Jenny Lind operaénekesnő

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam 0%

Jenny Lind operaénekesnő

augusztus 27, 2010 - 10:46

A dán meseíró, Hans Christian Andersen (1805-75) életéről készült filmben - melynek a 2. részét tegnap éjjel adta le az m2 - reménytelen szerelme, a gyönyörű operaénekesnő a zsúfolásig megtelt teremben, többek közt a királyi pár előtt a következőt jelenti ki: "Ma énekelek utoljára. Visszavonulásomnak boldog oka van: férjhez megyek. A jövendő életemet alázatosan és örömmel a férjemnek szentelem." A művésznő a korábbi, dívához illő elegáns ruhák helyett nyakig zárt, sötétbarna, puritán öltözéket visel. Zord tekintetű, ellenszenves, a filmben végig paternálisan felette őrködő zongorakísérője felé lép, aki kezet csókol neki. (Ennyit a formális gesztusok és a nők tisztelete közti feltétlen összefüggésről...) "Az élet nem tündérmese" - mondta egy nappal korábban visszautasított kérőjének, a meseírónak, aki most, a hüledezést, feszültséget megtörve, tapsolni kezd.

 
A feminizmus arról (is) szól, hogy tehetséges, munkájukban örömüket lelő nőknek ne kelljen ilyen bejelentéseket tenniük, és tudjanak, merjenek nemet mondani, ha valaki - az egyszeri és megismételhetetlen Embert nem tisztelve bennük - ilyen választás elé állítja őket. Nem csak pl. Maria Anna Mozart vagy Clara Schumann a fájó példák a zene világából - sajnos a 21. századból is tudok olyan esetet, hogy a gyönyörű hangú lány - úgy tűnt, párkapcsolata miatt - feladta az énekesi ambícióit. A napokban (!) jelentette ki egy szenilis politikusunk, hogy a nők a munkahelyükön nem nélkülözhetetlenek, csak a szülőszobán. Pedig anélkül a produktív/művészi munka nélkül, amit a nőknek a társadalmi elvárásokkal dacolcva sikerült véghezvinniük, a világ sokkal kevesebb lenne.
 
A művésznőknek gyakorta sikerült kibújniuk a korlátozások alól, bár ezzel gyakran a társadalom perifériájára is szorultak, rossz erkölcsökkel társították őket. A színésznők, festőnők, stb. házasságkötésük után sokszor kénytelenek voltak felhagyni művészi tevékenységükkel. Az operaénekesi pálya azonban mindig egy többé-kevésbé elfogadott, tiszteletben tartott kitörési formának számított (a teheteséges keveseknek) az elnyomó szerepelvárások alól - de csak mert a szükséges biológiai adottságoknál fogva ezt nemigen lehetett volna férfiakkal megoldani. Ennek ellenére házasságkötése után valóban nélkülöznie kellett a zene világának Jenny Lindet, merült fel bennem a kérdés. A művésznő életrajzának utánanézve, a válasz nem egyértelmű.
 
Jenny Lind Stockholmban született, egyes feltételezések szerint egy tanítónő törvénytelen gyereke volt, emiatt nem tisztázott, anyja házasságkötése után, 1820-ban, vagy annál korábban jött-e világra. Kivételes hangját korán felfedezték, már gyerekként tehetségének megfelelő képzésben részesült. 10 éves korától a színpadon állt, 17 évesen már a svéd opera ünnepelt csillaga. Európa-szerte üdvrivalgással fogadták, fellépései előtt mégis lámpaláz gyötörte. Két évet Franciaországban tanult, de magányosnak érezte magát. Illusztris kérői közt Andersen mellett - "A rút kiskacsa" c. mesét állítólag ő inspirálta, és az író másik meséje nyomán nevezték el "a svéd fülemülének" - Mendelssohn - aki a Lorelei c. operát és az Elijah szoprán szerepét is neki írta - és Chopin szerepelt.
 
