott övezetekben. Hogyan birkóznak meg a fizikai és szexuális erőszakkal, az özvegységgel, a fogva tartással, és a támogató rokoni kapcsolatok hiányával. Olyan kihívásokkal és nehézségekkel, melyekkel több ezer nőnek kell szembe néznie a világ minden táján, akár napjainkban is, a mindennapi életükben.

***

Március 8-án a Nemzetközi Nőnapon délelőtt , több párhuzamos workshop nyújtott széles , több szempontú betekintést a nők gazdasági és társadalmi helyzetébe.

A témák a következők voltak:

• a nők részvétele a politikai és gazdasági döntéshozatalban, 
• a munka és a magánélet egyensúlya
• a nők elleni erőszak globális perspektívából
• genderérzékeny irányelvek, középpontban az inkluzív növekedéssel
• globális perspektívában a nők gazdasági megerősítése az ENSZ fenntartható fejlődés céljaival megegyezően

Délutáni nőnapi köszöntőjében Antonio Tajani -az Európai Parlament elnöke- elmondta, hogy a 21. századi Európai Unióban fontos és kiemelt szerepe van a nemek közötti egyenlőtlenségek megszűntetésének. Hangsúlyozta, hogy a Janusz Korwin-Mikke lengyel képviselő által képviselt gondolatoknak nincs helyük az Európai Parlamentben és a 21. századi Európában sem. Sajnálatát és bocsánatát fejezte ki az elhangzott beszéd miatt és elmondta, hogy minden ehhez hasonló felszólalást a jövőben és most is szigorúan büntetni fog. Azóta ez a büntetés meg is történt: a képviselőt több hétre eltiltották és pénzbüntetéssel sújtották.

Az elnök beszéde utáni felszólalásokból Dr. Vandana Shiva tudós, író, környezetvédelmi és globalizációellenes aktivista szenvedélyes felszólalását emelném ki. Véleménye szerint a gazdaság (economy) és a környezet (ecology) nem választható el egymástól. Az a fajta gazdaságpolitika, amelyik kizsákmányolja a környezetet – azaz a földanyát -  és a nőket pedig elnyomja, mára végérvényesen megbukott. Úgy véli, nincs már több ideje a Földnek és az emberiségnek arra, amíg a férfiak önszántukból hajlandóak megosztani a hatalmat a nőkkel, ez a jelenleg zajló globális környezeti, gazdasági és társadalmi válságokból tisztán látszik. A változást most kell véghez vinni, lejárt a szavak ideje konkrét cselekvésre és tettekre van szükség, az egész világon. Hazájában – Indiában – a nők végzik a földművelési munkák nagy részét, ők állnak a legszorosabb kapcsolatban a földdel. Ezért sincs alapja a férfiak hatalmának, amit idejétmúlt hagyományok alapján tartanak fent, melyek a nők elleni fizikai és szexuális erőszakot, a kizsákmányolást, a gyermekházasság intézményét, az éhínséget és a háborúkat eredményezik szerte a világban.

A nemzetközi nőnap estéjét a nő innovátorok díjátadó ceremóniája zárta.  Az első díjat, Michela Magas nyerte, aki a MusicTechFest - http://musictechfest.net/  - társalapítója. Ez egy olyan újszerű kezdemnyezés, amely összehozza a zeneipart, a kkv-kat, a fejlesztőket és a kutatókat.  Innovációjának lényege, hogy a zenét ötvözi a tudománnyal egy egészen elképesztő és újszerű módon - amit én például nem is értek - de a fenti oldalon a hozzáértők tájékozódhatnak az újításról.

***

Március 9-én délelőtt Lamya Haji Bashar, a 2016-os Szaharov díj nyertesének felkavaró beszéde nyitotta a szeminárium utolsó napját.

Lamya szerint a nyugati és a keleti nők helyzete annyira különböző, hogy szinte össze sem hasonlítható. Háborúban és a muzulmán világban pedig főleg, ugyanis Irakban – innen származik Lamya – békeidőben is a Sharia törvények alapján ítélkeznek - természetesen - a férfiak.  (A Sharia olyan vallási törvények  gyűjteménye, amely az iszlám hagyomány részét képezik. Alapja a Korán és más törvénykönyvek. Mondhatni úgyis, hogy gyakorlatilag ez az iszlám jogtudomány.)

