Betti Alver észt költő, író (1906–1989)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Betti Alver észt költő, író (1906–1989)

november 19, 2020 - 00:06
Az észt irodalom ikonikus alakja.

Tartuban született, munkáscsalád lánya. Az övé volt az első generáció, mely anyanyelvén tanulhatott az iskolában. Szülővárosa egyetemén tanult, már diákkorában kezdett publikálni, később az Arbujad nevű írói csoport tagja lett. 1927-ben jelent meg Tuulearmuke címmel első regénye, két évre rá egy elbeszéléskötet, Invaliidid címmel. A harmincas évektől főleg verseket írt, melyeket sok nyelvre lefordítottak, hazáján kívül is igen népszerű volt. 

Magyarul többek között az Északi vártán; A végtelenség szomja; Csillagok órája; Észt költők; Költőnők antológiája; Szonett, aranykulcs…; Harangok halk kondulása című kötetekben jelentek meg versei. 

 

Betti Alver: A tulipiros ernyő 

Milyen magas volt asztal, mennyezet!
Milyen közel a nap!
Milyen közel az ég, messzi a kerti
Még kicsi voltam.

Kicsi voltam még, de már áhitoztam,
jobban, mint bababútorra; babára,
jobban, mint képeskönyvre,
jobban, mint tenyerembe zárt madárra,
jobban kívántam,
mint kockázni a csillagokkal,
labdázni a holddal,
éretlen egresnél jobban kivártam,
áhítoztam rá,
sóvárogtam érte -
egy tulipiros ernyő volt a vágyam.

És aztán végre, végre-valahára
ott volt a kezemben,
ott volt szívemre zárva,
hónom alatt, ölemben,
majd becsuktam, majd felnyitottam,
viharzottam vele, futottam,
sikongva emelgettem
fel, a nagy nap felé,
hogy csak úgy lobogott,
az én külön kis piros napomat.

Hol jobbkezemben táncolt,
hol balkezemben röpítettem,
szökdeltem- és visongtam,
szerettem volna cigánykerekezni!

Anyám kiszólt az ablakon:
- Légy csendesebben!
Hagyd Ott az ernyőt a padon
s gyere be
enni.

Milyen magas volt asztal, mennyezet!
Milyen közel a nap!
Milyen közel az ég, messzi a kert!
Még kicsi voltam.
Az ebédet gyorsan bekaptam,
és már szaladtam,
kezem még a kilincsen,
lábam már kiszökkent az ajtón –

de a hang torkomban rekedt,
értetlen álltam.
Az én kis napom ott hevert
eltörve,
széttörve,
ott hevert kettébe törve.

Egyszerre messzire szállt
az igazi nap.
Mennyezet, asztal a régi volt,
csak sokkal alacsonyabb.
Még kicsi voltam,
még nem értettem semmit,
nem fogtam fel, nem vettem észre,
csak falnak ejtettem fejem
s elsírtam
életem
első nagy gyászát.

Nem tudtam kérdezni, szólni,
elpanaszolni
fájdalmam áradását.

Anyám ígérte: vesz majd
új ernyőt, ennél is szebbet.

De nekem új,
új
nem kellett többet.

Rab Zsuzsa fordítása

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Takács Zsuzsa költő, műfordító (sz. 1938)

november 14, 2018 - 18:54
Takács Zsuzsa dedikál az Ünnepi Könyvhéten (Fotó: Vadas Róbert)

Az ELTE spanyol-olasz szakán végzett 1963-ban, majd Havannában egyetemi lektorként dolgozott. 1964 és 2002 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen spanyol társadalomtudományi szaknyelvet tanított. Elsősorban spanyol, olasz, katalán, portugál és angol költőket fordít. Első verseskötete, a Némajáték, 1970-ben jelent meg a Szépirodalmi kiadónál. Számtalan hazai és külföldi díjat kapott, 2003-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője kitüntetést nyerte el.

Egyik lánya Lengyel Anna műfordító, dramaturg. 

Néhány kötete:

Fertsek Elza író, tanító, iparművész (1889–1974)

május 15, 2018 - 12:10
Fertsek Elza (a jobb szélen) Náray Antalné és Dohnányi Ernőné társaságában 1942-ben

Balassagyarmaton született, a Budapesti Tanítónőképzőbe járt, ahol 1908-ban végzett. Csipkekészítést is tanult, munkáival több hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1934-ben Fertsek Ferenc néven kezdett publikálni. Kezdetben napi- és hetilapokban jelentek meg elbeszélései, hamarosan a Nyugat  állandó szerzői közé tartozott, több regényét is kiadták.

Néhány munkája:

  • Egészségesen távozott;
  • Pubi és a körülmények;
  • Bábu a polcon;
  • Boldogok éneke;
  • Fickó meg a többiek.

Oravecz Paula író (1903–1990)

november 14, 2018 - 22:26

A Gyermekvédő Liga intézetében tanult 16 éves koráig, utána gyári munkásként dolgozott. Később vőlegénye után kivándorolt Brazíliába, ahol összeházasodtak. Orvos férje mellett dolgozott műtősnőként, első novellája a helyi lapban jelent meg. Férje halála után, a harmincas években tért haza, megjelenő írásai hamarosan népszerűek lettek. Elbeszélései, regényei fő témája a szegények élete, kiszolgáltatottságuk, reménytelen sorsuk. 1945-ben házasságot kötött Déry Tiborral, azonban a férfi sorozatos hűtlenségei miatt néhány év múlva elváltak. Emlékiratán dolgozva halt meg 1990-ben.