Következő cikk
Nők lap nélkül

Jenny Lind operaénekesnő

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Jenny Lind operaénekesnő

augusztus 27, 2010 - 10:46

A dán meseíró, Hans Christian Andersen (1805-75) életéről készült filmben - melynek a 2. részét tegnap éjjel adta le az m2 - reménytelen szerelme, a gyönyörű operaénekesnő a zsúfolásig megtelt teremben, többek közt a királyi pár előtt a következőt jelenti ki: "Ma énekelek utoljára. Visszavonulásomnak boldog oka van: férjhez megyek. A jövendő életemet alázatosan és örömmel a férjemnek szentelem." A művésznő a korábbi, dívához illő elegáns ruhák helyett nyakig zárt, sötétbarna, puritán öltözéket visel. Zord tekintetű, ellenszenves, a filmben végig paternálisan felette őrködő zongorakísérője felé lép, aki kezet csókol neki. (Ennyit a formális gesztusok és a nők tisztelete közti feltétlen összefüggésről...) "Az élet nem tündérmese" - mondta egy nappal korábban visszautasított kérőjének, a meseírónak, aki most, a hüledezést, feszültséget megtörve, tapsolni kezd.

 
A feminizmus arról (is) szól, hogy tehetséges, munkájukban örömüket lelő nőknek ne kelljen ilyen bejelentéseket tenniük, és tudjanak, merjenek nemet mondani, ha valaki - az egyszeri és megismételhetetlen Embert nem tisztelve bennük - ilyen választás elé állítja őket. Nem csak pl. Maria Anna Mozart vagy Clara Schumann a fájó példák a zene világából - sajnos a 21. századból is tudok olyan esetet, hogy a gyönyörű hangú lány - úgy tűnt, párkapcsolata miatt - feladta az énekesi ambícióit. A napokban (!) jelentette ki egy szenilis politikusunk, hogy a nők a munkahelyükön nem nélkülözhetetlenek, csak a szülőszobán. Pedig anélkül a produktív/művészi munka nélkül, amit a nőknek a társadalmi elvárásokkal dacolcva sikerült véghezvinniük, a világ sokkal kevesebb lenne.
 
A művésznőknek gyakorta sikerült kibújniuk a korlátozások alól, bár ezzel gyakran a társadalom perifériájára is szorultak, rossz erkölcsökkel társították őket. A színésznők, festőnők, stb. házasságkötésük után sokszor kénytelenek voltak felhagyni művészi tevékenységükkel. Az operaénekesi pálya azonban mindig egy többé-kevésbé elfogadott, tiszteletben tartott kitörési formának számított (a teheteséges keveseknek) az elnyomó szerepelvárások alól - de csak mert a szükséges biológiai adottságoknál fogva ezt nemigen lehetett volna férfiakkal megoldani. Ennek ellenére házasságkötése után valóban nélkülöznie kellett a zene világának Jenny Lindet, merült fel bennem a kérdés. A művésznő életrajzának utánanézve, a válasz nem egyértelmű.
 
Jenny Lind Stockholmban született, egyes feltételezések szerint egy tanítónő törvénytelen gyereke volt, emiatt nem tisztázott, anyja házasságkötése után, 1820-ban, vagy annál korábban jött-e világra. Kivételes hangját korán felfedezték, már gyerekként tehetségének megfelelő képzésben részesült. 10 éves korától a színpadon állt, 17 évesen már a svéd opera ünnepelt csillaga. Európa-szerte üdvrivalgással fogadták, fellépései előtt mégis lámpaláz gyötörte. Két évet Franciaországban tanult, de magányosnak érezte magát. Illusztris kérői közt Andersen mellett - "A rút kiskacsa" c. mesét állítólag ő inspirálta, és az író másik meséje nyomán nevezték el "a svéd fülemülének" - Mendelssohn - aki a Lorelei c. operát és az Elijah szoprán szerepét is neki írta - és Chopin szerepelt.
 
Turnéi nyomán jelentős vagyonra tett szert, melyből - kiemelkedő szociális érzékenysége folytán - bőkezűen adakozott kulturális célokra és a rászorulók, pl. beteg gyerekek megsegítésére. Amerikai turnéja során (1851-2) e nagylelkűségét reklámfogásnak is felhasználták, noha nem volt szüksége további népszerűsítésre: amikor partot ért, 40 ezer főnyi üdvrivalgó tömeg fogadta. Majdnem 100 koncertet adott az Egyesült Államokban, és itt ment hozzá Otto Goldsmith zongorakísérőhöz, akitől három gyermeke született. Európába visszatérve az életrajz szerint hivatásos karrierjét feladta (tehát, még ha nem is olyan sokkoló módon, de volt igazság a filmben) viszont ambivalens a leírás, mert ennek ellenére zeneművészeti főiskolai oktatásról illetve számos további fellépésről van még adat. 1870-ben szerepelt utoljára, a férje által szerzett "Ruth" c. műben. (Tehát a film karakterábrázolása nem tűnik hitelesnek, és a visszavonulás annyira nem lehetett drasztikus.)  Részt vett Chopin emlékének ápolásában, Frederick Niecks íróval együtt készítette a zeneszerző életrajzát. Különösen kedvelte Bach zenéjét is. Egész életében elkötelezett volt a társadalom jobbításának lehetőségei iránt, és emellett végrendeletében is kitartott: vagyonának jelentős részét hátrányos helyzetú svéd fiatalok továbbtanulását segítő alapítványra hagyta.
 
