Bábafilm - magyar dokumentumfilm, rendezte Surányi Z. András, 1997
Hat nyugdíjas bábaasszony a film szereplője. Erdély magyarlakta vidékein, többnyire orvos nélkül, nagyon mostoha körülmények között vezettek szüléseket, ápoltak betegeket.
Autista gyermeket nevelni nagy kihívás: optimista felfogásban kiszínesíti az életünket, átrendezi az értékrendünket, addig nem ismert világot tár fel, telis-teli van szeretettel. Míg pesszimista felfogásban ott vannak a napi konfliktusok, stresszel terhelt hétköznapok akár a gyermek állapotából adódóan, akár a környezettel kapcsolatos összeütközések révén. És ott van a szülői szorongás, aggódás is, hogy milyen élete, jövője lesz akár nélkülünk is ebben a nagyon is a normalitást szűken értelmezett világban.
Ennek kapcsán egy idézet jut eszembe John F. Kennedy-től: “Az élet törvenye a Változás. És azok, akik csak a múltra, vagy a jelenre figyelnek, minden bizonnyal elszalasztják a jövőt.” Körülnéztem a jelenben, és... tetszik a jövő, ami körvonalazódni látszik. Egy új trend van születőben.
Karrier – e szó hallatán középkorú, nadrágkosztümös, szigorú fellépésű vezérigazgató asszonyt szokás elképzelni, aki a maga rideg lényével és megkeményedett arcvonásaival bizonyára pocsék feleség és anya. Már ha egyáltalán az – fiatalabb kiadásáról előre borítékolható, hogy ha így folytatja, nem lesz egyik sem. Vagy mert viszolyog e szerepektől, vagy mert hiába keres olyan férfit, akinek ő a maga antinő mivoltában kellene.