Lamya gazdag családban nőtt fel, tanár szeretett volna lenni, egészen addig, amíg az Iszlám Állam (IS) hadserege megtámadta a faluját, a családját megölték és őt pedig elrabolták. Később Moszulban, egy nagy épületben, amely tele volt hozzá hasonló korú lányokkal, - az idősebb nőket mind agyonlőtték – a katonák szexrabszolgaként használták. Ötödik alkalommal sikerült megszöknie. Lamya érzelmektől fűtött beszédében elmondta, hogy Irakban nem bűncselekmény a nemi erőszak. Rengeteg fiatal lányt erőszakolnak meg idősebb férfiak, aztán ezek a lányok pénzügyi és kereskedelmi alkuk tárgyát képezik, amelynek célja, hogy a megerőszakolt lány és a megerőszakolója között házasság jöjjön létre. A lányoknak ezekbe az alkukba nincs beleszólásuk és a későbbi válás esetén sincsenek jogaik.  Lamya szerint a Boko Haram –egy iszlám szélsőséges katonai csoport, amely hűséget fogadott az IS-nek - katonái borzalmas bűncselekményeket követnek el a nők és a gyerekek ellen nap, mint nap, ám a nemzetközi szervezetek nem tesznek semmit. Ezért új törvények szükségesek a nemzetközi egyezményekben a nők érdekében. Úgy gondolja, hogy a nők védelmében nemcsak a feminista szervezetek hangjára, hanem a vallási vagy politikai szerveződésekére is és a férfiak fellépésre is nagyon nagy szükség lenne. Valamint szükséges lenne egy külön ENSZ bíróság, ami csak a nők elleni erőszakkal foglalkozik világszerte, és kizárólag ezeket a bűncselekményeket vizsgálja ki és bünteti meg.

A Lamya-t követő hozzá hasonlóan erős és bátor előadó, Hauwa Ibrahim, nigériai emberi jogi ügyvéd, 2005-ös Szaharov-díj nyertes volt. Hauwa szerint nagyon nagy szükség van a női összefogásra, azért, hogy a nők elleni erőszakot mint globális problémát meg lehessen szüntetni. A nők közötti összefogásra példa az Anyák határok nélkül  https://motherswithoutborders.org/  - mozgalom. Szerinte a nők és gyermekek méltósága önazonosságunk részét kell(ene), hogy képezze, hiszen ez az emberi méltóság alapja. A mostani időkben minden okunk megvan, hogy féljünk, de mégse tegyük, ne engedjünk a félelemnek, gondolkodjunk úgy, mint Martin Luther King:

„Ha nem tudsz repülni, fuss!
Ha nem tudsz futni, sétálj!
Ha nem tudsz sétálni, akkor mássz!
De akármit is csinálsz, muszáj haladnod előre!”

Haladni pedig csak félelem nélkül lehet. Hauwa Ibrahim saját példája a haladásra a következő történet:

Észak-Nigériában is a Sharia törvényei a mérvadóak.  Mikor belekezdett abba, hogy ügyvédnőként nőket képviselt és védett, egy olyan nő tárgyalásán, akit halálra akartak kövezni, még nem szólalhatott fel a bíróságon, mert ő maga is nő. Ezért a tárgyalóteremben, egy papírra írta fel az érveit, amit egy férfi kollégájának adott át, aki felolvasta. Így zajlottak az első védőbeszédei. Hét év telt el, mikor először megszólalhatott a tárgyalóteremben, a férfiak és a bíró jelenlétében.

Hauwa a törvénykönyvvel fekszik és azzal ébred, minden idejét a törvények tanulmányozásának szenteli, azért, hogy ismeretei segítségével kivehesse a bíró kezéből a hatalmat és megakadályozza a nőkre kiszabott halálos ítéletek létrejöttét.

Végezetül azt tanácsolta a nőknek, hogy soha ne küzdjenek és harcoljanak egyedül, keressenek maguknak szövetségeseket és támogassák egymást, hiszen a nők felszabadítása, a nők elleni erőszak és gyűlölet felszámolása az egész emberiség érdeke.