Dr. Spronz Júlia beszéde, címzett: dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész, Másolatot kap: Papp Károly Országos Rendőrfőkapitány.

Kedves Petike!

Hallom, hogy ti nyomoztok a komondoros Balogh Józsi ügyében. Bizony a csonttörést, akárhogy is forgatjuk, nehéz átminősíteni könnyű testi sértéssé, így nem lehet azért annyira könnyen megúszni a nyomozást.

Pedig már láttunk tőletek szép próbálkozásokat. Például amikor a nagyollóval tucatszor átlyuggattak egy nőt, meg amikor a bántalmazó a konnektorba bedugott kábelt a vízzel teli kádba dobta a felesége mellé, na akkor az emberölés kísérletét csúnyán átminősítettétek könnyű testi sértéssé.

De most ilyen tuti nem lesz, hisz a csonttörés, az mégis csak komoly ügy. Olyannyira, hogy hivatalból üldözendő és még a vádat is ügyész képviseli. Nem úgy mint a családon belüli erőszakos ügyek nagy részében, ahol elvárják a sértett fél aktív szerepvállalását és ha nem tudja leperkálni a 10 ezer forintot, akkor még bíróság elé sem viheti az őt ért erőszakot.

Már nem egy rendőrképzésen vagyok túl, így pontosan ismerem az összes szaftos sztorit arról, hogy a bántalmazott nők milyen fondorlatos módokon akadályozzák a nyomozóhatóság munkáját. Például nem átallanak mindig visszamenni az őket bántalmazó férfihoz, folyton változtatgatják, hogy mit is akarnak, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok. Tudod, mindegyiknek megvan a maga ésszerűsége, csak mi ezt kívülről nem mindig látjuk át. De hadd áruljam el, az amerikai, angol, svéd, osztrák, albán, szlovák nők is pont így viselkednek hasonló helyzetben. Ami más, az a hatósági hozzáállás.

Például ezeken a helyeken tudják, hogy egy bántalmazott nő átlagosan három-hét alkalommal tér vissza, átlagban mintegy hét évet időzve a bántalmazó kapcsoltban, mire végleg ki tud onnan szakadni. Azt is tudják, hogy a legtöbb párkapcsolati erőszak áldozattól nem várható el, hogy nyíltan szembeszálljon az őt hónapokig, évekig, évtizedekig bántalmazó emberrel és a szemébe mondja az őt ért sérelmeket. Főleg a gyanúsítottal egy fedél alatt lakó sértett esetében van ez így. Ezért például az ilyen esetekben nem alkalmaznak szembesítést. És ahelyett, hogy az eljárás sikerességét az áldozatra terhelnék, úgy nyomoznak, mintha sértett nem is lenne. Mint az emberöléses esetekben. Beszerzik a rokonok, szomszédok vallomását, a helyszínre rögtön kiszállva rögzítik a nyomokat, megnézik az orvosi dokumentációt, az esetleges korábbi sérülésekről felvett látleleteket, beszerzik az igazságügyi szakértői véleményeket.

Apropó szakértő: tudtad, hogy nálunk is van már sérülés keletkezési mechanizmus igazságügyi szakértő, aki többek közt meg tudja állapítani, hogy egy sérülés esés vagy ütés következtében állt elő? És az is milyen már, hogy elvárjátok, hogy a sértett 3500 forintot fizessen egy látleletért, míg ti azt ingyen ki tudjátok kérni. 

Na és így, ha alkalmazzátok ezeket a máshol jól bevált fogásokat, akkor családon belüli erőszak miatt el lehet ítélni valakit úgy is, ha a partnere – hozzátartozóként – megtagadja a vallomástételt. Mert azért ti sem gondoljátok komolyan, hogy amikor együtt kell várakozni a terem előtt, vagy egyszerre engedik el a meghallgatás után a két felet, vagy amikor a hatóság épülete előtt ott várakozik a bántalmazó népes pereputtya, bárki is úgy érezné, hogy biztonságban van és következmények nélkül vallomást tehet. Nálunk meg még a távoltartás elrendeléséről szóló tárgyaláson is egyszerre hívják be a feleket. Aztán jó esetben 30 napra el is rendelik. Míg más országban hónapokra, évekre szól a távoltartás. Hej, de jó lenne itt egy átfogó reform!

Nem hallgattál Karcsikára. Pedig ők is szívtak sokáig, mondogatták, mondogatták, hogy „hát kérem, míg vér nem folyik, addig nem tudunk mit tenni”. Aztán már 2003-ban lett belső szabályzatuk a családon belüli erőszak rendőri kezeléséről. És ettől jobb lett. No meg, hogy a témával foglalkozó civil szervezeteket bevonják a képzéseikbe.

Hát hajrá! Mi itt vagyunk, segítünk.