Pécsi Eszter építész, statikus, az első magyar mérnöknő

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Pécsi Eszter építész, statikus, az első magyar mérnöknő

december 16, 2015 - 15:30
Pécsi Eszter építész, statikus, az első magyar mérnöknő készítette a margitszigeti fedett uszoda, a Budapest első vasszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház, és több modern villa szerkezeti terveit. Elhagyta Magyarországot, 1958-ig Bécsben dolgozott, majd New Yorkba ment.

Pécsi Eszter 1898. március 8-án, Pollák Eszter néven született Kecskeméten egy nehéz anyagi körülmények között élő, hétgyerekes családban. Ő készítette a margitszigeti fedett uszoda, a Budapest első vasszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház, és több modern villa szerkezeti terveit. Elhagyta Magyarországot, 1958-ig Bécsben dolgozott, majd New Yorkba ment. 1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait. Így Sternberg-Várnay Marianne építész, Máhrer Villma gépészmérnök és Simonyi-Hajós Irma mellett ő volt az egyike az első négy nőnek, akik a Budapesti Műszaki Egyetemen tanultak. 1920. március 8-án pedig az első magyar mérnöknőként szerezte meg építész oklevelet. 1921. december 3-án kötött házasságot Fischer Józseffel. Két fiuk született, György és János. 1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben elbocsátották akkori munkahelyéről, a KGMTI-től (Kohó-és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái),[4] ekkor Bécsbe, majd az Egyesült Államokba emigrált, férje 1964-ben követte őt. 1970-ben súlyos agyvérzés miatt megbénult. Öt év múlva, 1975-ben New Yorkban hunyt el, de hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Ő készítette az első vasbetonvázas felhőkarcolónak, a Hotel Americanának, valamint a Columbia Egyetem két toronyházának statikai terveit. Különleges alapozási módszert fejlesztett ki a Hudson folyó partján épülő toronyházakhoz, ezért 1965-ben „az év legjobb statikusa” lett.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Beatrice Hicks amerikai mérnök (1919–1979)

január 01, 2018 - 19:53

Az első nő, aki a Western Electric munkatársa lett, 1950-ben egyik alapítója és első elnöke volt a Society of Women Engineers-nek. Apja, a Newark Controls Company alapítója példáját követve már gyerekkorában elhatározta, hogy mérnök lesz, és a Newark College of Engineering vegyészmérnök szakán végzett l939-ben. 1942-től a Western Electric mérnöke lett, kvarckristály oszcillátorokat tervezett és tesztelt. Három évvel később, apja halála után felmondott és átment a Newark Controls Companyhoz, ahol először főmérnök, majd alelnök volt, végül 1955-ben a teljes irányítást megszerezte.

Mollináry Gizella író, költő (1896–1978)

szeptember 29, 2017 - 23:47

Olasz apa, macedón-horvát származású anya nyolcadik gyereke, egészen fiatal korától kellett magáról gondoskodnia. Volt segédmunkás, textilgyári munkás, cseléd, kofa. A háború éveiben Balassagyarmaton a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után kommunista tevékenységéért bebörtönözték. A börtönből Szerbiába szökött, onnan küldött írásai a Nyugat-ban rendszeresen megjelentek. 1924-ben tért haza, az elkövetkező években népszerűsége csúcsán volt, munkáit több nyelvre lefordították. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, szökése után bújkálnia kellett.

Csokonai Vitéz Gizella magyar költő (1894 - ?)

július 28, 2017 - 21:27

1894. júl. 29-én született Hajdúszoboszlón Csokonai Vitéz Gizella költő, könyvtáros. Csokonai Vitéz Mihály oldalági rokonságából származott. Négyéves korától vak volt. Az elemi iskolát Budapesten a Vakok Iskolájában végezte. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesületben dolgozott, mint korrektor, gépíró, távírász és a Braille-könyvtár könyvtárosa. Alapító tagja volt a vakok 1928-ban megalakult Homérosz Kórusának. Verseket fiatal korában kezdett írni. A fénytelenség világából című kis verseskötete 1931-ben jelent meg, amelyhez Herczeg Ferenc írt előszót.