5 éve halt meg Muriel Spark skót író, esszéista (1918-2006). Élete és egy műve: Az ócskapiacon

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

5 éve halt meg Muriel Spark skót író, esszéista (1918-2006). Élete és egy műve: Az ócskapiacon

április 13, 2011 - 11:30
5 éve halt meg Muriel Spark skót író, esszéista (1918-2006). Életere emlékezünk.

Muriel Spark

Mirel Sarah Camberg néven született Edinburgh-ben, 1918. február 1-jén. Apja litvániai zsidó, anyja angol volt. Már gyermekkorában is csillogtatta írói képességeit, 12 esztendős korában például megnyerte a Walter Scott költői díjat, de első regénye, a The Comforters (Vigasztalók) csak 1957-ben jelent meg.

A könyv posztmodern egyfajta előfutára, a főszereplő rájön, hogy karakter egy könyvben. Spark "experimentalistának" vallotta magát, stílusában, választott témáiban sok esetben megelőzte korát. 1937-ben feleségül ment a nála 13 évvel idősebb tanárhoz, Oswald Sparkhoz, ám hat esztendő múltán (a férfi mániás depressziója és dühkitörései miatt) elváltak. Fiuk, Robin (noha Spark támogatta és szerette volna magához venni) saját döntése folytán az apjánál maradt, majd nagyszülőkhöz került. (Emiatt, illetve később vallási konfliktus miatt anyjával kapcsolata megromlott.)

A második világháború alatt a külügyminisztérium propaganda osztályán dolgozott, majd Londonba költözött, s ezzel irodalmi pályafutása is kezdetét vette. 1954-ben felvette a katolikus vallást, ezt pályája, világlátása szempontjából fontosnak tartotta. (Az emberi szenvedés Isten létével való összeegyeztethetősége, illetve a gonoszság kérdései különösen foglalkoztatták.)

A Poetry Review című folyóirat szerkesztője lett, és kritikai tanulmányokat közölt Mary Shelleyről illetve a Brontë nővérekről. ( kiadott levelezését is ő szerkesztette.)

Egyik legsikeresebb regénye 1962-ben jelent meg "Jean Brodie kisasszony tündöklő évei" címmel, melyben edinburgh-i iskolaéveit dolgozta föl, s amelyből Maggie Smith főszereplésével Oscar-díjas film készült 1969-ben. 1968-ban Toszkánába költözött.

Egy sor irodalmi díjban, számtalan rangos elismerésben részesült.

Utolsó  huszonhat évét a toszkánai Civitella della Chiana kisvárosban töltötte. 2006-ban a város díszpolgárává avatták. 2006.  április 13-án, nyolcvannyolc éves korában bekövetkezett halálának hírét Civitella polgármestere jelentette be.

2008-ban a Times "az 1945 utáni 50 legnagyobb brit író" közé sorolta. 24 regényt, 3 életrajzot, novellákat, drámákat és irodalmi esszéket írt.

Muriel Spark novellái, regényei Magyarországon is korán megjelentek a Nagyvilág folyóiratban, majd könyvalakban is, köztük az öregedés problémájával szembenéző Memento Mori, illetve a Robinson, és a Senki ne zavarjon.

Egy műve: Az ócskapiacon (Portobello Road)

Néhány et is írt, ezek közül a Borbás Mária szerkesztette "21 rémes történet" (Európa, '69) című kötetben megjelent "Az ócskapiacon" c. írást (397-421.) emelném ki (első megjelenés: 1958), melyet a tragikus téma (gyilkosság) és a meggyilkolt szellem-narrátor könnyed, humoros-ironikus hangvételének ellentéte tesz egyedülállóvá.  

A "Gombostűnek" becézett főszereplő különlegességét már az is jelzi, hogy gyerekkorában, 3 barátja: Kathleen, Skinny és George társaságában, talál egy tűt a szénakazalban - innen későbbi neve. Ő nem csak nőként, de általában az emberek közt is egy kiemelkedően szabad karakter, alkalmi szellemi munkákból él, a szerencsére is alapoz, és ezzel bosszantja konformista környezetét: "Az efféle élet rendszerint kihozza az embereket a sodrukból; ők minden reggel elmennek dolgozni, ügyintéznek, rendelkeznek, verik az írógépüket,évente két-három hét szabadságot kapnak, és dühíti őket, ha valaki szemmel láthatóan ügyet sem vet a rendes életre, és mégsem fordul fel, sőt: nemhogy éhen pusztulna, még szerencséje is akad, az ő szavukkal élve." (403.) Jellemének egy alapját az adja, hogy nem hagyja alárendelni magát, sőt, a ló másik oldalára átesve, a magába bolondított Skinny-t tisztességtelenül ki is használja. Barátként azonban egyenes és őszinte: ez okozza vesztét.

