Takács Zsuzsa költő, műfordító (sz. 1938)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Takács Zsuzsa költő, műfordító (sz. 1938)

november 14, 2018 - 18:54

Takács Zsuzsa dedikál az Ünnepi Könyvhéten (Fotó: Vadas Róbert)

Az ELTE spanyol-olasz szakán végzett 1963-ban, majd Havannában egyetemi lektorként dolgozott. 1964 és 2002 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen spanyol társadalomtudományi szaknyelvet tanított. Elsősorban spanyol, olasz, katalán, portugál és angol költőket fordít. Első verseskötete, a Némajáték, 1970-ben jelent meg a Szépirodalmi kiadónál. Számtalan hazai és külföldi díjat kapott, 2003-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője kitüntetést nyerte el.

Egyik lánya Lengyel Anna műfordító, dramaturg. 

Néhány kötete:

  • A búcsúzás részletei,
  • Tükörfolyosó,
  • Eltékozolt esélyem,
  • Viszonyok könnye,
  • Tárgyak könnye,
  • Utószó,
  • A bűnök számbavétele,
  • A letakart óra,
  • Üdvözlégy, utazás.

 

Takács Zsuzsa: Ha van lelkünk ugyan

Nincs egyetlen alakja. Hát éppen ez!
Bízhatunk-e abban, aki szüntelenül változtatja
külsejét: a Vak Remény? Hol koldus az utca-
sarkon, hol fiatal nő, mások szolgálója, aki
gazdáival együtt Auschwitzba megy, a Duna-
deltába vagy Vorkutára, és szolgálja ott is
őket: kikaparja a hó alól a gyökeret vagy kukázik
nekik. Aggastyán, aki történeteket mond, hogy
a lelket tartsa bennünk, ha van lelkünk ugyan,
és nem fajfenttartó állatok vagyunk csak.

Mikor a szokásos nyolc óra helyett hetekig tart
az éjjel vagy éveken keresztül, évtizedeken át,
s ha feltűnik a nap, csak tévedésből virrad ránk,
bízzunk-e benne még? Amikor klímás buszaikkal
megérkeznek a katasztrófaturisták lepusztult
városunkba, és zsarnokunk heréltje körbevezeti
őket a luxusszállodában, és megnyitja az arany-
csapokat, de: nem ezért fizettek – verik az asztalt –
hogy whiskyt vedeljenek a Patyomkin faluban,
hanem találkozni akarnak velünk is – mondják.

Vannak-e jogaink, szappanunk, vannak-e könyveink?
Fizetett túlóra, kórházak, iskola? – kérdezik.
Az árvaházakról faggatnak különösképp, mert
olyanban már jártak valahol, és legcikibb emlékük
az maradt. S hogy volna-e kedvünk utazni, ahogyan
ők teszik? Egy ázsiai szökőárról mesélnek, fotókat
mutogatnak: ott láthatók maguk is, magyarázzák,
nyakukban a Sony-felvevőgéppel az iszapba ragadt
tetemek fölött. Hellyel kínálnak és lazacot hozatnak:
eszünk-e velük? S mi állunk csak a bekamerázott

étteremben, kopog a szemünk, de nem eszünk.
Ha zavar, hogy néznek, elfordulnak inkább –
ajánlják – de hiszen minket mindig néznek! –
feleljük, s csak bámuljuk őket: milyen szépek.
Reménykedünk-e még? – kérdezik, s eszünkbe
jut a koldus a Petőfi Sándor utca sarkán, a fiatal
nő, aki Auschwitzba jött velünk, a Duna-deltába
vagy Vorkutára. És villognak a vakuk,
kattognak a gépek, hogy ne keverjenek össze
másokkal minket, fölírják a helyet és az évet.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



„Minden reggel szárnyaim nőnek / S alkonyatra letöri az élet” – Miklós Jutka költő, fotográfus

július 24, 2010 - 16:36
1887. (más forrás szerint 1884) szept. 7-én született Berettyóújfaluban, Militzer Júlia néven, tízgyermekes zsidó családban, apja jómódú gazdálkodó. Gyerekkorától írt, első verse tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelentek meg.
 

Urr Ida költő, orvos (1904–1989)

november 12, 2018 - 20:29

Kassán született, ott érettségizett, orvosi diplomát a budapesti egyetemen szerzett. Még egyetemi hallgató, amikor megjelenik első verseskötete. Kassán kezd praktizálni, a harmincas években Budapesten kap állást, komoly figyelmet szentelt a szociális kérdéseknek. A második világháború alatt a Svéd Vöröskereszt orvosa, zsidókat bújtat, sok ember életét menti meg. A háború után belgyógyász főorvos, a Magyar Gerontológiai Társaság tagja. Irodalmi munkásságát sem adta fel, több kötete jelent meg. A Yad Vashem 1989-ben a Világ Igaza címmel jutalmazta embermentő tevékenységéért.

Hervay Gizella koltő (1934–1982)

október 13, 2020 - 00:44
Hervay Gizella (Fotó: Csigó László, részlet)

Makón született, középiskoláit Zilahon végezte. Néhány félévet végzett a kolozsvári Színművészeti Főiskolán, majd 1953-tól átiratkozott a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakára. Ebben az időben jelentek meg első versei és versfordításai. Diplomájának megszerzése után a Napsugár című lapnál dolgozott, majd 1957-ben Bukarestbe költözött, ahol az Ifjúmunkás munkatársa lett és tanított a magyar líceumban is. Szilágyi Domokossal kötött házasságából egy fia született. 1963-ban jelent meg első verseskötete Virág a végtelenben címmel.