Turnéi nyomán jelentős vagyonra tett szert, melyből - kiemelkedő szociális érzékenysége folytán - bőkezűen adakozott kulturális célokra és a rászorulók, pl. beteg gyerekek megsegítésére. Amerikai turnéja során (1851-2) e nagylelkűségét reklámfogásnak is felhasználták, noha nem volt szüksége további népszerűsítésre: amikor partot ért, 40 ezer főnyi üdvrivalgó tömeg fogadta. Majdnem 100 koncertet adott az Egyesült Államokban, és itt ment hozzá Otto Goldsmith zongorakísérőhöz, akitől három gyermeke született. Európába visszatérve az életrajz szerint hivatásos karrierjét feladta (tehát, még ha nem is olyan sokkoló módon, de volt igazság a filmben) viszont ambivalens a leírás, mert ennek ellenére zeneművészeti főiskolai oktatásról illetve számos további fellépésről van még adat. 1870-ben szerepelt utoljára, a férje által szerzett "Ruth" c. műben. (Tehát a film karakterábrázolása nem tűnik hitelesnek, és a visszavonulás annyira nem lehetett drasztikus.)  Részt vett Chopin emlékének ápolásában, Frederick Niecks íróval együtt készítette a zeneszerző életrajzát. Különösen kedvelte Bach zenéjét is. Egész életében elkötelezett volt a társadalom jobbításának lehetőségei iránt, és emellett végrendeletében is kitartott: vagyonának jelentős részét hátrányos helyzetú svéd fiatalok továbbtanulását segítő alapítványra hagyta.
 
Hajókat, parkokat, városrészt, utcákat, szállodát, vendéglőt, operaénekesnőknek megítélt díjat és gyermekkórházat neveztek el róla. Az Andresen-életrajzhoz hasonló fiktív módon egy másik film is megemlékezik róla: "A Lady's Morals" címmel (1930). 1941-ben egy német film készült róla, az általam említett film pedig 2001-es. 2005-ben Elvis Costello operát kezdett írni róla.
 
Látható tehát, hogy életének, munkásságának utánanézve a film hideg, egysíkú, butácska, elnyomott szereplőjénél jóval összetettebb, gazdagabb kép bontakozik ki róla.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Margarete Matzenauer operaénekes (1881–1963)

június 01, 2016 - 12:10

Osztrák-magyar művészcsaládba született, apja karmester, anyja operaénekes. Gyermekkorában tanult énekelni, táncolni, és 1901-ben Weber Oberon-jában lépett fel Puck szerepében. Már karrierje kezdetén komoly feladatokat kapott: Azucena, Carmen, Mignon, Waltraute szerepében nyerte el a közönség tetszését. Európai sikerei után az Egyesült Államokba szerződött, 1911-ben Amneris szerepében debütált a Metropolitanban, amelynek húsz évig tagja maradt. 

 

Victoria de los Angeles spanyol operaénekes (1923–2005)

november 29, 2016 - 20:19

A barcelonai konzervatóriumban tanult, elsõ fellépése is ebben a városban volt. 1947-ben Genfben nemzetközi versenyt nyert és ezzel elindult nemzetközi karrierje. Énekelt Londonban, Párizsban, a salzburgi fesztiválon és Milánóban. Európai sikerei után az Egyesült Államokban fellépett a Carnegie Hallban és a Metropolitanban, 1961-ben Bayreuthban. Ezután fõleg koncerteket vállalt, repertoárján spanyol és francia dalok szerepeltek, bár néha fellépett kedvenc operájában, a Carmenban.

Maria Callas görög-amerikai operaénekes (1923–1977)

december 02, 2016 - 13:47

Az „isteni” jelzővel illetett díva New York-i görög bevándorlók lányaként született. 1937-ben anyjával visszatelepült Görögországba, az athéni konzervatóriumban tanult. Első hivatalos fellépése az athéni Operaházban volt 1941. július 4-én, a Tosca címszerepét énekelte. Rendkívül széles hangterjedelme egyaránt képessé tette a wagneri drámák és a könnyű koloratúr szerepek hibátlan előadására. Hihetetlen hangja, vonzó megjelenése mellett kiváló színészi képességekkel rendelkezett, előadásmódja magával ragadta közönségét.