Saját fürdőszoba

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Saját fürdőszoba

április 13, 2012 - 20:28

A segítség című, Kathryn Stockett regénye alapján készült film a ’60-as évek Amerikájában, ezen belül Jacksonban, Mississippi állam fővárosában játszódik, a feketék polgárjogi mozgalmának idején. Rosa Parks híres akcióján-amikor nem adta át a helyét a buszon egy fehér utasnak-már túl van a társadalom, és az afro-amerikaiak egy része Martin Luther King vezetésével küzd a faji megkülönböztetés ellen, a feketék jogegyenlőségéért.

Annak, aki csak felületesen tájékozott az amerikai történelemben, meglepő lehet, hogy a feketéket még a „civilizált” 20. század második felében is úgy kezelik fehér munkaadóik, mintha a rabszolgafelszabadítás meg sem történt volna. A filmben elsősorban azoknak az afro-amerikai nőknek az életét ismerhetjük meg, akik háztartási alkalmazottként dolgoznak a fehéreknél. Főznek, takarítanak, gyerekeket nevelnek, tehát bejárónőnek is nevezhetnénk őket; a valóságban azonban minden szempontból alacsonyabb rendűnek számítanak. Engedelmeskedniük kell munkaadóiknak, el kell tűrniük a megalázó bánásmódot, különben könnyen előfordulhat, hogy nem lesz munkájuk. Mások gyerekeire vigyáznak, miközben saját gyerekeiket kénytelenek másra bízni.

A történet alapja egy könyv megírása, majd kiadása és fogadtatása. A fiatal, fehér, jómódú családból származó nő, Skeeter újságírónak készül. Munkát kap egy lapnál, ahol különböző, a háztartásban előforduló problémákkal kapcsolatos olvasói levelekre kellene válaszolnia. Ez adja az apropót ahhoz, hogy beszélhessen egyik barátnője háztartási alkalmazottjával, Aibileen-nel. Skeeter közben egyre inkább ráébred arra, hogy ezek az afro-amerikai nők milyen embertelen körülmények között, megalázó helyzetben dolgoznak, így belefog egy interjúkötetbe, amiben ők lehetnek a főszereplők. A vállalkozás nem veszélytelen, az alkalmazottak először-érthető okokból-nem mernek nyilatkozni. Sok idő kell ahhoz, hogy megtörjön a jég, de nem sokkal azután, hogy Minny, Aibileen barátnője is megnyílik, több nő követi a példáját, és meséli el a néha szomorú, máskor egyenesen bizarr és szarkasztikus történeteit.

Az interjúkötet készítése alatt nemcsak a fehér nők és afro-amerikai alkalmazottaik életébe láthatunk bele, hanem a mélyben zajló társadalmi folyamatokról is képet kapunk. A film - valószínűleg szándékosan-karikatúraszerű képet fest a felső-középosztálybeli családokról, ezen belül is elsősorban az „unatkozó” feleségekről, anyákról. Ha kellően naivak lennénk, arra számítanánk, hogy ezek a nők szolidárisak lesznek fekete nőtársaikkal, vagy legalább azt megértik, milyen érzés lehet elveszíteni egy gyereket. De sorsközösségről szó sem lehet. Ahogy Beauvoir is írja A második nem-ben, a nők különböző csoportjai nem alkotnak egységet, hiszen nincs közös múltjuk, érdekeik különbözőek, egymástól elszakadva élnek, férfiakkal egy háztartásban. Nem egymáshoz fűzi őket szoros kötelék, hanem a férfiakhoz, vagyis lényegében elnyomóikhoz.

Mindezek ismeretében érthető csak meg, hogy az egyik fehér nő, Hilly miért kezdeményezi, hogy a bejárónők külön fürdőszobát kapjanak, és miért támogatja ezt a lakosság elsöprő többsége. Az irracionális rettegés attól, hogy a feketék „más betegségeket terjesztenek”, mint a fehérek, vagy lopnak, nemcsak a jól ismert rasszista beidegződéseket szemlélteti, hanem azt is, hogyan helyezik magukat a fehér nők az afro-amerikai nők fölé. Hilly és társai nagyon összetartóak egymással, de csak addig, amíg valaki ki nem lóg a sorból. Skeeternek azt még elnéznék, hogy 23 évesen se gyereke, se férje-igaz, próbálják őt férfiakkal összehozni-azt viszont már nem, hogy szóba mer állni a fekete alkalmazottakkal. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy valaki nemkívánatos legyen az „elit” társaságban. Csak ő és Celia viselkednek szolidárisan az alkalmazottakkal, de mindkettőjüknek nyomós okuk van arra, hogy megkérdőjelezzék a fennálló viszonyokat. Skeeter számára fekete dajkája jelentette gyerekkorában a lelki támaszt; Celiának pedig „nincs vesztenivalója”, hiszen már rég kiközösítették a fehér nők.

Az elmesélt történetek a komoly mondanivaló ellenére sokszor nevettetik meg a nézőt. A humorra, a szereplők néhol túlzóan leegyszerűsített ábrázolására és didaktikusságra szükség is van, mert ez a szerkezet teszi könnyebben befogadhatóvá, eladhatóvá és alapvetően szórakoztatóvá ezt a filmet. Nemcsak azok fogják élvezni, akik aktívan foglalkoznak a nők vagy a feketék jogaival, hanem azok is, akik egy kicsit nyitottak a társadalmi együttélés problémái felé.

