Svájcban 1971-ben kaptak a nők szavazati jogot, ugyanebben az évben választották be a Nemzeti Tanácsba a családjogra szakosodott, a nők egyenlőségéért küzdő ügyvédet. 1977-ben ő lett az első Nationalratspräsidentin (a Nemzeti Tanács elnöknője).
Az első román jogásznő, és az első nő, aki Európában jogi doktorátust szerzett. 1884-ben jelentkezett a párizsi egyetem jogi fakultására, ahol gyanakvással fogadták, az is előfordult, hogy a portás nem akarta beengedni az épületbe. Az első év befejezése után azonban az egyetem professzora, Colmet De Santerre nagyon elismerően nyilatkozott róla. 1890-ben védte meg doktori értekezését, melynek témája az anyák jogi helyzete volt. 1891-ben felvették a román ügyvédi kamarába, de praktizálni - ügyfelek híján - nem tudott.
1972-ben ő volt az első nő, akit kineveztek a Columbia University professzorának. 1992-ben Clinton elnök javaslatára a legfelsőbb bíróság tagja lett. Egész életében a nőjogok elkötelezett támogatója volt, nevéhez fűződik az ACLU (American Civil Liberties Union) Women's Rights Project elindítása. Pályafutása alatt számtalan nemi alapú diszkriminációs ügyben hozott precedens értékű döntést.
1883-ban ő volt az első nő, aki ausztrál egyetemen diplomát kapott. Tanított Ballaratban, Sydneyben, Melbournben. Az 1890-es években került kapcsolatba a női választójogi mozgalommal, amelynek lelkes támogatója lett. 1912-14 között megválasztották a Women's Political Association alelnökének. 1914-ben belépett a Labor Party-ba, a Women's League of Socialists tagja volt. Kortársai szerint szellemes, meggyőző, tanulságos előadó és vitázó volt. Meggyőződéses pacifista, ellenezte a kötelező katonai szolgálatot is, hatásos háborúellenes beszédeket tartott.