Mint is szót ejtettem róla, a gótikum mint műfaj egy sajátossága, hogy feltárja azon dolgok, intézmények, emberi kapcsolatok lehetséges sötét oldalát, melyeknek csak a pozitívumait illett kihangsúlyozni - pl. privát szféra, család, otthon, gyermek, szerelem és most a barátság kerül sorra. Felnőve ugyanis, amikor a fiatalok szétszóródnak, George a többiek terhére van azzal, hogy kínosan szeretné velük tartani a kapcsolatot, valóságos megszállottsággal csüng rajtuk, amivel persze hárítást vált ki. George egy afrikai dohányfarmon lesz telepes, és ott feleségül vesz egy félvér nőt, akivel lekezelően bánik (rasszista és hímsoviniszta elemek összefonódását láthatjuk a férfi attitűdjében), és később igyekszik ezt a szerinte szégyenteljes házasságát eltitkolni, gyermekei sem érdeklik. Hazatérve szeretné feleségül venni Kathleent - az első feleség busás életjáradék fejében hallgat, George titkáról azonban Gombostű is tud. George megpróbálja hallgatásra bírni, Gombostű azonban közli, hogy nem fogja elárulni Kathleent, megmondja neki az igazat. George reakciója: " Úgy nézett rám, mintha meg akarna gyilkolni. És meg is gyilkolt." (417.)

Ezért okoz számára akkora meglepetést, amikor Gombostű - aki látszólag igen lazán fogja fel a túlvilágra távozását, élvezi láthatatlanságát, nézelődik az áruházakban - mosolyogva ráköszön az ócskapiacon. George ebbe lényegében beleőrül. Mint a korábbi kísértettörténeteknél láthattuk, ezek központi eleme gyakran egy napvilágra nem kerülő gyilkosság, melyet sok esetben, ahogyan most is, egy férfi követett el egy nő ellen. A kísértetnarratíva tanulsága, hogy a bűn nem marad büntetlenül, ha az emberi hatóságok képtelenek bosszút állni (George előtt ez a lehetőség akkor is bezárul, amikor önként fel akarja adni magát, hogy nyugalmat nyerjen a szellemtől, ugyanis nem hisznek neki!), bosszút áll maga a szellem, és megöli, vagy az őrületbe kergeti gyilkosát. Spark újítása, hogy ez a szellem mindeközben még jót is szórakozik. :)

 

 

Mary Shelley (1797–1851)

szeptember 08, 2010 - 17:42

Londonban született, a feminista író, „A nők jogainak követelése” c. esszé szerzője, , és a filozófus, és gótikus regényeket is író William Godwin lányaként. Szülei mindketten liberális-anarchista elveket vallottak. Ellenezték a házasságot, a kor normáihoz képest szabad szerelmi életéről hírhedt Wollstonecraft pl. – akinek már volt egy törvénytelen lánya, Fanny Imlay – „legalizált prostitúciónak” tartotta.

Lady Florence Dixie skót költő, író, újságíró, utazó, feminista (1855–1905)

április 12, 2017 - 14:07

Előkelő családból származott, miután eleget tett elvárt kötelességeinek – férjhez ment és gyerekeket szült – saját kedvére alakította életét. Patagóniába utazott, élményeiről  írt Riding across Patagonia című könyve bestseller lett. 1879-ben a The Morning Post haditudósítója volt a délafrikai angol-zulu háborúról. Az utazás mellett a sport volt a másik szenvedélye, elnöke volt a British Ladies’ Football Club-nak.

Barbara Pym angol írónő (1913–1980)

június 02, 2016 - 00:00

Oxfordban végzett, a háború alatt a Women's Royal Naval Service-nél dolgozott Nápolyban, itt szerzett élményeit irta meg az Excellent Women című regényében. Kilenc regényt írt, főszereplői általában magányos nők. 

Néhány műve: 

  • Less than Angels,
  • No Fond Return of Love,
  • An Unsuitable Attachment.
  • Önéletrajzi ihletésű könyve, A Very Private Eye halála után jelent meg.  

Magyarul megjelent regényei: 

Charlotte Perkins Gilman amerikai író, feminista (1860–1935)

december 27, 2016 - 20:40

Gyerekkorában hányatott sorsa volt, a könyvekhez menekült, a könyvtárban az irodalom mellett történelmi, filozófiai munkákat is elolvasott. 1883-tól jelentek meg írásai a Providence Journalban, a Woman’s Journalban és más folyóiratokban.  1982-ben publikálta a "The Yellow Wallpaper" () című, ma is népszerű novelláját, mely a világhírt jelentette számára.