Sportcsaládba született, anyja Szőke Katalin úszóbajnok, apja Homonnai Márton olimpiai bajnok vízilabdázó. 13 éves korában már versenyzett, a Neményi Papír SE, majd a Bp. Kinizsi (Ferencváros) versenyzője volt. Többszörös magyar bajnok, első aranyérmét 1948-ban nyerte. 1952-ben tagja volt a Moszkvában gyorsúszásban világcsúcsot úszó csapatnak. Az 1952-es olimpián Helsinkiben egyéni aranyérmes 100 gyorson és tagja az aranyérmes 4 x 100-as gyorsváltó csapatnak. Így emlékezett vissza:

Amikor Helsinkiben felléptem a rajtkőre, és hallottam, hogy több száz magyar nekem szurkol, az pluszlökést adott. – Aztán csak arra emlékszem, hogy úszom és úszom, majd elsőként csapok be a célba. Mire észhez kaptam volna, addigra újabb megmérettetés állt előttünk, a 4x100 méteres gyorsváltó fináléja következett. Kicsit tartottunk a szovjetektől, ám aztán fél medencehosszal nyertünk úgy, hogy világcsúcsot állítottunk föl. Nem tudnám eldönteni, hogy melyik aranyéremnek örülök jobban, de azt hiszem, ez nem is fontos. Mindkettőt az országomnak és magamnak nyertem. Az aranyérmeket a páncélszekrényben tartom, mert nem szeretek dicsekedni velük.

1954-ben a torinói Európa bajnokságon ugyanebben a két számban győzött. A Melbourne-i olimpia után (1956) nem jött haza, az Egyesült Államokban él.