A segítség (The help)

színes, feliratos, amerikai-indiai-emirátusokbeli filmdráma, 146 perc, 2011

Rendező: Tate Taylor

Író: Kathryn Stockett

Forgatókönyvíró: Tate Taylor

Zeneszerző: Thomas Newman

Operatőr: Stephen Goldblatt

Producer: Chris Columbus, Michael Barnathan, Brunson Green

Vágó: Hughes Winborne

Szereplők: Emma Stone (Eugenia 'Skeeter' Phelan), Viola Davis (Aibileen Clark), Bryce Dallas Howard (Hilly Holbrook), Octavia Spencer (Minny Jackson), Jessica Chastain (Celia Foote), Ahna O’Reily (Elizabeth Leefolt), Allison Janney (Charlotte Phelan), Anna Camp (Jolene French).

 

 

Mi a felnőttség? – Identitáskeresés és a nőiséghez való viszony alakulása Carson McCullers Az esküvői vendég (1948) c. regényében

szeptember 17, 2010 - 12:36

A cselekményben nem túl fordulatos, inkább a főszereplő gondolataiba betekintést engedő mű a tizenkét éves Frankie-ről szól, aki a nyarat a városban egyedül kószálva, vagy otthon, az afro-amerikai szakácsnővel, Berenice-szel, és hatéves unokatestvérével, John Henry-vel kártyázva, beszélgetve tölti. Jól érzi magát velük, de elvágyódik, és ez az elvágyódás párhuzamban áll önmaga, saját identitása keresésével. Akárcsak a „Magányos vadász a szív” hősnője, Mick, ő is túl magas kortársaihoz képest, és „fiús” külsejű:

Rosa Parks amerikai polgárjogi aktivista (1913–2005)

december 31, 2016 - 21:29

1955. december elsején a munkából hazatérő, fáradt, feketebőrű Rosa Parks leült a buszon egy, a fehérek számára fenntartott helyre. Amikor egy fehér férfi szólt neki, álljon fel, ő akar leülni, Rosa ülve maradt. Nem állt fel a buszvezető felszólítására sem. Ez az esemény indította el Montgomeryben a busz-bojkottot, ez adott lökést a polgárjogi harcosoknak, élükön az ifjabb Martin Luther Kinggel, a mozgalom országossá tételéhez. 

Ajánlott nőközpontú/feminista filmek listája

szeptember 09, 2010 - 11:49
Köszönjük a szerzőnek, hogy engedélyezte a lista átvételét!

Első megjelenés: Réka M. Cristian. “Gender and Cinema: All Sides of the Camera” in Réka M. Cristian & Zoltán Dragon. Encounters of the Filmic Kind: Guidebook to Film Theories. Szeged: JatePress Szegedi Egyetemi Kiadó, 2008, 83-104. (Ez a lista a 103. oldalon található.)

A dőlt betűs részek a szerkesztő kiegészítései.

 

Nőközpontú/feminista filmek

 

Where Are My Children (1916, dir. Lois Weber)

Mantrap (1926, dir. Victor Fleming)

A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

május 17, 2011 - 10:08
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl.

Maya Angelou: Mégis szállok

április 26, 2018 - 23:10

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?

Az Egyesült Államok első fekete női jogásza: Charlotte E. Ray

január 13, 2018 - 20:23

New York City-ben született 1850-ben, apja lelkész, újságíró és elkötelezett abolicionista volt. Washingtonban az Institution for the Education of Colored Youth elvégzése után a Howard University tanítóképző karán kezdett tanítani. C.E. Ray néven – hogy ne derüljön ki női mivolta – sikerrel jelentkezett az egyetemi jogi karára, 1872-ben diplomázott. Amerikában ő volt a harmadik jogot végzett nő. Ugyanabban az évben ő volt az első nő, akit a District of Columbia ügyvédi kamarája felvett tagjai közé és ezzel jogosulttá vált praktizálni.

A hülyeség kora - filmkritika kicsit másképp

november 30, 2009 - 06:25
A hülyeség kora

Láttam egy filmet, mi több: jópárszor  megnéztem. Nem saját elhatározásomból, hanem félig-meddig muszájból: ifjúsági vetítéseken voltam kísérő. Elsőre döbbenetes volt, másodjára lebilincselő, harmadjára érdekes, negyedjére olyan részletekre is fel tudtam figyelni, melyek fölött addig elsiklottam. Talán most értettem meg a gyermekeimet igazán, akik fejcsóválásom ellenére hatodszor is képesek megnézni ugyanazt a filmet. Ezt én időrablónak tartottam eleddig. Nos, nem volt teljesen igazam.
 

A lány és a farkas, avagy nem félünk az Alkonyattól

június 02, 2011 - 10:05

Az amerikai kritika – érdemtelenül – nagyon csúnyán lehúzta Catherine Hardwicke filmjét, és a magyar vélemények is – szerintem eltúlzottan – fanyalgók. "Piroskás Twilightnak" nevezik az alkotást – véleményem szerint ez egyértelműen előítélet (az azonos rendező miatt). Nekem az Alkonyat helyett inkább Shyamalan A falu c. művével (amit nagyon kedvelek) támadtak asszociációim. Adott egy (noha mérsékelten, de) lázadó, kívülálló, bátor hősnő, Valerie.

Néger sisterhood a szolgaságban - Toni Morrison: A kedves

december 14, 2009 - 11:07

Toni Morrison regényeiben nagy szerepet kapnak a nők, a női közösség identitásépítő és –erősítő szerepe, az alávetettség és a rabszolgaság kérdése, az ősi afrikai kultúra és hiedelemvilág szolgaságban is tovább élő, összekovácsoló ereje. Prózájára erőteljes líraiság, szuggesztív lüktetés jellemző, dús, burjánzó szövegek, melyek a néger ősi dallamokat vagy épp annak modernebb, amerikaibb változatát, a dzsessz ritmusát pulzálják.

Női karakterek és science-fiction 3.

március 22, 2010 - 09:34

Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.