• Wu életében számos elismerésben részesült: első nőként kapta a Research Corporation Awardot (1958), valamint a Cyrus B. Comstock-díjat (1964). Hetedik nőként választották a National Academy of Sciences tagjai közé, 1962-ben John Price Wetherill-éremmel jutalmazták, 1975-ben a National Medal of Science birtokosa, 1978-ben pedig az első Wolf-díj kitüntetettje lett.
  • 1974-ben az Industrial Research Magazine az év természettudósaként jelentette meg nevét, 1976-ban az Amerikai Fizikai Társulat első női elnökévé vált. 1990-ben a Kínai Természettudományi Akadémia róla nevezte el az Asteroid 2752 karaktersor alatt számon tartott égi objektumot.

Csien-Siung Wu kínai-amerikai kísérleti atomfizikus

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Csien-Siung Wu kínai-amerikai kísérleti atomfizikus

augusztus 04, 2016 - 21:48
Csien-Siung Wu 1912. május 31-én született Kína Jiangsu tartományában. Liuhei családjában fontos szerepet játszott az oktatás, anyja tanár, apja mérnök volt; fiatal korától kezdve ösztönözték érdeklődését a matematika és a természettudományok iránt.

Csien-Siung Wu kínai-amerikai kísérleti atomfizikus

Csien-Siung Wu 1912. május 31-én született Kína Jiangsu tartományában. Liuhei családjában fontos szerepet játszott az oktatás, anyja tanár, apja mérnök volt; fiatal korától kezdve ösztönözték érdeklődését a matematika és a természettudományok iránt.

1930-ban beiratkozott a Nanjing Egyetemre, ahol először matematikát kezdett tanulni, viszont Marie Curie által inspirált érdeklődésének középpontjába hamar a fizika került. 1934-ben kiemelkedő eredménnyel kapta kézhez diplomáját, ezután tovább folytatta tanulmányait a Zhejiang Egyetemen és Jing-Wei Gu mentoraltjaként 1935 és 1936 között először vett részt kutatásban, röntgenkrisztallográfiával foglalkoztak az Academia Sinicán.

Dr. Gu biztatására 1936-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött, a Kaliforniai Egyetemre látogatott, itt találkozott Ernest Lawrence professzorral, a ciklotron megépítőjével. 1940-ben doktorált, kutatómunkájában az urán radioaktív bomlására fókuszált.

1942-ben összeházasodott Luke Csia-Liu Juannal, átköltöztek a keleti partra, Wu először a Smith College alkalmazásában állt, majd néhány év után ajánlatot kapott a Princetontól, az egyetem első női előadóvá vált.

1944-ben csatlakozott a Manhattan-tervhez, részt vett az uránérc-gazdagítás módszerének kidolgozásában. 1947-ben fiuk született, Vincent Wej-Cseng Juan, aki később anyja nyomdokait követte a fizika területén.

Wu karrierje nagy részét a Fizika Tanszéken töltötte a Columbián a gyenge kölcsönhatással és a béta-bomlással kapcsolatos vizsgálatok aktív kivitelezőjeként. 1956-ban Csung-Dao Lee és Csen Ning Jang elméleti fizikusok felvetették a paritássértés jelenségének lehetőségét. Az egyik bizonyító kísérletet Lee-vel való konzultációja után Wu tervezte meg, ám a szükséges – majd 0 K-es – hőmérsékletet a Columbián nem tudták biztosítani, ezért felkereste Ernest Ambler brit kutatót, hogy Washingtonban az alacsony hőmérsékletű laboratóriumokban lássanak neki. Három specialista csatlakozott a munkához: Ralph Hudson, Raymond Hayward és Dale Hoppes.

Velük párhuzamosan további két kutatócsoport végzett szinte egy időben sikeres méréseket más módszerekkel. 1957 tavaszán mindhárom cikket megjelentették a Physical Review-ban. Ugyanebben az évben Lee és Jang Nobel-díjat kaptak, a kísérleti fizikusok száma és vizsgálataik időrendisége nehézséget okozott volna a harmadik hely betöltésének lehetőségében.

