Mary Sargant Florence angol festő, feminista (1857–1954)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Mary Sargant Florence angol festő, feminista (1857–1954)

május 04, 2017 - 21:47
A szüfrazsettek elkötelezett támogatójaként plakátokat készített a mozgalom népszerűsítésére.

Mary Sargant Florence lányával, Alix Strachey-vel

Londonban született, Párizsban tanult festeni, a New English Art Club tagja volt. Portréi és tájképei mellett látványos freskóival vált ismertté. A szüfrazsettek elkötelezett támogatójaként plakátokat készített a mozgalom népszerűsítésére. 1915-ben részt vett a hágai Békekongresszuson. Több publikációja jelent meg művészeti  és nőmozgalmi témákban, társszerzője volt a Militarism versus Feminism: An Enquiry and a Policy Demonstrating that Militarism involves the Subjection of Women című könyvnek. Fia közgazdász lett, lánya, Alix Strachey pedig pszichoanalitikus Freud fordítója. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

A svéd nőmozgalom élén: Elin Wägner

május 15, 2016 - 23:41
Elin Wägner 1897-ben

A svéd feminista mozgalom egyik alapítója és vezéralakja Lundban született 1882-ben. Diákkorában az iskolai újságot szerkesztette, tanulmányai befejezése után újságíró lett. Első regénye Från det Jordiska Museet címmel 1907-ben jelent meg. Írásainak gyakori főszereplője a független, önálló, jogaiért harcoló nő. A női választójogi mozgalom egyik vezetőjeként ő képviselte a svéd nőket 1909-ben a londoni nemzetközi nőkongresszuson. 1913 és 1914 között társaival több, mint 350 000 aláírást gyűjtöttek össze a nők szavazati jogának törvénybe iktatásáért.