Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

július 23, 2010 - 17:03

Cserháti Zsuzsa 7 éve, 2003-ban hunyt el, július 23-án, Budapesten.
Azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy ő volt az egyik legfantasztikusabb popénekesnő Magyarországon. Szomorú életpályája sajnos bizonyíték arra is, hogy mennyire elhanyagoljuk tehetségeinket, hiszen a sikeres '70-es évekbeli pályája után az 1980-as években nem sokat szerepelt nagyközönség előtt, félreállították. Csodálatos énekét hallgatva, mindenkiben megfogalmazódik ez a keserű gondolat.

Életpályájáról a wikipédián olvashattok.

 

Rengeteg slágerrel emlékezhetnénk rá, mint pl. a "Boldogság, gyere haza", az "Édes kisfiam", vagy ha stílszerű szeretnék lenni, akkor a "Mennyit ér egy nő" c. dalt tenném ki.
A választásom teljesen önkényes, és azért a "Hamu és gyémánt" lett a nyertes, mert személyes élményem kötődik hozzá: ez szólt az esküvömőn. (Természetesen mindenki sírt a meghatottságtól.)

Kellemes zenehallgatást, szép hétvégét kívánok mindenkinek!

 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

június 09, 2012 - 10:11
Retek Erika és Antoni Rita (KATTINTS A KÉPRE a galéria megtekintéséhez!)

„le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi.” ( 1907)

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya (1938) Ford. Ruzitska Mária, Európa, Femina sorozat, 1986

június 12, 2012 - 14:35
Jelenet Alfred Hitchcock Rebecca című filmjéből

Daphne du Maurier Rebecca c. vaskos (545 oldal), ám gördülékenyen olvasható regénye 1938-ban íródott az ún. „női gótika” tradíciójában, és – ami nem ritka a műfajban – tartalmazza a krimi és a szerelmes regény elemeit is. A borító a csókolózó pár által az utóbbit emeli ki, a látszat szintjén némileg csökkentve a mű komolyságát (ami női szerzők műveivel a kiadói gyakorlatban rendszeresen megesik). A filmváltozatot sem kell ismerni ahhoz, hogy belássuk: ez nem szirup.