Wu utolsó projektje a molekuláris változásokra koncentrált a sarlósejtes vérszegénység okozta hemoglobin-deformálódás során. 1981-ben nyugdíjba vonult, szabadidejét oktatási programokra fordította Kínában, Tajvanon és az Egyesült Államokban. Támogatta a nők jelenlétét az STEM-ben (Science, Technology, Engineering and Mathematics), előadásokat tartott, hogy példát mutasson a természettudományokkal foglalkozó lányoknak szerte a világon.

Wu életében számos elismerésben részesült: első nőként kapta a Research Corporation Awardot (1958), valamint a Cyrus B. Comstock-díjat (1964). Hetedik nőként választották a National Academy of Sciences tagjai közé, 1962-ben John Price Wetherill-éremmel jutalmazták, 1975-ben a National Medal of Science birtokosa, 1978-ben pedig az első Wolf-díj kitüntetettje lett. 1974-ben az Industrial Research Magazine az év természettudósaként jelentette meg nevét, 1976-ban az Amerikai Fizikai Társulat első női elnökévé vált. 1990-ben a Kínai Természettudományi Akadémia róla nevezte el az Asteroid 2752 karaktersor alatt számon tartott égi objektumot.

1995-ben Csung-Dao Lí, Csen Ning Jang, Samuel C. C. Ting és Juan T. Lee megalapították a Wu Csien-Siung Education Foundationt Tajvanon azzal a céllal, hogy a szervezet biztosítsa a fiatal természettudós tehetségek ösztöndíjas oktatását.

Csien-Siung Wu 1997. február 16-án stroke-ban hunyt el New York Cityben.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Elsa Neumann német fizikus (1872–1902) 

augusztus 29, 2017 - 00:24

1890-ben szerezte meg tanítói oklevelét, egyetemen szeretett volna továbbtanulni. Mivel nők nem lehettek egyetemi hallgatók, egyenként megkérte a fizikus, matematikus, kémikus, filozófus professzorokat, hogy látogathassa óráikat. Többek között megkapta Emil Warburg és Max Planck támogatását is. 1898-ban az oktatási minisztérium különleges engedélyével Über die Polarisationskapazität umkehrbarer Elektroden címmel benyújtotta és megvédte doktori disszertációját, amely megjelent a rangos Annalen der Physik folyóiratban is.

Grace Murray Hopper matematikus, "a szoftver nagyasszonya" (1906-1992)

január 03, 2013 - 17:14

 A The Grand Old Lady of Software (A szoftver nagyasszonya), Grandma COBOL (COBOL nagyi) és az Amazing Grace (Bámulatos Grace) kifejezésekkel becézett csöpp, törékeny asszony pengeéles eszű volt, gyakorlatias, határozott és mellesleg az Egyesült Államok haditengerészetének ellentengernagya. 

Ida Rhodes matematikus (1900-1986)

június 04, 2013 - 06:24

„A Cornellen és a Columbián egyfajta csodagyereknek tartottak, a tanárok rettenetesen elkényeztettek, azt mondogatták, egyike vagyok a legjobbaknak, és mindent megtettek értem. Előfordult, hogy az órarendjüket is megváltoztatták a kedvemért. Akkoriban kórházi nővér voltam. Délutánonként tizenkét órát dolgoztam, így nem tudtam bejárni az előadásokra. Úgyhogy megtörtént, a professzor délelőttre tette előadásait, amit hallgatni szerettem volna. Ezért volt, hogy nem foglalkoztam fizikával és kémiával, mert nem tudtam laboratóriumi gyakorlatokra járni... Szóval, azt hittem, én vagyok a világon az egyik legnagyobb, legkiválóbb matematikus. Amikor az MTP tagja lettem, rájöttem, hogy buta, tájékozatlan teremtés vagyok, aki azt se tudja, mi fán terem a számelmélet ...”