Hajókat, parkokat, városrészt, utcákat, szállodát, vendéglőt, operaénekesnőknek megítélt díjat és gyermekkórházat neveztek el róla. Az Andresen-életrajzhoz hasonló fiktív módon egy másik film is megemlékezik róla: "A Lady's Morals" címmel (1930). 1941-ben egy német film készült róla, az általam említett film pedig 2001-es. 2005-ben Elvis Costello operát kezdett írni róla.
 
Látható tehát, hogy életének, munkásságának utánanézve a film hideg, egysíkú, butácska, elnyomott szereplőjénél jóval összetettebb, gazdagabb kép bontakozik ki róla.

 

 

Elsőként a Scalában: Némethy Ella operaénekes (1895–1961)

április 03, 2018 - 21:41

Budapesten kezdte tanulmányait, majd Milánóban Ettore Paizza tanítványa volt. A budapesti Operaházban 1919-ben volt az első fellépése a Sámson és Delilában. Az elkövetkező években vezető mezzo-szoprán énekessé nőtte ki magát, korának legjobb Wagner énekeseként tartották számon. Külföldön is népszerű volt, fellépett Olaszországban, Dél-Amerikában, Németországban, Spanyolországban. 1948-ban a budapesti Operaház örökös tagjává választották. 

 

Gerster Etelka operaénekes (1855–1920)

június 24, 2019 - 21:22

A tanítóképző elvégzése után Bécsben tanult énekelni, ahol 1876-ban egy növendékhangversenyen meghallotta őt Verdi, és meghívta Velencébe a La Fenice színházhoz. A következő évben Londonban debütált, ahol több operában is fellépett. 1878-ban New Yorkban az Academy of Music-ban lépett fel, a korabeli kritikusok a világ vezető énekesei közé sorolták. Gyönyörű szopránja, hibátlan technikája mellett kiemelték átélőképességét is. 1890-ben, nem sokkal lányának születése után visszavonult a színpadtól. 1896-ban Berlinben kezdett tanítani, iskolája hamar világszerte ismert lett.

Renata Tebaldi olasz operaénekes, lírai szoprán (1922–2004)

december 02, 2017 - 15:24
Renata Tebaldi

A pármai Boito konzervatóriumban tanult, 1944-ben volt az első hivatalos fellépése, és két év múlva már a milánói Scala újramegnyitásán énekelt. 1955 és 1973 között a Metropolitan egyik legünnepeltebb tagja, muzikalitása és hangjának fénye legendás volt. Leghíresebb szerepei a Tosca, Aida és a Pilllangókisasszony voltak.

 

 

 

Báthy Anna operaénekes (1901–1962)

június 13, 2018 - 00:34

1930-ban lett az Állami Operaház tagja, ahol 28 éven át sikert sikerre halmozott. 1950-ben Kiváló művész címmel, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1955-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Gyakran és nagy sikerrel szerepelt külföldön is, fellépett Európa minden jelentős színpadára. Mint dalénekes főleg Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek művészi tolmácsolásával tűnt ki, legnagyobb sikereit azonban operaszerepeiben aratta. 

Margarete Matzenauer operaénekes (1881–1963)

június 01, 2016 - 12:10

Osztrák-magyar művészcsaládba született, apja karmester, anyja operaénekes. Gyermekkorában tanult énekelni, táncolni, és 1901-ben Weber Oberon-jában lépett fel Puck szerepében. Már karrierje kezdetén komoly feladatokat kapott: Azucena, Carmen, Mignon, Waltraute szerepében nyerte el a közönség tetszését. Európai sikerei után az Egyesült Államokba szerződött, 1911-ben Amneris szerepében debütált a Metropolitanban, amelynek húsz évig tagja maradt. 

