Fedák Sári színész

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Fedák Sári színész

február 24, 2019 - 16:52
Az extravagáns művész legnagyobb sikerét "nadrágszerepben": János vitézként aratta.

Fedák Sári Medgyaszay Vilmával, János vitéz szerepében

1879-ben született Beregszászon. Anyja Kókay Emília, apja Fedák István tisztifőorvos volt. Ellenezte lánya színészi terveit, de végül beleegyezett, hogy Sári beiratkozhasson Rákosi Szidi színiiskolájába Budapesten.

1901-ben japán facipős táncával szerepelt a Tánc című első magyar némafilmben, amelynek kópiája megsemmisült.

Első sikereit a Népszínházban aratta. Karrierjének egyik fontos pontja Bob herceg szerepe volt Huszka Jenő György herceg című darabjában. A férfiszereppel hatalmas szenzációt keltett. 1904-ben mutatták be legnagyobb sikerét, a János Vitéz című daljátékot, Fedák címszereplésével a Király Színházban. A "nadrágszerep" különös pikantériája az volt, hogy a nők ekkor még nem jártak nadrágban (a bő nadrágszoknyaszerű ruhadarabot, a  is csak a legbátrabbak viselték, ők is inkább kirándulásokhoz), és a férfiszerep ürügyén a közönség máskor nyilvánosan nem látható domborulatokat pillanthatott meg. A női partnerrel (Medgyaszay Vilmával) való közös játék - ezt persze nem volt ildomos kimondani - leszbikus felhanggal tette még különlegesebbé az előadást. (A húszas években a hétköznapi öltözködés szabadabbá válásával ez a fajta színpadi cross-dressing kiment a divatból.)

A Fedák iránti rajongást az is jelzi, hogy neve beépült a korszakban népszerű rablóulti kártyajátékba ("kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári"). Ő volt ráadásul az exkluzív férfiklubnak számító Fehér Hollók Társasága első, és sokáig egyetlen női tagja. A gyűlésekre állítólag férfiruhában járt. 

A színésznő 1907-ben külföldre menekült . Azzal vádolták, hogy kikövetelt gázsija kergette öngyilkosságba Vidor Pál színházigazgatót. Berlin, Bécs, Prága volt utazásainak és fellépéseinek színhelye - hat nyelven beszélt. 1910 májusában tért vissza Budapestre. Az operettszínpadon óriási sztár volt. Szerepelt a Cigányszerelemben, a Leányvásárban, a Sybillben, később a Mágnás Miskában. 

Az I. világháború kitörése után Fedák önkéntes ápolónőként vállalt feladatot. visszaemlékezéseiben leírja: a háború borzalmai közepette a hetenként "Zsazsánál" összegyűlő művésztársaság jelentett számára némi kikapcsolódást, megnyugvást. Ide járt Molnár Ferenc író is, aki kapcsolatban volt Fedákkal, azonban többször (egyszer Dénes szeme láttára is) fizikai erőszakot követett el ellene. Molnár már Darvas Lilivel volt kapcsolatban, amikor Fedák arra kérte, hogy (névlegesen) házasodjanak össze. (Nem akart kidobott szeretőként szerepelni a sajtóban.) Ez 1922-ben megtörtént, négy évvel később elváltak. 

Mivel támogatta a Tanácsköztársaságot, 1920-ban és 1921-ben csak Bécsben játszhatott. A huszas és harmincas években többször játszott az USA magyarok lakta városaiban. 1928-ban Útközben címmel jelent meg memoárja. 

Mivel 1944-ben a bécsi Donausender német nemzetiszocialista rádió munkatársaként a háború folytatása mellett állt ki, ezért a második világháború után a Népbíróság, a Tanácsköztársaság után még „levörösözött" színésznőt, „nácirajongónak" bélyegezte, és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra. Vagyonát végül nem kobozták el, így birtokot vásárolt Nyáregyházán és oda vonult vissza. Azonban onnan is kiűzték, mert az épület kellett a tsz-nek: egyszobás házat kapott a falu végén. Szegényen és az ávh rendszeres zaklatásai közepette élt. Még egyszer utoljára 1954 tavaszán felkérte a Déryné színház igazgatója, hogy játssza el Csiky Gergely: Nagymama című vígjátékának főszerepét. Fedák készült a visszatérésre, de betegsége következtében a bemutató előtt, 1955. május 5-én Budapesten elhunyt. 

 

 

Felhasznált irodalom: 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Relle Gabriella operaénekes (1902–1975)

október 02, 2019 - 00:48

A budapesti Operaházban 1924-ben, főiskolásként debütált, a Lohengrinben Elza szerepét énekelte. Nemcsak itthon, de külföldön is komoly sikerei voltak, a berlini Staatsoper rendszeresen hívta vendégfellépésekre. Pályafutása során az operairodalom szinte valamennyi szoprán szerepét eljátszotta, kritikusok szerint különösen Puccini operáiban nyújtott rendkívüli teljesítményt.

Suzanne Rozsa hegedűművész, zenetanár (1923–2005)

augusztus 31, 2019 - 23:01

Budapesten született, 6 éves korában kezdte a hegedűtanulást. Két évvel később a család Bécsbe emigrált, felvették a Zeneakadémiára és 14 évesen megnyerte a rangos Fritz Kreisler versenyt. Az Anschluss után anyjával Londonba menekültek, ahol felvették a Royal College of Music-ba. Ott találkozott Martin Lovett csellistával, akivel 1950-ben házasságot kötött. 1944-ben felkérték a London Polish Quartet vezetőjének, mely később a legjelentősebb brit kamarazenekarnak számított. Alapító tagja volt az English Chamber Orchestra-nak, többször fellépett Yehudi Menuhinnal.

Báthy Anna operaénekes (1901–1962)

június 13, 2018 - 00:34

1930-ban lett az Állami Operaház tagja, ahol 28 éven át sikert sikerre halmozott. 1950-ben Kiváló művész címmel, 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1955-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Gyakran és nagy sikerrel szerepelt külföldön is, fellépett Európa minden jelentős színpadára. Mint dalénekes főleg Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek művészi tolmácsolásával tűnt ki, legnagyobb sikereit azonban operaszerepeiben aratta.