A sielő családból származó Anne első nemzetközi sikerét 15 éves korában aratta, amikor 1954-ben Norvégiában aranyérmes lett az óriás műlesiklásbam, a legfiatalabb nyertes a sportág ötvenéves történelmében. 1960-ban a Squaw Valley-ben olimpiai aranyérmet nyert.
Az aranyláz idején utazott Yukonba (eredetileg férjével közösen tervezték az utat, de ő inkább Hawaiit választotta). Fűrészmalmot vezetett, bányászati engedélyekkel kereskedett, és egy rönkkunyhóban szülte meg harmadik fiát, akinek az apjától közben elvált. 1904-ben feleségül ment George Black ügyvédhez, és ideje nagyrészét a helyi flóra tanulmányozásával töltötte. Munkájáért 1917-ben tagjává választotta a Royal Geographical Society.
1974-ben nyerte első bajnoki aranyérmét a serdülő országos bajnokságon, párosban 500 méteren. Első világbajnoki aranyérmét a montreali világbajnokságon négyesben 500 méteren szerezte. A négyes hajóval négy világbajnokságon (1987 Duisburg, 1989 Plovdiv, 1990 Poznan, 1991 Párizs) és a szöuli olimpián ezüstérmes. 1992-ben a barcelonai nyári játékokon 500 méteren négyesben olimpiai bajnokságot nyert, egyesben ezüstérmes, párosban bronzérmes. 1994-ben háromszoros világbajnok 200 méteren az egyes, a páros és négyes hajóval. Egy évvel később világbajnok egyesben 200 és 500 méteren.
Buenos Airesben újonc válogatottként nyert világbajnoki aranyérmet a női tőrcsapattal, majd 1963-ban a gdanski világbajnokságon második helyezettek. Technikás versenyző, igazi csapatember volt . A tokiói nyári játékokon ért sportpályafutása csúcsára, a női tőrcsapat tagjaként olimpiai aranyérmet nyert. Négy évvel később a Mexikóvárosban tartott olimpián, majd a moszkvai vívó-világbajnokságon az ezüstérmes csapat tagja.
