Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

július 23, 2010 - 17:03

Cserháti Zsuzsa 7 éve, 2003-ban hunyt el, július 23-án, Budapesten.
Azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy ő volt az egyik legfantasztikusabb popénekesnő Magyarországon. Szomorú életpályája sajnos bizonyíték arra is, hogy mennyire elhanyagoljuk tehetségeinket, hiszen a sikeres '70-es évekbeli pályája után az 1980-as években nem sokat szerepelt nagyközönség előtt, félreállították. Csodálatos énekét hallgatva, mindenkiben megfogalmazódik ez a keserű gondolat.

Életpályájáról a wikipédián olvashattok.

 

Rengeteg slágerrel emlékezhetnénk rá, mint pl. a "Boldogság, gyere haza", az "Édes kisfiam", vagy ha stílszerű szeretnék lenni, akkor a "Mennyit ér egy nő" c. dalt tenném ki.
A választásom teljesen önkényes, és azért a "Hamu és gyémánt" lett a nyertes, mert személyes élményem kötődik hozzá: ez szólt az esküvömőn. (Természetesen mindenki sírt a meghatottságtól.)

Kellemes zenehallgatást, szép hétvégét kívánok mindenkinek!

 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

november 12, 2009 - 13:22

Galgóczi Erzsébet (1930–1989), a magyar irodalmi kánon perifériára szorult írója, aki Földes Jolánhoz hasonlóan még a Világirodalmi Lexikon kiegészítő kötetében sem kaphatott helyet annak ellenére, hogy háromszor jutalmazták József Attila- és egyszer Kossuth-díjjal. Igaz, míg korábban a rendszer keblére ölelte a munkásmúlttal is rendelkező Galgóczit, később – különösen 1956 után – kiesett a kegyeiből.

Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

november 20, 2009 - 10:20

Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes.

A hülyeség kora - filmkritika kicsit másképp

november 30, 2009 - 06:25
A hülyeség kora

Láttam egy filmet, mi több: jópárszor  megnéztem. Nem saját elhatározásomból, hanem félig-meddig muszájból: ifjúsági vetítéseken voltam kísérő. Elsőre döbbenetes volt, másodjára lebilincselő, harmadjára érdekes, negyedjére olyan részletekre is fel tudtam figyelni, melyek fölött addig elsiklottam. Talán most értettem meg a gyermekeimet igazán, akik fejcsóválásom ellenére hatodszor is képesek megnézni ugyanazt a filmet. Ezt én időrablónak tartottam eleddig. Nos, nem volt teljesen igazam.