 

Barbara Gracey Thompson angol jazz-szaxofonista, zeneszerző (b. 1944)

augusztus 18, 2014 - 19:10

1944. július 27-én Oxfordban született Barbara Gracey Thompson MBE angol jazz-szaxofonista, fuvolista, zeneszerző, zenekarvezető. Thompson a Royal College of Music-ban klarinétot, fuvolát, zongorát és klasszikus zeneszerzést tanult, ám Duke Ellington és John Coltrane zenéje a jazz és a szaxofon felé terelte érdeklődését. Munkássága a jazz-rock fúziótól kezdve a népzenéken át a modern klasszikusig terjed, a kortárs jazz és jazz-rock meghatározó zenész egyénisége.

A Ragyogj! c. filmet ihlető művészt is tanította: Bálint Alice (Alice Carrard) magyar/ausztrál zongoraművész

április 09, 2017 - 21:56

Budapesten született 1897-ben, zongaratanár anyjától tanult meg játszani. 9 éves korában felvették a Zeneakadémiára, Thomán István, Bartók Béla, Weiner Leó voltak a mesterei. Kezdetben Budapesten, Bécsben majd világszerte adott koncerteket. 1937-ben, egy malájföldi turnén ismerkedett meg és kötött házasságot Louis Carrardal. 1941-ben Ausztráliában telepedett le, az Australian Broadcasting Commission szervezte koncertjeit.  Tanított is, világhírű zenészek nőttek fel a keze alatt - például David Helfgott, akinek az életéről készült a Ragyogj! c. film.

Florence Sutro amerikai zenész, jogász, feminista (1865–1906)

április 09, 2017 - 22:44

Az első nő az Egyesült Államokban, aki zenei doktorátust szerzett. Zenei tehetsége gyerekkorában jelentkezett, 13 éves korában egy Liszt darab eljátszásával nyert versenyt. A Grand Conservatory of New York hallgatójaként diplomázott. Házasságot kötött Theodore Sutro ügyvéddel, akinek a bíztatására beiratkozott az egyetem jogi karára, 1891-ben diplomázott, de az ügyvédi kamarába nem vették fel. Férjével együtt támogatták a női választójogi mozgalmat, 1895-ben Women in Music and Law címmel írt  könyvet.

Kyung-Wha Chung koreai hegedűművész (sz. 1948)

március 23, 2018 - 20:08

Szöulban született, hatéves korában kezdett hegedülni. Kilencévesen már fellépett a szöuli filharmonikusokkal, a kritikusok szerint hibátlan, érett előadóként mutatkozott be. 1960-tól a New York-i Juilliard School of Music hallgatója, ahol a legendás hegedűtanár, Ivan Galamian növendéke volt. 1970-ben Londonban lépett fel, egy Csajkovszkij darabot adott elő, és egycsapásra világsztár lett. A Decca szerződtette, sorra jelentek meg lemezei. Fellépett a világ valamennyi neves koncerttermében, világhírű zenekarokkal, a legnagyobb karmesterekkel. 

 

Bárdos Alice hegedűművész, tanár (1896–1944)

július 19, 2019 - 16:50

Budapesi zenészcsalád lánya, Hubay Jenő tanítványa volt a Zeneakadémián, 1917-ben végzett. Pályája németországi koncertkörúttal indult, az elkövetkező években Budapesten és európai nagyvárosokban lépett fel. Szende László építésszel és zenekritikussal kötött házassága után 1922-től Szombathelyen éltek, ahol kezdetben magántanítványokkal foglalkozott, majd 1926-tól a zeneiskolában tanított. Gyerekei születése után ismét koncertezett és gyakran volt rádiófelvétele. A város kulturális életének fontos alakja volt, 1936-ban alapító tagja volt a Collegium Musicum együttesnek.

Hedy Lamarr (1914–2000) színésznő és feltaláló

október 17, 2011 - 15:06

A jómódú bécsi bankár lánya, Hedwig Eva Maria Kiesler 1914. november 9-én született. Nem járt iskolába, négyéves korától kezdve házitanárok nevelik, tízéves korában már négy nyelven beszél, kiválóan zongorázik és táncol. 16 évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke, egy év múlva komoly szerepet kap a Geld Auf der Strasse (Pénz az utcán) című filmben. A világhírt az 1932-ben forgatott cseh film, az Extase (Eksztázis) hozza meg, melyben egy rövid jelenetben mezítelenül jelenik meg.

Barbara Strozzi olasz zeneszerző, énekes (1619–1677)

július 30, 2017 - 20:33

Korának híres költője, Giulio Strozzi  házasságon kívül született lánya. Zenei tehetsége rendkívül korán megmutatkozott, apja támogatta és a legjobb tanárokat fogadta mellé. 16 évesen már csodálatosan énekelt és több hangszeren játszott. Tehetséges és termékeny komponista is volt, 1644-ben jelent meg első műve, amelyet a toszkánai nagyhercegnőnek dedikált.  Dalainak szövegét kezdetben apja, majd később ő maga írta. Életművéből kiemelkednek kantátái, melyek hat kötetet tesznek ki.