„Ha egy nő éles elmével, kreativitással, zsenialitással rendelkezik, ne „férfiasnak” titulálják!"

1843. júl. 21-én jelent meg az amerikai feminizmus előfutárának, Margaret Fullernek a The Great Lawsuit: Man versus Men, Woman versus Women c. írása, melyben a szerző a nemek egyenlőségéért szállt síkra. A nők alárendelt, függő szerepe helyett önálló egyén mivoltukat szorgalmazza. Byron elhíresült verssorával vitatkozva („A férfi élete és szerelme kettő, /a nőnek élni és szeretni egy”) tagadja, hogy a nő természettől fogva dependens lény lenne, akinek az életcélja a szerelemben merülne ki. Kiemeli, hogy a nemek egyenlőségének társadalmi elismerése a férfiaknak is javára válna, többek közt mert tartalmas kapcsolat, autentikus szerelem egyenrangú felek közt jöhet csak létre. Felveti továbbá azt a gondolatot is, hogy minden ember rendelkezik „férfias” és „nőies” vonásokkal egyaránt: „Nem léteznek teljes mértékben maszkulin férfiak, és teljes mértékben feminin nők” – vetíti előre a mai pszichológiában evidenciaként elismert nézetet.

Margaret Fuller 1810-ben született Cambridgeportban, Massachusettsben. Apja, egy neves ügyvéd, kiváló oktatásban részesítette, a kislány már 10 évesen eredetiben olvasta a latin nyelvű klasszikusokat. Németül és olaszul önállóan tanult meg, Goethe és Bettina von Arnim műveit fordította. Apja halála után tanításból tartotta el a testvéreit.

1839-ben – az akkoriban divatossá váló szalonok, olvasókörök, vitakörök mintájára, melyek a nők számára akkor még nem hozzáférhető felsőoktatást voltak hivatottak némileg pótolni  – nyilvános beszélgetéseket szervezett, melynek célja volt „bátorítani a nőket az önkifejezésre és az önálló gondolkodásra.” Az öt évig tartó eseménysorozaton a kor sok prominens nő- és férfialakja megfordult, és a résztvevők a később kibontakozó feminizmus bázisát is adták.

Fuller később Emersonnal együtt a The Dial c. irodalmi-filozófiai folyóirat újságírója lett, fent említett esszéje is itt jelent meg. Az írást később könyvvé bővítette, Woman in the Nineteeenth Century címmel, melyet 1845-ben adtak ki. 1844-től a New York Tribune újságírója. A lap első női külföldi tudósítójaként sokat utazott, így ismerkedett meg egy Ossoli nevű olasz férfival, akitől egy fia született. 1850-ben, 40 évesen családjával együtt hajóbalesetben meghalt.

Az amerikai nőmozgalom legismertebb alakjai, Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton nagy példaképüknek tekintették. A nők jogai mellett – mint a korai amerikai feministák többségét – a rabszolgák felszabadítása, valamint a börtönreform is foglalkoztatta.